Döbbenetes számomra, az elmúlt napokban mekkora port kavart pro és kontra az, hogy a Kárpátia nyilvánosságra hozta az Egyszerűen senkik vagytok című dalát. Persze értem én, hogy mindkét oldalnak érdeke volt felfújni az ügyet, a NER-közeli sajtónak azért, hogy üthessen a Jobbikon, jobbikos berkeken belül meg hát, hogy is mondjam, fáj az igazság? Általában ilyen reakciót szokott kiváltani, ha valakinek a képébe vágják a számára kedvezőtlen igazságot.
Több kormányközeli médiumban körbement a cím, a Kárpátia szakított a Jobbikkal. Azt gondolom, ez nem igaz. Egyrészt, a Kárpátia egy zenekar, a Jobbik pedig egy párt. S valójában a Jobbik szakított azzal a szellemiséggel, amit a Kárpátia évek óta megénekel dalaiban. De nem most, már jó régóta. Ebből kiindulva viszont nemhogy nem volt meglepő ez a dal, ha valami rendkívülit akarnék keresni a történeten, akkor azt a kérdést tenném fel: miért ilyen későn?
Ez természetesen nem negatív kritika a zenekar felé.
Mint látjuk, általános a felháborodás a jobbikosok részéről, elnevezték a Kárpátiát Nerpátáiának, Felcsútiának, és így tovább. Komoly kétségeim vannak: ezek az emberek valóban nem látják a valóságot vagy szándékosan hazudják el azt? Mert előbbi esetben a szellemi képességekkel van igen nagy probléma, utóbbinál viszont morális szempontból szerepeltek le.
Találkoztam olyan ellenvetéssel is, hogy a Jobbik kiállt a Kárpátia mellett, amikor Erdélyből kitiltották a zenekart, és javasolta, hogy 2020 legyen Trianon-emlékév. S, hogy ezek mind-mind olyan tettek, amelyek összhangba hozhatók a Kárpátia dalainak szellemiségével.
No, igen. Képzeljék el a kedves olvasók, hogy vasárnap ebédre szeretnék főzni egy paprikás krumplit. Ismerjük a hozzávalókat. Kell bele egy csipetnyi só is. De én, valamely oknál fogva, mielőtt megsóznám, a forró vízbe beleöntenék egy 1-2 liter büdös szennyvizet. Majd megsóznám, hiszen az hozzávaló! Aztán pedig nagyokat csodálkoznék azon, miért lett ehetetlenül borzalmas a végtermék.
Valójában így viszonyul a fentebb említett két „csipetnyi só” ahhoz, hogy kialakítsuk az összképet. Mert abban az 1-2 liter bűzös szennyvízben úsznak olyan gondolatok, hogy amit 2010 előtt mondtunk, az volt a nem igaz, vagy a Spinoza-házban történt szánalmas magyarázkodás, „higgyék el, mi tényleg megváltoztunk”, a mostani rendezvényeken feltűnő, kéz a kézben járó DK, MSZP és Jobbik-zászló, vagy például a Gyurcsány Ferenccel közösen való kiállás a Parlament lépcsőjén. Amiről ugye megtudtuk, „optikailag unortodox látvány” (Mirkóczki). Milyen szép körbemagyarázása az árulásnak.
Ezek mind kiragadott példák, a sor olyan hosszasan folytatható, hogy napestig írhatnám. A Jobbik összefogott a baloldallal, önként tette ezt, részévé vált az egyesült balliberális tömbnek.
De legyen elég ennyi:
A Jobbik Magyarországért Mozgalom előtt álló elsődleges feladat a kommunista utódpárt és a vele összeforrt szélsőséges liberálisok eltávolítása a politikai hatalomból. A Parlamentben a mindenkori jobboldali kormány lelkiismerete kívánunk lenni.
Forrás: Jobbik Alapító Nyilatkozat
Ehhez kommentárt sem érdemes fűzni.
Nem emlékeznek talán arra, hogyan énekelte Petrás János a Barátom, mondd merre vagy c. dalában, ami a 2006-os eseményekről szól? Azokról a történésekről, ahol éppen az ő új barátjuk, Gyurcsány Ferenc lövetett ki szemeket, és Pesten magyar vér folyt.
Akkor idézzük fel:
Isten előtt, ki-ki bűnei szerint, méltó módon elszámoltatik,
Nem marad semmi véka alatt, mi megtörtént a nap alatt,
S tüzes paripák nyomán jön el, élet és halál,
Bizony mondom néktek döntse el mindenki, hogy hol áll.
Nézzék csak meg ezeket a képeket újra, s nézzenek mélyen magukba. Nagyon ócska és gyenge kifogás, hogy a Kárpátia vagy bárki más fideszessé vált volna csak azért, mert számukra nem fér bele az árulás. Nem lettünk fideszesek, de az elvek szembeköpése nem elfogadható.
Azok után, hogy 2006 és 2010 nagy érdeme volt a Kárpátia zenekarnak (és sok más zenekarnak is természetesen, például a Romantikus Erőszak), hogy olyan közeget épített fel, mely a nemzeti rock köré csoportosult, s volt egyik eleme annak, hogy a Jobbik meg tudott erősödni, legalább csendben maradtak volna, és nem szólalnak meg – szégyenükben. Nem ezt tették.
Mivel rengeteg gyalázkodó megnyilvánulást kaptak a dal miatt, sok igaztalan vád hangzott el, a magam részéről kiállásomról biztosítom Petrás Jánost és a Kárpátia zenekart.
Szégyellni meg éppen azok szégyelljék magukat, akiknek okuk van rá.
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
