Nos, kedves Hubert, ha valami az ellensége Európának, akkor ez a velejéig romlott, ostoba gyűlölet minden iránt, ami nem a ti csökött, haladár agyatok szüleménye, valóban az.
Attól rettegett a minap egy idióta a Süddeutsche Zeitungban, hogy egyre több tagállamban Európa ellenségei kormányoznak, és ezzel nehéz lesz mit kezdeni.
Hubert Wetzel Magyarországot, Lengyelországot és Svédországot nevezte meg ellenségként, de hozzátette, hogy nemsokára Olaszország is csatlakozhat ehhez a blokkhoz.
A blokk alatt azokat az országokat értik az eszüket vesztett globalista baloldaliak, ahol jobboldali kormányt segítettek a hatalomba a választópolgárok. Ezek szerint az unió baloldali, demokrácia csak ott van, ahol a baloldal kormányoz, jogállamnak is csak az nevezhető, ahol a jobboldaliak lesunyt fejjel húzódnak vissza vackaikra, és nyilván baloldaliak azok a sokat emlegetett, ám senki által nem definiált európai értékek is.
Nos, kedves Hubert, ha valami az ellensége Európának, akkor ez a velejéig romlott, ostoba gyűlölet minden iránt, ami nem a ti csökött, haladár agyatok szüleménye, valóban az. Ha valami Európa vesztét okozza, az nem más, mint a nemzeti, a vallási és legújabban a nemi identitás felszámolását célzó törekvésetek, az eltörlés kultúrájának nevezett barbarizmus, a szolidaritásnak csúfolt önfeladás, amivel rászabadítottatok a kontinensre egy olyan inváziót, amivel már most sem tudtok mit kezdeni, pedig a java csak ezután következik. És el ne feledjük eszement gondolkodásotok legújabb torzszülöttét, a bumerángszankciók politikáját, amivel soha nem látott energia- és gazdasági válságot idéztetek elő a kontinensen, miközben a szankcionálni kívánt Oroszország alig érez valamit azokból a negatív hatásokból, amit ránk zúdítottatok. Jut eszembe, mondott a kancellárotok valamit arra a kérdésre, miért áldozza fel Németországot megfoghatatlan ukrán érdekek oltárán?
Nem a magyar kormánytól kellene rettegni, hanem attól a hülyétől, aki kitalálta, hogy Magyarország hibrid választási autokrácia.
És azoktól, akik ezt meg is szavazták. Ahogyan arra is gátlás nélkül nyomták az igen gombot, hogy a férfiak is szülhetnek. Az Európai Parlament hibbant baloldali képviselői veszélyesek csak igazán mindenre, ami tényleg érték ezen a tájékon. Meg a híres baloldali kormányok olyan miniszterei, akiket nem érdekel a választók véleménye, ha egyszer meg akarnak felelni a globalista ideológiának és az azt pénzelő háttérhatalom elvárásainak. Vagy az olyan alkancellár ellensége mindennek, ami Európa, aki hányingert kap a haza szó hallatán. Hosszan sorolhatnák a valóban elrettentő példákat, mert az önmagát progresszívnak tartó baloldal naponta több ilyet is produkál túlmozgásos változtatási kényszeréből fakadóan.
Tegyünk fel például egy testhezálló kérdést a remegő lábú publicistának: Figyelj már, Hubert! Szerinted ez az írás megjelenhetne a Süddeutsche Zeitungban, valahol azon az oldalon, ahol a tiéd?
Tudod, a sajtószabadság, a szólásszabadság, a vélemények sokszínűsége és egyéb ilyen haladó dolgok jegyében? Vagy inkább megpróbálnátok kirúgatni, még a családomat is földönfutóvá tenni hetedíziglen, és keresnétek valami mondvacsinált okot, hogy börtönbe zárjatok? Ne erőlködj, tudom a választ! Csak azt nem értem, miért Magyarországot vegzáljátok olyan szemenszedett hazugságokkal, hogy nálunk nincs sajtószabadság.
Érdemes egyébként azon is eltűnődni, mit értetek ti szabadság alatt. Tartok tőle, valami egészen mást, mint a józan eszüket még őrző emberek. Ezen a vidéken például, ahol a bőrünkön tapasztaltuk meg a baloldali ideológia embertelen, pusztító mivoltát a létező szocializmusnak nevezett roncskommunizmus idején, nem cseng túl jól, amikor szellemirtó előőrseitek azon merengenek, milyen jó volna megszüntetni mégis a magántulajdont, és akkor a teljesen félreértelmezett egyenlőség jegyében ti majd szétosztanátok a javakat a saját elmebeteg szempontjaitok szerint.
Ezáltal mi, kevésbé haladók felszabadulhatnánk az alól a nyomasztó kényszer alól, hogy naponta el kell döntenünk mi a jó és mi a rossz, és még választanunk sem kellene többé, hogy melyiket akarjuk.
Ez lenne ám az igazi szabadság. Csak hát el kell keserítselek, kedves Hubert, mert ebből százmilliók nem kérnek szerte Európában. Ennek jeleit látod egyébként azon választások eredményeiben, amiktől most úgy berezeltél.
Olvasóimtól elnézést kell ezen a ponton kérnem, amiért ennyit foglalkoztam ezzel a nyikhaj senkiházival. Békeidőben észre sem vennénk firkálmányát. Ám többek között a hozzá hasonlók miatt még mindig háború dúl a szomszédban, ebben a helyzetben pedig érzékenyebb az ember, ha ellenségnek nevezik. Ha idevesszük azt a huzavonát, amit ugyanez a haladár banda rendezett a nekünk járó uniós pénzek kifizetése körül, rögtön nagyobb súlya lesz az idézett írásoknak. Ezek ugyanis nyilvánvalóan annak a politikai nyomásgyakorlásnak a részei, amivel a globalista baloldal igyekszik elbizonytalanítani és ellenünk hangolni az Európai Bizottságot, mert abban bíznak, ha nem kapjuk meg a járandóságot Brüsszelből, megbukik az Orbán-kormány. Ebből is látszik persze, mennyire ostobák, hiszen még a közéjük tartozó Donáth Anna is arra figyelmeztet valamilyen rejtélyes okból, hogy a pénzeket előbb-utóbb meg fogjuk kapni, nem Brüsszel fog kormányt buktatni hazánkban.
Végezetül szögezzük le egyszer és mindenkorra, Európa mi vagyunk. Európa mi is vagyunk, jobboldaliak, konzervatívok, keresztények, heteroszexuális fehérek. Véleményünk, meglátásaink a bennünket körülvevő világról, terveink a jövőre nézvést semmivel nem értéktelenebbek, mint azoké, akikkel nem értünk egyet, és akik el akarnak tüntetni bennünket. Velük szemben mi toleránsak vagyunk, befogadók, tőlünk aztán úgy élik világukat, ahogy akarják, nem szólunk bele. Megelégszünk annyival, hogy rendszeresen legyőzzük őket a választásokon. Azt viszont nem tűrjük, ha ezt a lehetőséget aljas módszerekkel el akarják venni tőlünk. Nem tűrjük a megbélyegzést, hogy állandóan nácinak, intoleránsnak, ilyen-olyan fóbiával élőnek próbálnak beállítani csak azért, mert nem vesszük be a globalista maszlagot a multikulturális kevert népességen alapuló Európai Egyesült Államokról.
Európa ellenségei nem mi vagyunk, hanem azok, akik belőlünk próbálnak ellenséget kreálni, mert az erős nemzetállamok együttműködésén alapuló Európában hiszünk.
Merjük kimondani minél többen, minél több országban, hogy előbb vagyunk magyarok, németek, olaszok, szlovákok, szerbek, a sor folytatható definíció szerint az Atlanti-óceántól az Urálig, és aztán európaiak. Mi így vagyunk európaiak több mint ezer éve. Európa ellenségei azok, akik fel akarják mindezt számolni hagymázas ideológiájuk mentén, Európán kívüli érdekek szolgálatában.
Gajdics Ottó – www.magyarnemzet.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
