Február 19. és 24. között a Vatican Media közösségi oldalain keresztül lelkigyakorlatos gondolatokat hallhatunk Raniero Cantalamessa kapucinus bíborostól, a Pápai Ház szónokától, aki a pápa és a római kúria nagyböjti elmélkedéseit vezeti.
Kevés olyan szó van, amelyek egy percben meg tudják tölteni a napunkat, sőt az életünket is – Jézus szavai ilyenek. A Pápai Ház szónoka ezekből gyűjtött egy csokorral, minden napra valami ízlelni, „megrágni valót”.
Raniero Cantalamessa bíboros február 19-én, hétfőn közzétett első elmélkedésében János evangéliumából merít, amikor Jézus az őt követőktől megkérdezi:
Fivérem, nővérem, aki hallgatsz engem, föltetted-e már valaha magadnak a kérdést: Mi keresek én az életben? Ha nem találod meg rögtön a választ, megsúgom neked. Azt keresed, amit mindenki: a boldogságot. Freud előtt megértette ezt Szent Ágoston is: „Mindannyian boldogok akarunk lenni!” – mondta, csak Freudhoz képest ő megadta ennek az egyetemes késztetésnek az okát is: „Te magadnak teremtettél minket” – olvasható a Vallomások elején, továbbá hogy: „a mi szívünk nyugtalan, míg csak el nem pihen benned”.
– zárja első napi elmélkedését kapucinus bíboros.
*
Február 20-án, kedden második elmélkedésében Raniero Cantalamessa bíboros Lukács evangéliumából választotta azt a jelenetet, amikor Jézus betér Márta házába, és megfeddi őt, amiért a sok teendő elvonja a figyelmét a lényegesről.
Jézus szavai az evangéliumban nagyon erősek; cseppenként ízleljük őket. A mai csepp legyen az, amit Jézus mond az elfoglalt Mártának: „Márta, Márta: csak egy dolog szükséges” (vö. Lk 10,42). Ez ma mindannyiunkhoz szól.
Hogy mi ez az egyedül szükséges dolog, azt egy 19. századi nagy filozófus és hívő, Søren Kierkegaard szavaival szeretném elmondani, hogy ne gondolja senki, hogy csak mi, prédikátorok hisszük ezt. Azt mondja: „Sokat beszélnek elpazarolt életekről. De csak annak az embernek az élete elfecsérelt, aki hagyja eltelni, az élet örömeitől és aggodalmaitól megtévesztve, és soha nem döbben rá, hogy létezik Isten, és hogy ő, éppen ő ez előtt az Isten előtt áll” (vö. Kierkegaard: A halálos betegség). Hogy mi ez az egyedüli szükséges dolog, maga Jézus mondta el két példabeszédében. Az elrejtett kincs, amelyért érdemes mindenünket eladni; az igazgyöngy, amelyért érdemes a világ összes gyöngyét odaadnunk (vö. Mt 13, 44–45), az egyedüli szükséges dolog Isten országa, vagyis Isten – hangsúlyozza második elmélkedésében a Pápai Ház szónoka.
*
Február 21-i elmélkedéséhez János evangéliumából, Lázár feltámasztásának jelenetéből választott egy részletet Raniero Cantalamessa bíboros. Jézus ezzel a kérdéssel fordul Lázár testvéréhez, aki a sír előtt áll:
Csatlakozzunk Istenhez! Hagyd most egy pillanatra mindazt, amit fejből megtanultál a katekizmusból és a Hiszekegyben ismételsz; lépj be abba a titkos közegbe, ahol nincs más, csak te és Isten. Kérdezd meg magadtól: Én hiszem? Hittem valaha igazán, személyesen, nem csak közvetve, akár az egyetemes Egyházon keresztül? Szent Pál azt írja a rómaiaknak, hogy „szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást” (vö. Róm 10,10). Az én hitvallásom a szívem mélyéről jön?
Az elektronikus korszak a hitnek egy eddig ismeretlen képét kínálja nekünk: az internetes összeköttetést: megnyitod a Google oldalát, és csatlakoztál; az egész virtuális világ megnyílik előtted. Valami hasonlót érünk el a hittel is, vezeték nélkül, költségek nélkül: egy rövid imádság, a szív megmozdulása, egy pillantás Krisztus képmására, mely az asztalodon van, és máris csatlakoztál – nem egy virtuális világhoz, hanem a valóságoshoz csatlakoztál, az egyedüli valóban igazi világhoz, mert örök: Isten világához! Próbáld meg, és meglátod, hogy így van-e!” – buzdít szerdai elmélkedésében a Pápai Ház szónoka.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
