„Orbán azért jól csinálta, ő nem engedte be a bevándorlókat” – hangzott el egy ismerősöm szájából egy baráti beszélgetés során, a brüsszeli terrortámadások másnapján.
Önkéntelenül is grimaszba rándult az arcom, és rögtön eszembe jutott, hogy a terrorakció előtt egy nappal a magyar sajtó még Orbán Viktor vagyonosodásával volt elfoglalva, meg azzal, hogyan hárít el az Országházban minden arra irányuló kérdést, miként lehetséges környezetének gyors meggazdagodása, most pedig a brüsszeli robbantások ismét hős várkapitányi ranggal ruházták fel a miniszterelnököt (illetve pontosan erre játszik rá) a közvélemény szemében.
Ismerősöm szerint Orbán Viktor gyorsan cselekedett, mikor tavaly a migránsáradat tetőzésénél kerítéssel zárta el az illegális bevándorlók útját, akik között terroristák is elvegyülhettek, szükséges volt a honvédek határokra való vezénylése, és támogatandó, ahogy Magyarország érdekeit képviseli a miniszterelnök Brüsszelben. Azok az aprócska tények már nem érdeklik az ismerősömet, hogy a kerítés megépítésének, illetve a honvédség bevetésének a javaslata nem Orbántól vagy a kormányától származik eredetileg, számára a lényeg: el lett végezve a tűzoltás, amikor erre szükség volt. Magam is úgy gondolom, utólag már nem érdemes politikai hiúsági kérdést csinálni abból, hogy ki mit mondott, javasolt előbb, mert az ország érdekei előrébb valóak. De ha már az ország érdekeiről van szó, az sem mindegy, hogy a várkapitány milyen rendet tart fenn a várfalakon belül. Mert ha Magyarországot úgy értelmezzük, mint a magyar emberek várát, ennek a várnak pedig Orbán Viktor a várkapitánya, akkor azt is észre kell venni, hogy talán most éppen erősnek tűnhetnek a falaink, de azokon belül rablás és fosztogatás zajlik.
Lehet, hogy sokak szemében hősies kiállás, ahogy a várkapitányunk kardját kivonva áll a falon a behatolók ellen, de közben a készleteket magának és csatlósainak halmozza fel. Kiéhezteti a várat, amelynek falai talán egy darabig megvédenek a külső behatolók ellen, de semmit nem jelentenek a belső ellenséggel szemben.
Magyarország, a magyar vár kettős ostrom alatt áll. Magyarországot nem csak az illegális bevándorlástól és a terrorizmustól kell megvédeni, hanem a saját kormányától is, amelynek csatlósai felvásárolják és kisajátítják a magyar gazdaságot, a magyar földet, milliárdos állami beruházásokon nyerészkednek, saját szórakoztatásukra pedig milliárdokat ölnek értelmetlen sportberuházásokra. A korrupció a kormány legfőbb politikája. Egy új hűbéri rendszert épít, csatlósait juttatva kulcspozíciókba a társadalom minden területén, totális politikai és gazdasági előnyt biztosítva a számukra. Szétosztja és lerabolja az országot, amelynek immunrendszerére nem fordít se elég pénzt, se elég figyelmet. Az oktatás válságspirálban van, az egészségügy csak néhány évre van az összeomlástól, a munkahelyteremtés csak papíron létezik, az ifjúság kilátásai a várfalakon kívülre vezetnek egy jobb élet reményében, a népességfogyás drámai mutatókkal fenyeget. Ezek mind többnyire elvesznek a sajtóban a terrortámadások és az illegális bevándorlás hírei mellett. Kevesebben szeretnek olvasni azokról a „népszerűtlenebb” hírekről, hogy hány vidéki településen van hiány háziorvosból, nincs utánpótlás fiatal orvosokból, az ápolók átlagéletkora 50-60 év, és több kórházban, több műszakban is dolgozniuk kell, ha nem akarnak családjaikkal együtt az utcára kerülni. Lehetne folytatni, számtalan példát, számtalan terület problémáit felsorolni, hogy a magyar vár alapjain hány repedés van.
Ezek a repedések legalább olyan veszélyesek, ha nem veszélyesebbek hosszú távon, mint a bevándorlás és a terrorizmus. Ha egy ország elveszíti az immunrendszerét, akkor a külső kihívásokkal szemben sem fogja tudni megvédeni magát.
A magyar valóság, most azt tükrözi vissza, hogy Orbán egyáltalán nem csinálta és nem csinálja jól!
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
