A caracali tragédia 15 éves áldozatának nagybátyja, Alexandru Cumpănașu közzétette a Facebook-oldalán annak a három beszélgetésnek az átiratát, amely a 112-es segélyhívószámra érkezett és Alexandra, a diszpécserek, illetve a rendőrök között zajlott – adta hírül a G4Media nyomán a Transindex.ro. Ezt követően Cumpănașu a család kérésére közzétette az első hívás hanganyagát, a másik kettőét pedig a Stiri pe surse portál szerezte meg. A három közzétett hívás mellett Alexandra még kétszer beszélt a rendőrség embereivel, akik az egyik nála lévő telefonon hívták. Erről a két beszélgetésről nincs átirat, sem hangfelvétel.
A beszélgetések átiratából az látszik, hogy a Különleges Távközlési Szolgálat (STS) diszpécsere és Vasilică Florescu rendőr, az Olt Megyei Rendőr-felügyelőség kötelékéből néha hitetlenkedve, néhol pedig túl lekezelően kezelik Alexandra kétségbeesett hívásait, annak ellenére, hogy a lány többször is elismétli, hogy elrabolták, megverték és megerőszakolták. Az átiratokból és a hangfelvételekből kitűnik, hogy az elrabolt lány egy olyan címre küldte a rendőröket, amit egy névjegykártyán talált, abban a házban, ahol fogva tartották. A rendőrség végül kiküldött egy egységet a megadott címre, de nem találták ott a lányt.
Az alábbiakban részletek következnek a beszélgetésből, azokkal a hangulatjelzésekkel, amelyeket Alexandru Cumpănașu írt néhány válaszhoz:
Első hívás (11:05:08 óra)
Diszpécser (1): Halló, 112, miben segíthetek? Halló?
A.M: Jó napot, a rendőrséggel szeretném felvenni a kapcsolatot!
Diszpécser (1): Mi történt asszonyom, hogy hívják?
A.M: Kisasszony vagyok, 15 éves és tegnap elrabolt egy úr…
Diszpécser (1): Hogy hívnak?
A.M: Măceșeanu Alexandra, kérem, jöjjenek gyorsan, nem tudom, hol vagyok…
Diszpécser (1): Hogy-hogy nem tudod, hol vagy? Milyen településen vagy?
A.M: Dobro… Ááá… Caracalban, Caracalba vitt, nem tudom pontosan…
Diszpécser (1) (ironikusan): De adj meg egy tájékozódási pontot, hogy hol vagy Caracalban, hogy gondolod, hogy megtalálunk ott? … Halló?
A.M.: Igen, várjon, ne menjen el kérem….
Diszpécser (1): Megerőszakoltak?
A.M. (sírva): Igen, megerőszakoltak!
Diszpécser (1): Igen, maradj a telefonnál, de próbálj megadni egy tájékozódási pontot, hogy tudjuk pontosan, mit… hogy találunk meg!
A.M.: Megjött, megjött, megjött… Jöjjenek gyorsan, kérem!!!
Leteszi a telefont.
Diszpécser (1): De hova menjünk, testvér, Caracalba… (háttérzaj)? De mi az ördögöt csináljak, ha Caracalban van, hogy elrabolta és Caracalba vitte, de nem tudja, hova… és a rendőrséggel beszél… Kapcsold őket…
A háttérben egy másik diszpécser hallatszik: 11:06:57
Diszpécser (2): Hol vagy Caracalban? De most hol vagy, meg tudod nézni? Nézd meg… nézd meg….
Diszpécser (2): De honnan ismered őt? Mondd csak meg nekem… (…)
Második hívás (11:06:25)
Diszpécser (2): Halló, 112, miben segíthetek? Halló?
A.M.: Ismét én vagyok!
Diszpécser (2): Hol vagy Caracalban?
A.M.: Elhaladtunk, amikor először láttam, bekötötte a szemem és a gát mellett voltunk, az urat Popescu Lucian Gabrielnek hívják…
Diszpécser (2): A gát mellett, Popescu Lucian… hát és most hol vagy? Meg tudod nézni?
A.M.: Nem tudom, be vagyok zárva egy szobába, csak egy kaput látok…
Diszpécser (2): Menj nézd meg, nézd meg a… de honnan ismered te őt? Mondd csak el… (…)
Diszpécser (2): Jó, nálad van a telefonod, igaz?
A.M.: Igen, de ez az övé! Most egy másik számról hívom…
Diszpécser (2): Nem számít, de honnan van neked ez a számod?
A.M.: Milyen szám?
Diszpécser (2): Ez, amelyikről most hívsz. Honnan?
A.M.: Az ő telefonja, itt találtam…
Diszpécser (2): Az ő telefonja?
A.M.: Igen!
Diszpécser (2): Az ő telefonja, igen, jó. A…
A.M.: Kérem, hölgyem, küldjenek valakit, mert félek…
Diszpécser (2): Jól van, kész, várj kicsit, hiszek neked, megértettem, maradj vonalban még egy kicsit, ha tudsz…
A.M. (zokogva): Félek, félek…
2019. június 25., 11:07:53 óra – a hívást átveszi a rendőrség
Rendőr (1): Halló
Diszpécser (2): Halló, rendőrség?
Rendőr (1): Elhaladtak a gát mellett…
Diszpécser (2): Elhaladtak a gát mellett, abból, amit értettem. Tegnap rabolták el, ez az ő telefonja.
A.M.: Kérem, jöjjenek minél hamarabb…
Rendőr (1): Hova menjünk, hölgyem? Mondja csak meg…
A.M.: Tessék?
Rendőr (1): Hova, hova?
A.M.: Nem tudom pontosan, elhaladtunk a gát mellett, de most azt hiszem, hogy Boldban vagyok, mert máshol nem lehetek…
Rendőr (1): Hol? Hol van?
A.M.: Boldban…
Rendőr (1): Boldban? Ááá… Olt megyében?
A.M.: Igen, nézze, nézze, várjon kicsit… Találtam egy címet, Antonius Caracalla sugárút, 9 szám, B1, D.A. … (nem érthető)
Rendőr (1): Ott maradjon! Maradjon ott. Antonius Caracalla 9, igaz?
A.M.: Jöjjenek gyorsan, mert félek, kérem, kérem!
Diszpécser (2): Folytassa a címet, úgy tűnik, egy tömbház…
A.M.: Kérem, jöjjenek gyorsan, mert félek!
Rendőr (1): Milyen tömbház van ott? Azt mondta, hogy egy tömbház.
A.M.: Nem egy tömbház, egy ház, van egy kert…
Rendőr (1): Egy ház, rendben, maradjon ott, érkezik egy egység, jó?
Diszpécser (2) (ironikusan): Letette…
A.M.: Kérem jöjjenek gyorsan, mert félek tőle, megvert…
Rendőr (1) (parancsolóan): Jó, jó, maradjon ott!
A.M.: Itt maradok, mert nem tudok kimenni, kérem jöjjenek (elkeseredett kiáltás) (…)
A.M. (hallva, hogy a rendőr az állomással beszél, elkezd sírni) Kérem, jöjjenek hamar, mert félek, kérem!
Rendőr (1): Hölgyem, tegye le a telefont, felveszik Önnel a kapcsolatot és jön a rendőrség, igen?
A.M.: Kérem, jöjjenek gyorsan!
Rendőr (1) (ráförmedve): Igen, jó, jó. (…)
Harmadik hívás (11:12:36)
Diszpécser (1): Halló, 112, miben segíthetek?
A.M. (kétségbeesett hangon): Hölgyem küldtek valakit? Azt hiszem visszatér és félek, hogy megver…
Diszpécser (1): De beszéltél a rendőrséggel, igaz?
A.M.: Igen, Önnel!
Diszpécser (1): Mit mondott a rendőrség?
A.M.: Azt mondták, hogy küldenek egy egységet, de kérem, jöjjenek hamarabb!
Rendőr (2): Halló?
Diszpécser (1): Rendőrség? Visszatért a lány.
Rendőr (2): Igen… hölgyem, mondja, hölgyem!
A.M.: Kérem, küldtek valakit ide?
Rendőr (2) (ingerlékenyen): Küldtünk, maradjon ott, mert nem… 2 perc alatt nincs ahogy odarepüljünk, hölgyem. Maradjon ott, jó?
A.M. (elkeseredetten sírva): Jöjjenek kérem, jöjjenek, félek…
Rendőr (2) (gúnyosan): De kitől fél? Halló, kitől fél?
A.M. (sírva): Tőle… megvert…
Rendőr (2): Tőle, de ki ez a személy?
A.M.: Popescu Lucian Gabrielnek hívják!
Rendőr (2): Popescu Lucian. És hol lakik ez ott?
A.M.: Mondtam, hogy Bold, Antonius Caracalla 9…
Rendőr (2): Ott a 9-es szám alatt lakik Popescu ez a Lucian?
A.M.: Nem tudom, találtam egy névjegykártyát, és azt gondoltam, az övé lehet.
Rendőr (2): De az övé a névjegykártya?
A.M.: Nem tudom…
Rendőr (2) (ironikusan): Ááá, még ezt se tudod! Jól van, várj most… várj ott, jön az egység két-három percen belül, várj!
A.M.: Kérem maradjon velem vonalban, mert félek… kérem…
Rendőr (2): Nem maradhatok vonalban, hölgyem, mert vannak más hívásaink is, maradjon ott, mert jön a rendőrségi egység, biztosan jönni fog, két-három perc, mi a fene?
(A háttérben Alexandra sírása hallatszik)
A.M. (sírva): Jó…
Rendőr (2): Igen? Nyugodjon meg, nyugodjon meg egy kicsit, jó?
A.M. (elkeseredetten sírva): Félek…!
Rendőr (2): Próbáljon meg megnyugodni, hát… jó? Nyugodjon meg, jönni fog az egység, már úton van…
A.M. (elkeseredve): Jól van, kérem…
Rendőr (2): Hagyja szabadon a vonalat, mert ha tovább vonalban maradunk, az egység nem fog tudni Önnel beszélni.
A.M. (sírva): Jó, jó, igen.
Rendőr (2). Jó.
A segélyhívás és a rendőrök helyszínre való kiérkezése között 19 óra telt el. Már csak a lány maradványait – fagyasztott húst, elégetett emberi csontokat – találták meg…
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
