Nyár elején harmincöt katekéta érkezett Budapestre, a Központi Papnevelő Intézet épületébe, hogy részt vegyenek Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Hitoktatási Bizottsága által szervezett Kett-padlóképes módszertani képzésen, melyet Sipos Edit Kett-pedagógus, hittan-történelem szakos tanár, gyermek- és ifjúsági irodalmi szakember vezetett.
A nagy érdeklődés és túljelentkezés miatt egy újabb képzés meghirdetésére került sor, amely augusztus elején szintén maximális létszámmal, egyszerre bensőséges és oldott hangulatban telt.
Mindkét alkalom résztvevői mozgalmas és tartalmas szakmai napot tudhatnak maguk mögött, melyről az MKPK Hitoktatási Bizottság tanúsítványt is kiállított számukra.
A képzésvezető az elméleti tudnivalókat és a pedagógiai trükkök tudatosítását beleszőtte a gyakorlati, élménypedagógiai feladatok közé, így több idő maradt a praktikus ismeretek elsajátítására. Az átadott ismereteket a résztvevők kérdéseihez és igényeihez igazította, így az információk könnyen megjegyezhetővé váltak.
A legfontosabb tudnivalók a módszerről
Franz Kett pedagógiája az 1970-es években egy München külvárosában levő római katolikus óvodából indult. Olyan valláspedagógiai szemlélet, melyben a fej – kéz – szív hármasságát a kép – szó – mozdulat eszközeivel fejezzük ki. Kett pedagógiáját a „szív képzésének” is szokták hívni, mert koncepciója megfogalmaz egy ember-, isten- és világképet. Érték- és értelemkereső pedagógia. A szív és az érzelmi nevelés mellé az akaratot is formálni kell. Ahogy a felvetőszál átszövi az elkészült szőttest, a vallás és az élet is úgy szövi át egymást: oda-vissza hatnak egymásra. Ahogy elkezdett kirajzolódni, hogy mekkora lehetőség rejlik ezekben a foglalkozásokban, fokozatosan terjedt el iskolákban, plébániákon, lelkigyakorlatos házakban, sőt még a humán erőforrás és a tréningek világában is. Franz Kett később egy olyan általános pedagógiának nevezte, amelynek valláspedagógiai szíve van.
Szemelvények a foglalkozás módszertanából
A foglalkozás sikeressége a megfogalmazott kulcsmondaton múlik, e köré épülnek a különböző feladatok. Az elkészült padlókép a belső történések külső kifejeződése, nem szemléltetőeszköz, és nem is látványelem. A találkozás végén a vezető kimondja a kulcsmondatot, de nem rágja szájba az értelmezését, hagyja, hogy a résztvevők maguk jöjjenek rá a saját válaszaikra.
Az értelmezést gyerekcsoportoknál megtámogathatjuk szóbeli kifejezéssel (pl.: Mondd el, mit alkottál!), rajzban való megörökítéssel, iskolások esetében akár úgy is, hogy csak írjon pár szót a témával kapcsolatban. Itt is érdemes a különböző módszereket változatosan alkalmazni, hogy ne váljanak rutinná. A foglalkozás addig tart, amíg van hálára érdemes pillanat.
A módszernek több előnye is van. Néhány ezek közül a teljesség igénye nélkül:
– alkalmazható óvodás kortól egészen felnőttkorig;
– három fővel is és harminc résztvevővel is megvalósítható;
– mindenki tevékeny résztvevője a foglalkozásnak, hiszen az alapelvek között szerepel, hogy amit meg lehet csinálni együtt, az senki se csinálja egyedül;
– a foglalkozásvezetőnek nagy szabadsága van a keretek meghatározásában;
– a különböző eszközök használata motiváló, és fejleszti a szimbólumokban való gondolkodást.
Ez utóbbi erőssége ugyanakkor nehézsége is a módszernek:
– rendkívül eszközigényes,
– és mint minden pedagógiai tevékenység során, itt is a foglalkozásvezető felelőssége, hogy a kereteket úgy határozza meg, hogy az a legcélravezetőbb legyen.
Néhány hibalehetőség és ezek elkerülése
Kezdő foglalkozásvezető számára buktató lehet, ha túl sok vagy túl csillogó eszközt enged használni a gyerekeknek. Érdemes ezekkel csínján bánni, hogy a résztvevők tudjanak a lényegre fókuszálni. Gyerekcsoportokban az a kérdés is fel szokott merülni, hogy az eszközök közül mit szabad hazavinni. Ezen a téren is érdemes előre meghatározni a kereteket, amire sok jó megoldás van. Például az, akinek ebben a hónapban van a születésnapja, választhat valamit. Lehet a csillogós eszközöket kimondottan az adventi és karácsonyi időszakra tartogatni, és előre úgy készülni, hogy akkor mindenki vihessen haza valamilyen számára vonzó eszközt.
A foglalkozásvezető az alkalom legvégén tudatosan nem mondja soha, hogy rendrakás következik, mert már rend van, hiszen ott van egy rendezett, mély tartalommal bíró kompozíció. Ehelyett inkább azt mondja, hogy helyet készítünk valami másnak.
Szintén alapszabály, hogy mindenki csak azt veheti fel, amit ő rakott le, így egy gyerek sem fogja úgy érezni, hogy valaki szétrombolta azt, amit ő alkotott. Sokszor nehéz a gyerekeknek elengedniük az elkészült művet, mert esztétikus és érzelmileg kötődnek hozzá. Azonban ez is egy tanulási folyamat, a mindennapi életünkben is újra és újra találkozunk az elengedés feladatával.
Aki kedvet kapott hozzá, hogy elmerüljön a padlóképek világában, az ITT tájékozódhat.
A MKPK Hitoktatási Bizottsága által szervezett képzésekről ITT olvashatnak.
Szöveg: Forstnerné Deák Erzsébet
Forrás és fotó: MKPK Hitoktatási Bizottság
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
