Idősávban és térben minden ugyanakkor és ugyanott zajlik, mint az előző években. Karlovy Vary fesztiválja lerázta magáról a világjárvány terheit.
Tavaly még maszkja volt, és augusztusi napokra csúsztatták, mára visszanyerte megszokott időkeretét, és újra övé a Kolonnád minden szeglete, de még a Dvořák park is, ahol egykor Mándy Iván pihent meg hosszú sétái után.
A nyitógála olyan látványos, szó szerint tüzes táncprodukcióval fogadta a fesztivál vendégeit, hogy azt még Cannes is megirigyelhetné. Karlovy Vary a világ egyik legkedvesebb, talán mert a legcsaládiasabb hangulatú fesztiválja. Jegypénztárai előtt immár huszonnyolc esztendeje minden reggel több száz méteres sorok kígyóznak, mintha a környék összes fiatalja itt randevúzna. 1994-ben kapott ugyanis egészen új és egyedi arculatot a rendezvény, amely a szocializmus szürke évei után fényes hidat épített Kelet és Nyugat filmművészete között. Azzal pedig, hogy a kelet-európai háborús helyzet miatt kapuzárásra ítélt odesszai fesztivál ukrán filmjeinek egész kollekcióját átvette, példát mutat a világnak. Ukrajna prágai nagykövete erről ugyan nem adott hírt, tiltakozása a hivatalos programban bemutatott egyetlen orosz film ellen annál hangosabbra sikeredett. Jiří Bartoška, a fesztivál elnöke ugyancsak nyílt levélben adta hírül, hogy nem híve a kollektív büntetésnek. Attól, hogy az 1938-as leningrádi eseményeket és a sztálini gépezet magas fordulatszámát bemutató Volkonogov kapitány elmenekült című alkotás az orosz kulturális tárca (valamint az észtek és a franciák!) támogatásával készült, még értékes alkotás, amelyet a kényes politikai helyzetre való tekintettel is kár lett volna elutasítani.
A tizenkét produkciót felvonultató hivatalos programban egyébként sem orosz, sem ukrán mű nem szerepel. De magyar sem! Amerika című rendezésével ismét ringbe száll viszont az izraeli Ofir Raul Graizer, aki pár évvel ezelőtt A cukrászt hozta el Karlovy Varyba. Grúz, bolgár, német, görög, kanadai, japán, spanyol, litván alkotások mellett két cseh produkciót is láthatnak a nézők. Közülük az egyik, A szerelem határai a szexuális szabadsággal kapcsolatos tabukat igyekszik ledönteni. Ugyanezt a témát boncolgatja a lengyel színekben futó Fucking Bornholm is, Anna Kazejak érzékeny rendezése. Két lengyel család egy idilli dán szigeten tölti májusi hétvégéjét. Előbb a gyerekeik között feszül meg az érzelmi húr, aztán a szülők kapcsolata is felizzik. Bár a negyvenhárom éves rendezőnő keserű komédiának nevezi a filmet, valójában feszültséggel teli családi dráma, amelyben mindkét síkon a szexualitásé a főszerep.
Versenyen kívül mutatták be napjaink talán legismertebb olasz rendezője, Paolo Genovese – a világsikert aratott és csaknem húsz országban színpadi produkcióra átfordított Teljesen idegenek alkotójának – friss művét, a Szuperhősöket, amely egy racionálisan gondolkodó fizikaprofesszor és egy csinos, nagy tehetségű képregényrajzoló szenvedélyes szerelmének története. A férfinak eddig minden kapcsolata zátonyra futott, a nő, szabadságát féltve, egy éjszakánál tovább senkihez nem kötődött. A forgatókönyv, akárcsak a Teljesen idegenek esetében, Genovese tehetségét dicséri, és szilárd alapul szolgál a filmhez. Még ha vannak is kiszámítható elemei, rendesen meg fogja ropogtatni a törékeny lelkeket.
A fesztiválpalotaként szolgáló Thermal Szálló két kiállítással várja az érdeklődőket. Az egyik a jeles fotóművész, Zuzana Mináčová több évtizedes Karlovy Vary-i munkássága, a másik a rendezvény nagy tiszteletnek örvendő, egykori művészeti igazgatója, Eva Zaoralová emléke előtt tiszteleg. Mináčová, a fesztivál sztárvendégeinek fiatalos lelkületű megörökítője kilencvenévesen, tavaly vonult vissza, Zaoralová, a jeles filmesztéta, aki ízlésével és felkészültségével nagyon magas szintre emelte a fesztivált, idén márciusban hunyt el. Pozícióját 2011-ben önként adta át Karel Ochnak, tanácsadóként azonban még éveken át ott állt mellette. Och bevallottan az olasz mozi megszállottja, de a magyar filmeseket is szereti. Nem az ő hibája, hogy az elmúlt év terméséből nem tudott ide illőt választani. Látva a most forgó, nagyszabású „nemzeti produkciók” listáját, félő, hogy a következő években sem fog. A Horizont szekcióban látható az egyetlen magyar alkotás, Csuja László és Nemes Anna közös rendezése, a Szelíd, amelynek hőse egy női testépítő. A film a Sundance fesztiválon versenyzett, így Karlovy Varyban erre már nem maradt lehetősége.
Ami pedig a fesztivál sztárvendégeit illeti: egyelőre a hazaiaké a vörös szőnyeg. A reflektorok fényében Oskar Hes, a csehek „titanicos Leonardo DiCapriója” fürdik, aki a David Ondříček rendezésében készült bányásztragédiával, a Dukla 61-gyel nyerte el a közönség szívét, most pedig A Šumava királya című, nagy izgalmakat ígérő politikai kalandfilmben áll kamera előtt.
A szerző a Vasárnap munkatársa
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
