Gyakori tévedés ez.
Skócia ma egy angol nyelvű terület. De kapcsolódik hozzá történelmileg több más nyelv is. S ezek közül kettőt egyaránt „skótnak” neveznek.
Az őslakosság a piktek, akik egy kelta nép. Egykor az egész mai Skóciát ők lakták be. Azonban az. V-VI. században telepesek jöttek Írországból, meghódították Skócia délnyugati részét, majd lassan átvették az irányítást egész Skócia felett: a piktek beolvadtak, átvették az ír nyelvet. A piktek identitásának megszűnése a XI. századra tehető, innentől mindenki „írnek” tekintette magát.
Innentől azonban az ír nyelv lassan kezdett kettéválni: maradt az eredeti írországi ír és attól lassan különbözni kezdett a skóciai ír. De még egészen a XVIII. századig ezeket nyelvjárásoknak tekintették, csak azóta számítanak önálló nyelveknek. Még ma is van bizonyos fokú kölcsönös érthetőség a két nyelv között. Angolul máig mindkét nyelv neve „Gaelic”, ezért hozzá szokták tenni, hogy „Irish Gaelic” vagy „Scottish Gaelic”.
Ma már a kérdés erősen elméleti. A skót nyelv gyakorlatilag kihalt, az 1970-es években meghalt az utolsó csak skót anyanyelvű ember, ma már csak skót-angol kettős anyanyelvűek vannak Skóciában, ők is alig pár tízezres számban, a lakosság kb. 1 %-a (Skócia legészakibb részén élnek) – Skócia lakosságának 99 %-a ma egyedül angol anyanyelvű, a skót nyelv ismerete folklorisztikus szintű.
Az ír nyelv helyzete kicsivel jobb. Máig létezik Írország nyugati partvidékén egy kicsi ír nyelvű terület, ahol máig van pár ezer csak ír anyanyelvű ember, arányuk az egész Ír-szigeten talán 0,1 %, viszont létezik kb. 10-12 % körüli angol-ír kettős anyanyelvű lakosság, szintén ezen a területen. Azon kívül az ír nyelv de facto kihalt, az átlag ír ember angol anyanyelvű, s ír nyelv tudása nulla vagy folklorisztikus szintű.
Ezen az se segít, hogy mind Skóciában, mind Írországban létezik hivatalos nyelvvédési politika.
Skóciában a helyzetet bonyolítja a másik „skót” nyelv jelenléte. Ez nem kelta, hanem germán nyelv.
Amikor megindult Anglia angolszász meghódítása, azaz telepesek jöttek a mai Észak-Németországból és Dániából, legnagyobb részben a VI. században, akkor ez Skóciában is lezajlott. Viszont az itteni nyelv önállóan fejlődött, a nyelv neve angolul „Scots”.
Anglia normann meghódítása után azonban az angol kezdett terjedni Skóciában is, eleve a két nyelv nagyon közeli egymáshoz. Az angol hatás folyamatosan erősödött, különösen mikor Anglia és Skócia jogilag is egy ország lettek (1707), innentől kezdve a skót nyelv teljesen nyelvjárás státuszúvá esett vissza az angolhoz képest, ráadásul társadalmilag is alacsony presztízst kapott, azaz „műveletlen parasztok beszélnek így”.
Amikor 1872-ben bevezetik az egész Egyesült Királyságban a kötelező iskolai oktatást, ez kizárt minden más oktatási nyelvet az angolon kívül. Ez lett az utolsó csapás mind a germán-skót, mind a kelta-skót nyelvre.
Mivel azonban az a skót nyelv nagyon közeli az angolhoz, ma is mindenki érti, tulajdonképpen ehhez nem is kell skótnak lenni, bárki érti, aki tud angolul.
Ma már a skótok persze angol nyelvűek, létezik több skóciai angol nyelvjárás, legnagyobb részük nagyon nehezen érthető kívülálló számára. Ezekre sokat hatott az eredetileg önálló skót nyelv.
Pár éve egyik munkahelyemre oktatókat kaptunk, ez a Dell projekt volt. Valami véletlen folytán, az 5 oktató a Dell glasgowi központjából jött. Ez bizony kemény sztori volt: az 5 emberből 4 csak a helyi angolt beszélte, s csak 1 volt képes sztenderd angolul is beszélni.
5 hétig oktattak minket, s az oktatás végén se voltam képes mondandójuk felénél többet megérteni. Jelentős az eltérés a szabványos angolhoz képest, pl. a „six” (6) szót azonosan ejtik a „sex” (szex) szóval – erre emlékszem a legjobban.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
