A Kassai Polgári Kör október 27-én és 28-án nemzetközi konferenciát szervezett abból az alkalomból, hogy II. Rákóczi Ferenc 350 éve született és 120 éve temették társaival és rokonaival a kassai főszékesegyház altemplomába. Ennek keretében Kerékgyártó József Károly előadásában a fejedelem és bujdosótársai utolsó útjának nemcsak Heves vármegyei szakaszát tekintette át. Arra fókuszált elsősorban, de a tágabb összefüggéseket is ismertette.
Az előadó először az előzményeket ismertette. Az 1703-ban kirobbant szabadságharc bukása 1711-ben a Szatmári békével ért véget. A fejedelem és környezete nem fogadta azt el. Rákóczit és követőit az 1715. évi XLIX. törvénycikk 2. § alapján száműzetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. A fejedelemmel és harcával történő azonosulás, vagy rokonszenvezés a 49. törvény 3. §-a alapján bűnnek és üldözendőnek számított. Ilyen körülménye között a hazahozatalról szó sem lehetett.
Mégis a fejedelem hamvainak hazahozatala a reformkorban felmerült, azonban az 1848/1849. évi forradalom és szabadságharc leverése után hivatalosan már e gondolat szóba sem jöhetett.
Az 1860-as években azonban többen is felvetették a fejedelem itthoni újratemetését. Thaly Kálmán 1862-ben Rodostóban tett zarándoklata óta folyamatosan szorgalmazta a hamvak hazahozatalát.
1873 március 8-án Zemplén vármegye közgyűlése feliratot intézett a képviselőházhoz a fejedelem földi maradványainak hazahozatala érdekében, egyben pedig felszólította a társtörvényhatóságokat, hogy álljanak ki az ügy mellett. A korabeli értelmiség egy része kezdeményezte, hogy Rákóczi földi maradványait a fejedelem születésének 200. évfordulójára, 1876. március 27-re szállítsák haza. Rendezzenek számára, valamint Bercsényi Miklós és más bujdosók tiszteletére országos emlékünnepet. A követelések részét képezte az 1715-ös 49. törvénycikk hatályon kívül helyezése, amely nemzetárulókként bélyegezte meg a számkivetésben élt kurucokat, valamint Rákóczi, Bercsényi és követőik „honfiúi” érdemeit iktassák törvénybe. A felszólításra 52 város és vármegye csatlakozott a kérelemhez és az országgyűlés egyhangú határozattal utasította Szlávy Józsefminiszterelnököt, hogy intézkedjen.
Ezután a szerző ismertette a hamvak megtalálásához vezető utat.
1904. Ferenc József 1904. április 18-ai uralkodói leiratában utasította gróf Tisza Kálmán miniszterelnököt, hogy foglalkozzon II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatalával, melyekre csak 1906 őszén került sor. A kormányzat úgy ítélte meg, hogy az országban kialakult válságos gazdasági és politikai helyzet miatt II. Rákóczi Ferenc és társai hamvainak hazahozatala valamelyest csillapítani fogja afelzaklatott kedélyeket.
A hamvak hazaszállításáról szóló törvényjavaslatot 1906. október 13-án felterjesztették a képviselőháznak. A magyar országgyűlés október 23-án törölte az 1715. évi XLIX. törvénycikk Rákóczit és társait megbélyegző részeit, melyet az uralkodó már másnap szentesített.
A hamvak és a síremlékek hazaszállításával megbízott öttagú bizottság Thallóczy Lajos történész vezetésével 1906. október 14-én indult el Budapestről és 16-án délelőtt érkezett Konstantinápolyba. Október 23-án, kedden reggel előbb a sírköveket, majd délután a hét koporsót átszállították a Kelet nevű hajóra. Másnap indult útnak a hajó Konstantinápolyból fedélzetén a bujdosók hamvaival, és a küldöttség tagjaival.
Október 25-én reggel kilenc óra után a hajó befutott Konstanca kikötőjébe, a koporsókat és a sírköveket átrakták egy feldíszített különvonatra, mely Bukarestet megkerülve 26-án reggel nyolc óra után Verciorovára [olv. vercsorova], az országhatárra érkezett.
1906. október 27-én reggel 8 óra 20 perckor Orsovánál a szerelvény magyar földre érkezett, ahol a kormány tagjai, élükön Wekerle Sándor miniszterelnökkel, ünnepélyes keretek között vették át a fejedelem és társai hamvait.
Orsováról október 27-én 12 óra 49 perckor indult el a hamvakat, és az ott összegyűlt küldöttségeket szállító három különvonat Budapestre, ahová október 28-án reggel fél kilenckor ékeztek meg. A különvonat Budapestig tartó útján több 25 helyen állt meg (Orsova – Jablonicza – Domasnia – Kornya – Porta Orientális – Karánsebes – Gavosdia – Lugos –Temesvár – Szakálháza – Zsombolya – Nagykikinda – Valkány – Szeged – Kiskundorozsma – Szatymaz – Kiskunfélegyháza – Kecskemét – Nagykőrös – Cegléd – Monor – Kőbánya Alsó – Királyváltó – Kőbánya Felső – Bp. Keleti Pályaudvar), hogy a törvényhatóságok és a lakosság leróhassa kegyeletét. A budapesti ünnepség után a vonatok a következő útvonalon haladtak: Keleti Pályaudvar – Hatvan – Vámosgyörk – Füzesabony – Miskolc – Szerencs – Sárospatak – Sátoraljaújhely – Legenyemihályi – Nagyszalánc – Alsómislye – Bárca – Kassa.
Thököly hamvai Kassáról október 30-án éjjel 1 óra 40 perckor indultak Abos – Margitfalva – Istvánhuta – Igló – Poprád-Felka – Martholc – Késmárk útvonalon és reggel 6 óra 24 perckor érkeztek meg.
Heves vármegyében
A gyászvonat Heves vármegye területén Hatvan, Vámosgyörk és Füzesabony állomásokon állt meg. Október 28-án este 9 órakor ért a különvonat a megye határára és innen kezdve a túlsó határig szinte nappali világosságban robogott. Meglepő látványt nyújtott a Sárhegyen Kékes hegytetőn és az Eged-tetőn felgyújtott, nagy fényt terjesztő máglya, különösen az utóbbi, mely egy óriási R betűt mutatott. Valamennyi állomás, melyen a vonat átfutott, fényesen ki volt világítva. A lelkesedés tetőpontját Füzesabonyban érte el, hová külön vonatokon minden irányból rengeteg nép zarándokolt. A hamvak beszentelése után itt tette le Szederkényi főispán a vármegye koszorúját, az egri dalkör pedig kuruc dalokat énekelt.
Míg a vonat a vármegye területén haladt, a kivilágított tornyokban zúgtak a harangok, a székvárosban fényes kivilágítás is volt. A kassai temetés napján a hatóságok jelenlétében az összes vallásfelekezet gyászistentiszteletet tartott.
Gyöngyös város is készült a nagy eseményre. Vámosgyörk, Eger város Füzesabonyban ünnepelt. Hatvanban Ádler Vilmos „aranyszájú főrabbi irodalmilag is magas színvonalú” beszédet mondott. A „hatás leírhatatlan” volt. 1906. október 28. este 21 óra 1 perckor az állomáson több ezer ember gyűlt össze Pásztóról, Jászberényből, Jászapátiból, Hatvanból és a környező községekből. Este 21 óra 2 perckor berobogott a vonat a hatvani pályaudvarra, ahol 7 percig állt. A pályaudvar fényesen kivilágítva, lobogódíszben úszott.
Hatvan városa soha sem volt még ily fényes kivilágításban látható. A vonat előtt 600 fáklyás sorfala állott. Hatvan közönsége 260, a vasúti alkalmazottak országos szövetsége 200, Apc, Csány, Ecséd, Rózsaszentmárton, Pásztó, Tar, Hasznos, Szurdokpüspöki és Hort összesen 605 fáklyavivője ünnepelt.
A vonat érkezése alkalmával a hatvani és a pásztói dalegyesületek a Himnuszt, a vonat távozásakor a Szózatot énekelte. A vonat tartózkodása alatt a hatvani dalegyesület és a hatvani polgári fiúiskola énekkara Rákóczi dalokat adott elő. A hatvani járás nevében 5 koszorút helyeztek a hamvakra.
Az egyházi szertartás után a hatvani és a pásztói dalárdák énekeltek miközben elindult a vonat. A hatvani határban a vonat áthaladása alkalmával a Strázsa-hegy és Elő-hegy három kiemelkedő pontján máglyák, a járás határáig pedig Hatvantól kezdve a vasútvonal két oldalán 500 méterenként örömtüzek égtek. A Pásztó melletti hegyen olyan nagy volt, hogy Hatvanból is látták, ahol az ünnepélyt 29-én délelőtt tartották.
Gyöngyös és Vámosgyörkön este összes ablakait kivilágították, örömtüzeket gyújtottak, melyeknek fénye bevilágította az elhaladó gyászvonat útját. Egy órán keresztül zúgott az összes templom haragja.
A vámosgyörki állomásra 9 ó 32 p. a vámosgyörki álomást a vonat a cigányzenekar által játszott Rákóczi induló hangjai mellett hagyta el. A kápolnai honvéd emlékmű fehérmárvány oszlopáról bengáli őrtűz égett. Eger városa 28-án reggel zászlódíszbe öltözött. Este a közönség nagy része különvonaton Füzesabonyba utazott a hamvak fogadására.
Az Egerben maradottak este 8 óra után kivilágították a házak ablakait. Este 9 órakor megszólalt a város templomainak összes harangja, a „lakosság kivonult az utcára és a kivilágítás pompájában gyönyörködött. A minaret rácsozatán zászlók lengtek, s tarka színvegyületben számtalan lampion égett. Este 10 óra tájban, amikor a vonat Füzesabonyba érkezett a város felett az Eged hegyen 50 máglyarakásból kirakott R betű fénylett. Rákóczi monogramja fényében a füzesabonyi állomásról is lehetett gyönyörködni.
A főszékesegyházban délelőtt 9 órakor gyászmisét tartottak fényes papi segédlettel. A székesegyház ünnepi díszbe öltözött s színültig megtelt.
Az egri ev. református hitközség hétfőn délelőtt 10 órakor tartotta a gyászistentiszteletet a hitközség imaházában, a Kálvin-házban. Az teljesen megtelt.
Az egri izraelita hitközség istentisztelete negyed 10 kor kezdődött. Schweiger Lázár dr. rabbi magyar nyelvű fohászt mondott, melyet a közönség állva hallgatott. A rabbi lelkes szónoklatban dicsőítette a Rákóczi kultuszt.
Az énekkar és a jelenvolt közönség együtt énekelte el a Himnuszt.
A görögkeleti hitközség templomában a Rác-templomban október 29-én délelőtt 10 órakor tartottak ünnepi istentiszteletet a bujdosók emlékezetére. Azon igen sokan voltak. Az egri jogakadémia szerb nemzetiségű hallgatói egyházi énekeket énekeltek.
A város összes iskolájában az elemitől a tanítóképzőig mindenhol tartottak Rákóczi ünnepségeket. Az Egri Dalkör elénekelte a Himnuszt, majd tárogató kíséretében a vonat elindult végcélja felé.
Összegzésképpen az előadó elmondta, a fejedelem és bujdosótársai köszöntésében Heves Vármegye is kivette részét.
A vármegyei központi ünnepély a füzesabonyi vasútállomáson, a járási szintűeket a hatvani és a vámosgyörki állomásokon, a városi ünnepségeket Gyöngyösön és Egerben rendeztek.
Az ünnepélyek megszervezésére a korban szokásos módon készültek fel: Az ünnepségek megszervezésére, összehangolására vármegyei, városi, járási, községi és iskolai szervezőbizottságokat állítottak. Az egyházak főpapságtól kezdve az alsó papságon át a kántortanítóig szintén felkészültek az ünnepélyekre. A főpapságág körleveleket intézett a hívekhez, a papság a helyi ünnepségeken vállalt tevékeny részvételt, gyászmiséket szervezett, a kántortanítók énekkarokat vezettek és az egyházi iskolákban Rákóczi megemlékezéseket tartottak.
Az ünnepélyek megszervezésekor meghatározták az ünnepek programját, a műsor résztvevőit az emlékbeszédet mondókat, a koszorúzókat, a versmondókat, ének- és zenekarokat.
A vasútállomásokon tartott rövid ünnepélyek műsorrendje hasonlított egymásra: A beérkező vonat köszöntése harangzúgással, kürtszóval, Himnusz éneklésével. Ezt ünnepi beszéd követte. A hamvak beszentelése következett, majd elhelyezték a koszorúk elhelyezése. Az induló vonatot a Himnusz, a Szózat, a Rákóczi induló éneke kísérte tárogató kíséretében. A rendet mindenhol a csendőrség a rendőrség és a tűzoltó egyesület tagjai biztosították.
A települések díszünnepélyein azonos programot jelentett azok fellobogózása és díszkivilágítása. Ünnepi köszöntő és beszéd után irodalmi műsor következett (szavalatok, Himnusz, Szózat, Kuruc nóták, Rákóczi induló éneklése, tárogató kíséretében). A temetés napján gyászmiséket, gyászistentiszteleteket tartottak, majd díszbeszédeken emlékeztek meg a fejedelemről és társairól.
Heves Vármegye lakossága kellően felkészülve, méltó kegyelettel köszöntötte a bujdosókat, akik Kassára és Késmárkra érve útjuk végéhez érkeztek, s így hazai földben, békében nyugodhattak.
Országos ünnepségek
De más városokban is ünnepeltek. Az összes tanintézetben október 29-én a Vallás és Közoktatásügyi miniszter tanítási szünetet rendelt el. Az iskolákban Rákóczi fejedelem emlékére iskolai ünnepségeket tartottak.
A Magyar Királyi Államvasutak Igazgatósága október 23-án kihirdetett kedvezménye a Rákóczi–ünnepély alkalmából Kassára utazók részére az I. és II. osztályon az alsóbb kocsiosztály áráért, a III. osztályon utazók részére félárú kedvezményt kínált. A menetjegyek október 27–én 28-án a nap folyamán, 29-én reggel Kassára érkező vonatra volt adható ki. Visszautazásra október 29-31 én érvényesek, de a visszautazás korábban, mint 29-én délben nem volt megvalósítható.
Az ünnepség középpontja Orsova, Budapest, Kassa és Késmárk lett, ahol valamennyi törvényhatóságot lovas küldöttség képviselte, de a lakosság is mindenütt ünnepelt ahol a hamvakat vivő vonat elhalad. A vasúti vonal mentén, az állomásokon, fáklyások sorfala fogadta a vonatot, a Felvidéken pedig a hegyek tetején, örömtüzeket gyújtottak.
A hamvakért Konstantinápolyba küldött bizottság tagjai a következők voltak: Forster Gyula báró főrendiházi tag, a Műemlékek Országos Bizottságának elnöke, Fraknói Vilmos püspök, a Múzeumok és Könyvtárak országos főfelügyelője, Thaly Kálmán országos képviselő, a Rákóczi-kor neves kutatója, Thallóczy Lajos udvari tanácsos, közös pénzügyminiszteri osztályfőnök és Ponori Török Aurél egyetemi tanár, az antropológiai intézet igazgatója.
Pest megye indítványozta, hogy a temetés órájában az egész országban szüneteljen a munka. Tegye le kapáját a földmíves, rakja le szerszámát az iparos, ne zakatoljon a gép, a kereskedő zárja be üzletét, a fuvaros álljon meg az utón. Ebben az órában konduljon meg minden harang az országban. Minden felekezet tartson istentiszteletet.
Dr. Samassa József bíboros, egri érsek 1906. október 2-án közzétette körlevelét Heves, Borsod, Szabolcs és Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegyékben, melyekben elrendelte, hogy azon helyeken, hol a vonat megáll, annak egész ideje alatt szóljanak az összes templom harangjai, a 29-én délelőtt végzendő temetési ünnepély alatt ünnepi gyászmisét tartsanak és ezt követően félórán keresztül szóljanak. Hasonló módon nyilatkozott az evangélikus és református egyház is.
A M. kir. Államvasutak igazgatósága felkérte az állomásokat, hogy a gyászvonat áthaladása idejére azokat földíszítse és kivilágítsa.
Áldott legyen emlékük! – fejezte be az előadó.
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
