Barabás Miklós a több ezer rajz, akvarell és olajfestmény elkészítése mellett – eddigi tudomásunk szerint – még két régi, sérült arckép kijavítására is vállalkozott, az egyik a jelentős 18. századi testőr író, Czirjék Mihály (1753–1797) portréja volt, a másik Kazinczy Ferenc (1759–1831) arcképe, amelyet Joseph Kreutzinger bécsi festő 1808-ban készített.
Czirjék Mihály portréjáról, amelyet a kutatás Szathmáry Király Pál (1726–1807) testőrtiszt, festőművész munkájának tulajdonít, az első adat 1873-ból származik, amikor a testőr író egyik leszármazottja, Czirjék Imre a festményt a Magyar Tudományos Akadémiának adományozta. Érdekes és biztosan nem véletlen, hogy a háromszéki, sepsizoltáni származású Czirjék Mihály rongált állapotban lévő képének kijavítására Arany János, az Akadémia akkori főtitkára a szintén háromszéki, Kézdimárkosfalván született Barabás Miklóst kérte fel, aki a munkát elvállalta és valószínű, el is végezte. Minderről több dokumentum maradt fenn, amelyeket az alábbiakban idézek.
A Magyar Tudományos Akadémia 1873. október 6-án tartott gyűlésén „A főtitkár jelenti, hogy Czirjék Imre szathmármegyei birtokos úr, őse Sepsi-Zoltáni Czirjék Mihály, a testőr és Bessenyei körbeli iró (már rongált állapotban levő) olajfestésü arczképét, hazafiúi szívességből, felajánlotta az Akadémiának. Köszönettel fogadtatván, Barabás Miklós úr, mint különben is akadémiai tag, megkérdezendő, ki lehet-e azt javitni s mennyibe kerülne helyreállítása.”
Két héttel később újra szóba kerül a kép az Akadémián: „1873. okt. 20. Ugyanaz [Arany János] jelenti, hogy Barabás Miklós lev[elező] tag urat a Czirjék Mihály arczképe kijavítása iránt megkérdezvén, szóval ugy nyilatkozott, hogy a képet alkalmasan ki lehet javítani, és ő e fáradságot, ha az Akadémia Czirjék arczképét méltónak tartja a megőrzésre, díj nélkül teljesíteni kész, azonban még így is fennmarad a keret költsége.
Czirjék Mihály portréja (1780 k.)
Barabás Miklós ur ajánlata köszönettel fogadtatván, ő a mindenesetre megörzeni méltó arczkép kijavítására fölkéretik; arra nézve, hogy az ily arczképeket maga tartsa-e meg az Akadémia, vagy átengedje a nemzeti muzeumi képtár történeti osztályának — később fog határozni.”
Végül 1873. október 27-én hallunk még a képről: „Czirjék Mihály múlt századi, a franczia iskolához tartozó magyar iró arczképéről, melyet igen megrongált állapotban a minap ajándékozott valaki az akadémiának, Barabás Miklós jelenti, hogy az még kijavítható s ő erre készséggel és dij nélkül ajánlkozik is. Ajánlata szívesen fogadtatván, a kép, kijavítás után a múzeumnak fog adatni.”
Az Akadémia tudósait, közöttük elsősorban Arany Jánost érthetően foglalkoztatta Czirjék Mihály arcképének sorsa, hiszen mindaddig egyetlen testőr író arcmását sem ismerték.
Czirjék Mihály munkájának címlapja
Czirjék Mihály nem tartozott a Bécsben élő, sokat publikáló testőr írók közé, ennek ellenére a magyar irodalomtörténetírás mint a 18. század második felének egyik jelentős alkotóját tartja számon. Írói munkásságát bővebben Ballagi Aladár méltatta az 1872-ben Pesten megjelent A magyar királyi testőrség története különös tekintettel irodalmi működésére című munkájában. „Czirjék mint testőr ismerkedett meg Bessenyeivel s Báróczival – írja Ballagi –, kik látva a nálok sokkal fiatalabb Czirjéknek költői tehetségét, munkára sarkalták. Jórészben ez ösztönzés eredményének tulajdonithatni Czirjék egyetlen nagyobb munkáját, mely Érzékeny levelek, melyeket frantziából magyarra fordított Cziriék Mihály, magyar nemes testőrző… Bécsben 1785.”
Czirjék Mihály életében a katonai tevékenysége játszott még fontos szerepet, amelyről Gálos Rezső írt az Adatok Czirjék Mihály testőríró életrajzához című tanulmányában (Hadtörténeti Közlemények, 1937), ebből idézek néhány mondatot: „A Czirjékek ősei háromszéki református nemesek voltak. Sepsizoltán (régibb nevén Zoltánfalva) volt az ősi fészkük, egy másik, alighanem katholikus ágúk Csíkszentsimonban, a Szent Anna-tó közelében élt. Az ősök előkelő emberek voltak, nem egy közülük magas tisztségig vitte: Dénes a XV. század elején Sepsiszék, Antal a század végén az egész Háromszék főkapitánya volt, Vitályos meg Mátyás király korában éppenséggel királybíróságig emelkedett. A XVIII. században a család egyik ága már Középszolnok megyében élt, egy másik Szatmár vármegyébe került s ez utóbbiból, Czirjék András és Mikolay Teréz gyermekéül 1753-ban Szárazberekben született költőnk.”
Az elpusztult zoltáni Czirjék kúria barokk kapuja
Czirjék Mihály katonai pályájáról a Hellebroth Kálmán által 1940-ben Budapesten közölt A magyar testőrségek névkönyve, 1760–1918 című munkában olvashatunk: „Született 1753 Szárazberek (Szatmár vm.). 1772 márciustól hadapród, majd 1774 decembertől zászlós a 32. (Gyulay Sámuel) gyalogezredben. A testőrségnél 1775. május 13-tól 1787. október 31-ig szolgált Szatmár vármegye ajánlatára, hol Barcsay és Báróczy buzdítására a testőrírók egyike. Ez idő alatt 1777-ben és 1780-ban beosztva a pozsonyi testőrkülönítménybe, 1783-ban pedig a morvaországi sereghez. A gárdától a török háború alkalmával saját kérelmére 1787. szeptember 17-én alhadnagyi rangban a 11. (székelyhatárőr) huszárezredhez került és itt 1788. február 17-én főhadnagy lett. Kitűnt az 1789. július 12-iki tömösi harcokban. A Napóleon elleni hadjáratok alatt 1793-ban II. kapitány és két ízben meg is sebesült. Hazatérése közben halt meg 1797. március 14-én Cegléden. (Olajfestményű arcképe a Magyar Történelmi Képcsarnokban Budapest, s Bedő György földbirtokos úr tulajdonában, Háromszék.)”
A névkönyvben közölték Czirjék Mihály eredeti potréjának reprodukcióját is „primor sepsizoltáni Czirjék Mihály testőr” képaláirással.
A Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka adattárából tudjuk, hogy Czirjék portréja 1895-ben került csere útján az Akadémiáról ebbe a gyűjteménybe. Az arckép 1890-től kezdődően, amikor Cserna Károly (1867–1944) festőművész Széll Farkas A nagybesenyői Bessenyey-család története című könyve számára kőrajzban lemásolta, a mai napig számtalan kiadványban Bessenyei György képmásaként tűnik fel tévesen. Múzeumi leírása: „Derék kép, kissé jobbra fordul, szembe néz. Jobb keze csípőjén, balja a kardja markolatán. Fehér parókában, arca borotvált. Prémes mentéje, dolmánya és nadrágja piros. Jobbra tollas kalpagja látszik.”
*
Kazinczy Ferenc portréja 1868-ban került az Akadémia gyűjteményébe, és mivel rongált állapotban volt, Arany János Barabás Miklóshoz fordult, aki kijavította. Az akadémiai feljegyzések szerint Arany János „Barabás Miklós festőnek baráti hangú levélben köszöni, hogy a nemrég ajándékba kapott bécsi Kazinczy arcképet (1808) oly mesterien kijavította és a nagy értékű kép megmentéséhez »művészi áldozattal járult«”. A portréról többet A Magyar Tudományos Akadémia képzőművészeti kincsei (2004) című kötetben olvashatunk.
Kazinczy Ferenc arcképe. 1808
*
Ide kívánkozik végül két érdekes dokumentum Czirjék Mihály és Kazinczy Ferenc barátságáról.
Kazinczy, a Pályám emlékezetében így írt Czirjék Mihályról: „Egy szomszédunk lehozá Bécsből Czirjék Mihály Testört, mátkájával, hogy a boldog pár, ha a leány hozzá tudna szokni azon sivatag Hotentoti földhöz a mit Magyarországnak halla mondatni, állandó lakást vegyen benne. Látván ez, hogy Czirjék olvas és ír, beszéllé neki, hogy félorányira az ő lakásához is van egy ifju ember, s az is mindég írogat.” Mármint Kazinczy Ferenc.
Czirjék Mihály és Kazinczy Ferenc barátságának emlékeként maradt fenn a háromszéki székely származású testőr író egyetlen levele 1784-ből, amelyet az Új Magyar Muzeum egyik 1853. évi számában közöltek:
„Felső-Regmecröl haza érkezeteddel lett érzékeny szíved jeleit örömmel olvastam. Köszönetül ajánlom változhatatlan barátságomat, melyre drága érdemidnek külömben is méltó igaza vagyon. Kapitány Bárócinak általadtam szép munkád reám bízott részét; öröm, gyönyörűség és hizelkedéstöl ment dicséretek közt olvasta juhászi énekeidet; (Hihetőleg a gessneri Idyllek értetnek itt. Szerk.) és minthogy az édes ha mással közöltetik annál kedvesebb, Barcsai föstrázsamester úrral és Danczkai pajtásommal (kik nyelvünknek érzékeny esmeröi) egynéhányszor idö-kedves-mulatásúl ismét felolvasta. Talált ugyan némely szókban tehető változást, le is akarók küldeni a megjobbított szók tábláját, de minthogy mind munkád szépségére nézve, mind pedig abban lappangó lelked árnyékát megsejdítették, nagy örömmel írhatom, hogy ezen érdemes személyek beléd szerettek, és halljad óhajtással teljes végezéseket:
Soha ne fáradozz külső országi betűkért, mert itten is megtaláltatik mind a szép betű és rézremetszés, sőt olcsóbban hogysem külső vidéken. A mennyivel pedig itten kevessebbet fizetsz, azt fordítsd bécsi utadra. Szedd öszve szép darabjaidat, és siess karjaim közzé, hogy mint vőfé bemutathassalak. Ne idegenítsen el ezen utadtól sem távolléted, sem városunk pénzt emésztő fénye: azt mind fejülmúlhatja a mértékletesség. A kérdett Álom származott Báróczi kapitánytól, a másik pedig egy Győrben lakozó asszonyságtól, de neve esmeretlen. Végezésedröl óhajtom gyors tudósításodat. Tisztelem érdemeseidet. Élj szerencsésen. Költ Bécsben N. B. Asszony havának 20-dik napján MDCCLXXXIV. esztendőben.”
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
