Ki felel a nő boldogságáért?

Ki felel a nő boldogságáért?

Nemrég megjelent meg egy rövid tudósítás egy angliai kutatásról, mely kimutatta, hogy a 25-34 éves nők több mint fele nem tudja élvezni a szexuális életet, míg a megkérdezett 55-64 éves hölgyek közül kevesebb, mint a harmada nem élvezte a szexuális együttléteket az elmúlt 12 hónapban. Ha belegondolok abba, hogy a 25-34 év közötti nők azok, akik házasodnak, de legalábbis már tartós párkapcsolatokban élnek, akkor ez az adat több mint elkeserítő. Ugyanis ez egyben azt is jelenti, hogy a nők több mint felének olyan férfiakkal van szexuális kapcsolata, akik vagy nem élhetik át a női orgazmus okozásának örömét, vagy partnerük csak szimplán megjátsza nekik a gyönyört. Rendkívül érdekes ugyanakkor, hogy a szexuális ingerekkel átitatott életünkben, pont a fiatal nőknek van nagyobb arányban gondjuk a kielégüléssel, mint az off-line világban szocializálódott idősebb generációnak.

Az okok véleményem szerint sokrétűek:

Egyrészt vannak biológiai okok. A női orgazmus nem szükséges a sikeres szaporodáshoz, míg a férfi orgazmus igen. Az emberi szexualitásban ugyan a női orgazmus elősegíti a sperma hatékonyabb bekerülését a női szervezetbe, de a teherbeesés jórészt e nélkül is bekövetkezik.  A női boldogság tehát, csak egy plusz, egy fűszer, ami hasznos, de nem elengedhetetlen az utódok megfogantatásához. Ebből adódik, hogy míg a férfi öröme automatizáltan bekövetkezik, addig a női orgazmus esetleges, illetve személy és helyzetfüggő egyszerre.

A női öröm elmaradásáért felelőssé tehetünk különböző  pszichológiai okokat is. A női szexuális szocializáció sokrétűbb és bonyolultabb tanulási folyamatot igényel, mint a férfiaké. A nők még a mai át szexualizált világban is kevéssé kapják meg azokat az ismereteket kamaszkorban, melyek elősegíthetnék saját testük és szexuális viselkedésük teljesebb megismerését. Míg a férfiak a pornóból, ha torzképet is, de kapnak a saját nemük szexualitásáról, addig a nőkön ez sem segít, mivel a filmeken a színésznők éppen úgy játsszák el az orgazmust, ahogy nagyon sok fiatal nő teszi ezt a valóságban.  Bár a szülők többsége mindent megpróbál megtenni annak érdekében, hogy lányait felvilágosítsa a nemi élet kockázatairól, a nem kívánt terhességtől a nemi betegségekig, a szexualitás megéléséről és az orgazmus eléréséről semmit sem tudnak mondani.

A szocializáción kívül okként nevezhetjük meg azt a torz gondolkodást, amely a szexet, mint eszközt használja. A nők jelentős része a szexualitását fegyverként és zsarolási alapként is használja, azonban ez sosem vezethet egészséges nemi élethez, hiszen az orgazmus eléréséhez szükséges belefeledkezés és önátadás ilyenkor egyszerűen nem történik meg. Sokan pedig párkapcsolatban nem tudják elválasztani a szexuális késztetést és annak örömét az aktuális párkapcsolatukkal, életükkel és egyéb körülményeikkel összefüggő elégedettségükkel. Ezzel ellentétben a férfiak erre bármikor képesek, ez is magyarázza többek között a házasságokban felmerülő kórós igénykülönbséget.

De hogy a címben feltett kérdésre is válaszoljak: Kinek a felelőssége, ezen nők boldogsága? Természetesen elsősorban az adott nőé, hiszen a rossz szocializációs beidegződéseket is lehet idővel és szorgalommal korrigálni, lehet olyan számára vonzó partnert, vagy partnereket találni, akik segítenek a szorongások feloldásában, és lehet szakemberek és a szakirodalom segítségét kérni. Egy dolgot nem szabad, beletörődni, hiszen a szex az egyik legkellemesebb emberi tevékenység életünk során.  A férfiak többsége számára a női orgazmus egy ajándék, önnön férfiasságukról kapott visszaigazolás, nem igaz tehát, hogy a férfiakat nem érdekli partnerük orgazmusa, ugyanakkor a női oldalon fellépő orgazmus zavar, hosszú távon, könnyen vezethet a férfi önértékelésének csökkenéséhez, mivel makacsul tartja magát az a téves eszme, hogy minden nő képes elélvezni, csak a megfelelő férfi kell hozzá. Ahogy e cikkből is kiderült, azért ennél bonyolultabb a dolog.


Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »