Január végéig látható a nemzeti könyvtárban a Szent István Társulat és az Országos Széchényi Könyvtár közös kiállítása Magyarország legrégebb óta működő kiadójának történetéről. Bárány Zsófia, Dede Franciska és Klestenitz Tibor, a Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport tagjai tizenegy részesre tervezett blogsorozatban mutatják be a tárlatot alapul véve a társulat százhetvenöt éves működését.
A kiállításéval megegyező, „…ki most tétlenségben marad, ninvcs jövője”. 175 éves a Szent István Társulat című, 11 részesre tervezett sorozatból hét blogbejegyzés jelent meg eddig.
Az első részből általánosabban megismerhetjük a Szent István Társulatot, a második az alapítás körülményeit mutatja be a 1848-48-es szabadságharc és az azt követő abszolutizmus idején. Megtudjuk például, hogy az első kiadványok között volt Szabó Imre Tanácsadó a falusi nép számára című munkája is, amelyben a szerző a márciusi forradalom nyomán bekövetkezett társadalmi változások lényegét igyekezett összefoglalni. A szabadságharcot követően a társulat alapszabályait hatósági felszólításra újra kellett szerkeszteni. 1852-ben került sor az első közgyűlésre, amelyen bejelentették, hogy a társulat felveszi Szent István nevét.
A harmadik rész az aranykorba vezet el minket: a kiegyezés után a mintegy hatezer tagot számláló Szent István Társulat dinamikus fejlődésnek indult Ipolyi Arnold kanonok vezetésével. A legfontosabb eredménye a katolikus népiskolák tankönyvekkel való ellátásának megszervezése volt, amelyeket – a nemzetiségek igényeire tekintettel – bunyevác, horvát, német, ruszin, szerb, szlovák, szlovén és vend nyelveken is kiadtak. Bár már a társulat első éveiben felmerült a szándék népszerű témákat érintő, kis terjedelmű, olcsó füzetek megjelentetésére az erkölcs- és ízlésrombolónak ítélt ponyvák visszaszorítására, a Népiratkák sorozat végül 1886-tól jelent meg rendszeresen. Az 1919-ig megjelenő füzetek széles tematikát öleltek fel a szentek életétől a mindennapokra vonatkozó hasznos tanácsokig. A szerzők olykor versbe szedve írták meg a gondolataikat, máskor néhány magyarázó rajzot is mellékeltek. A szerkesztők ügyeltek rá, hogy az alsóbb társadalmi rétegek, így a parasztság érdeklődését felkeltő kérdésekről szóljanak a kiadványok. Olvashattak a pálinka, a vadházasság, a hazugság veszedelméről, a baromfi-, nyúl-, sertés-, marha- és selyemhernyó-tenyésztésről, a mű- és istállótrágyáról, a méhészkedésről, a filoxéráról, a futóhomokról, a koleráról, valamint a polgári kötelességekről, az új pénznemről, a háziiparról, a nemzetiségekről, a szocializmusról („czuczilistákról”) és történelmi tárgyú témákról is.
A negyedik rész már a két világháború közötti időszakot öleli fel. Trianon a Szent István Társulat számára is földrengéssel volt egyenértékű, de a romeltakarítás után építkezés következett, és 1923-ban a fennállásának 75. évfordulóját ünneplő társulat XI. Piusz pápától elnyerte az Apostoli Szentszék Könyvkiadója kitüntető címet, amellyel hazánkban a társulat vált elsősorban jogosulttá a Szentszék hivatalos megnyilatkozásainak közzétételére.
A kommunizmus szorításában tevékenykedő, majd a rendszerváltás után újjászülető Szent István Társulat a blogsorozat ötödik részében jelenik meg. A Szentkirály utcai székház és a nyomda jelentősebb károk nélkül vészelte át Budapest ostromát a második világháború alatt, de a Stephaneum a munkát csak 1945 májusában kezdhette meg újra, hiszen számos szakmunkása még hadifogságban volt, de áram- és papírhiány is nehezítette az újrakezdést. A hatalmon lévők politikai ellenszenvének hatásai gyorsan megmutatkoztak, hiszen a társulat – számos próbálkozás ellenére – nem kapott engedélyt folyóiratainak kiadására. A sztálinista ideológusok arra számítottak, hogy az új, „tudományosan szervezett” társadalomban a vallásos közösségek hamarosan megszűnnek, és a hatalom minden lehetséges eszközzel igyekezett gyorsítani ezt a folyamatot. A társulat a gyakorlatban az Állami Egyházügyi Hivatal tisztviselőinek ellenőrzése alá került, a kéziratokat ők bírálták, ellenőrizték és hagyták jóvá. A rendszerváltás után a társulat kiadványainak száma – az 1990-es évek elején jellemző nehéz gazdasági körülmények dacára – ugrásszerűen megemelkedett. A kötetekkel egyaránt igyekeztek a katolikus hívek, illetve a spiritualitás iránt érdeklődő, de nem vallásos olvasóközönség igényeit kielégíteni, valamint hozzájárultak II. János Pál pápa 1991-es apostoli látogatásának szellemi előkészítéséhez is.
A hatodik résztől kezdve a 175 esztendő különböző típusú kiadványaiból kaphatunk egy kis ízelítőt, először természetesen a teológiai és hitbuzgalmi kiadványokról, szentképekről olvashatunk, de a világi kiadványokat is bemutatják a blogszerzők.
A hetedik részben a tankönyvekről olvashatunk, valamint a kottákról és a térképekről.
A gazdag képanyaggal ellátott blogsorozat legutolsó része ITT található, a bejegyzés aljáról az összes korábbi rész is elérhető.
Forrás és fotó: nemzetikonyvtar.blog.hu
Magyar Kurír
(asz)
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
