Két gyermekével temették el a fiatal anyát, de a kis gömöri faluban az élet megy tovább Vrabec Mária2025. 10. 20., h – 20:29
A Rimaszécsről Jéne felé vezető út bal oladán azonnal észrevesszük a mécseseket. Még az autó rendszámtáblája is az árokban hever, körülötte mindenhol letört ágak. Szeptember 29-én itt történt a tragikus baleset, amelyben egy 22 éves anya és két kisgyermeke vesztette életét.
A kis gömöri falu azóta felocsúdott a megrázkódtatásból. A túlnyomórészt roma lakók fáért, vízért járnak, a felnőttek az udvaron üldögélnek, a fiatalok az utcán csellengenek. Az érintett család pedig magára maradt bajával, bánatával, mert az élet megy tovább, gondja mindenkinek van, segíteni pedig senki nem tud rajtuk.
A színmagyar falu polgármestere Martinovics Márta szerint ennek ellenére példás volt a közösségben az összefogás a tragédia után. „
Folyamatosan együtt voltak, sírtak, énekeltek, mert ők így élik meg a gyászukat. Tartottam is a temetéstől, a fokozott érzelmi megnyilvánulásoktól, ezért csak egy pillanatra nyitották fel, az anya, Jennifer koporsóját, hogy elbúcsúzhassanak tőle.
Többen elájultak, érzelmileg megterhelő, de nagyon szép szertartás volt. Itt volt az egész falu és a környékről is rengetegenm. Jennifer Harmancról származott, tizennégy testvére van, ekkora tömeg még nem volt a jénei temetőben.“
Hét utas, három halott
Azon a végzetes napon Jennnifer a sógora autójába ült öt gyermekével, hogy egy gyógyszerreceptet vigyen el a testvérnek. A sofőrnek csak két hónapja volt jogosítványa, az autóban nem volt egyetlen gyermekülés sem, rendőrségi információk szerint a megengedett sebességet is túllépték. A falu határától alig két kilométerre tisztázatlan körülmények között futottak az árokba és ütköztek egy bokornak. Az anya, Jennifer és az egyéves Krisztián a helyszínen életüket vesztették, az újszülött Jaman másnap a kórházban halt bele sérüléseibe.
„A hároméves Júliát most hozták haza a rimaszombati kórházból, ő lábtörést és orrcsonttörést szenvedett. A négy éves Ali is itthon van már Besztercebányáról, neki a fejsérülése volt, varrni kellett. A hat éves Róbert a kassa-sacai kórházban van, rajta vastagbélműtétet hajtottak végre. A nagymamája vele van, épp tegnap beszéltem vele. Azt mondta, a gyerek csak arra emlékszik, hogy nagyon megütötte magát. Talán jobb is így” – mondja a polgármester asszony.
Árvasági segély sem jár
A sofőrt, aki az özvegyen maradt és két gyermekét elveszített Berki Róbert lánytestvérének a férje, a losonci kórházban látták el és pár nap után hazaengedték Harmancra. Azóta nem járt Jénén, de Martinovics Márta szerint jól is teszi, mert a helybeliek őt hibáztatják a balesetért.
„Magasra csaptak az indulatok, idő kell míg lecsillapodnak. Nagy próbatétel ez a család számára, hiába tudják, hogy nem volt szándékos a dolog. Itt mindenki sokkal hevesebben éli meg minden érzelmét indulatát, de a bosszú már nem old meg semmit” – mondja Martinovics Márta, aki a harmadik választási időszakát tölti Jénén.
A család nagy valószínűséggel a továbbiakban is csak szociális segélyre számíthat, még a gyermekeknek sem jár az árvasági segély, mert az elhunyt édesanyának nem volt szociális biztosítása. „Az apa is csak szerződésre dolgozik, az államtól nemigen számíthatnak semmire. Az apai nagyanya és az apa tizenhat éves húga fog törődni a gyerekekkel. Azt mondják, a két kicsi tudja, hogy meghalt az anyukájuk és a testvéreik, sokat keseregnek, de igyekeznek elterelni a figyelmüket. Szerencsére, a mentalitásuk is olyan, hogy minden egy pillanatig tart.”
Innen nem vezet út sehová
Jénén tulajdonképpen minden csak egy pillanat, mert minden nap egyforma. Az egykor gyönyörű, az 1930-as években épült többgenerációs házak rettenetesen lepusztultak, a kerteket felveri a gaz, egy élelmiszerbolton kívül nincs a faluban semmi. A lakosság elenyésző része dolgozik, ha akarnának se lenne hol, de már azt sem tudják, mit kellene akarniuk, mert a szüleiket, nagyszüleiket sem látták munkába járni. Közhasznú munkát nem vállalnak, rendes állás alig akad számukra. idénymunkából pedig kevés van.
„Ha a temetőben van takarítás, azon részt vesznek, egyébként nem nagyon érdekli őket a környezetük. A kertek is mind műveletlenek, akiben lenne akarat, hogy valamit termesszen, az is feladja, mert a terményt úgyis ellopják. Nem tudom, hogy lesz a jövő, mert most olyan a helyzet, hogy innen nem vezet út sehová. A fehérek kihaltak, vagy elköltöztek, a 336 lakosból 300 roma. Nagy szerencse, hogy most már az iskolalátogatás kötelező, Rimaszécsre jánk a gyerekek. De amint kijárják a kilencediket, már szülnek, és csak azért házasodnak, mert ettől függ a nagykorúsítás az anyasági segély” – sorolja Martinovics Márta.
Drog, alkohol, nincstelenség
Miközben beszélgetünk, két kis lurkó is bekopogtat a községi hivatalba. A polgármester asszony azzal küldi el őket, hogy vendégei vannak, máskor jöjjenek. Biztos benne, hogy visszajönnek, mert pénzt kérnek. A rászoruló családok, a gyerekeket küldik, tudják, hogy ők hamarabb járnak sikerrel.
„Akikről tudom, hogy nem italra vagy drogra költik a pénzt, azoknak adok pár eurót, bár ritkán kapom vissza. Sajnos egyre több itt a drogos és szinte mindenki iszik, a legolcsóbb almabort, a csucsot, már helyben is be lehet szerezni. Erre nincs az a párt és kormány, amelyik tudná a megoldást. Próbálkoztunk már mindennel, most szociális lakásokra szeretnénk támogatást szerezni, de már a pályázat is rengeteg pénzbe kerül és még sehol nem vagyunk. Számunkra már az is nagy érvágás, ha valakit el kell temetnünk a község pénzén. Nemrég hitelt is vettünk fel, hogy meg tudjunk vásárolni egy házat, ahová egy hetventagú család költözött volna be más faluból, de őket a helyiek sem fogadták volna be. Ebben az épületben lesz az új községháza, a régiben közösségi házat szeretnénk kialakítani. A fiatalokban van fogékonyság, érdeklődés, talán némelyikükkel még lehet mit kezdeni.Van köztük egy-két érettségizett, szakvizsgázott is, de ha nem lesz munkájuk, félő, hogy ők is elkallódnak.”
Felnevelik az árvákat
A Berki család udvarán még ott áll a katlan, amelyben a gulyást főzték a halotti torra. Csend van, a porta kihalt, a polgármester asszony szerint vagy Kassára mentek a kórházba, vagy a hivatalokban intézkednek. Csak a súlyos tüdőbeteg nagypapa van itthon és egy nőrokon, aki annyit mond, az árván maradt gyermekeket fel fogják nevelni, nem engedik, hogy „elvigye őket az állam”. A polgármester asszonytól megtudjuk, hogy a családot a nagymama tartja össze.
„Szegény, azt sem tudja hová menjen, kit gyámolítson előbb. Most a kórházban van a legidősebb kisfiúval, mellette a fájdalmát sem tudja kiadni, tartania kell magát. Gondolom, az is emészti, mi lesz, hogy lesz tovább. A tragédiát követően több biztosítási ügynök is jelentkezett, hogy elintézi nekik a kártérítést. Végül azt választották, aki fedezte a temetés költségeit.
Ha sikerül valamit szerezni a kötelező autóbiztosításból, az nagy segítség lenne a családnak, de ez a pénz még messze van. Addig is utazniuk kell a kórházban lévő gyerek után, ellátni a másik kettőt, létezni napról napra. Háromszáz euróval tudta őket segíteni a község, ebből talán a halotti torra telt.
Kártérítésre várva
A kártérítés még messze van, az ügyben folyik a rendőrségi vizsgálat. Amint Petra Kováčiková, a Besztercebányai Kerületi Rendőrkapitányság szóvivője tájékoztatott a szakértői véleményekre várnak, azt illetően, műszaki hiba, vagy a sofőr mulasztása, a megengedett sebesség túllépése, esetleg más tényező okozhatta-e a balesetet.
Egyelőre azt sem tudni, volt-e a járműnek kötelező biztosítása, de Dalimil Hatok, a balesetek áldozatainak és hozzátartozóinak kártérítésére szakosodott Arbitra kft. ügyvezető igazgatója arról tájékoztatott, hogy ez nem kizáró tényező.
„Mi képviseljük a családot, mindent meg fogunk tenni a hozzátartozókért. Mivel még nem zárult le a rendőrségi vizsgálat, nem tudjuk, volt-e a gépjárműnek kötelező biztosítása, de ha esetleg nem lett volna, akkor a Biztosítók Szlovákiai Irodájának garancia alapja (SKP) fizeti a kártérítést” – mondja.
Visszajárnak a holtak?
A kártérítés összege bizonytalan, kifizetése évekbe telhet, de Jénén minden euró számít, még akkor is, ha más többet nyer rajta, mit a rászorulók. Ahogy végigmegyünk a falun, többen gyanakodva méregetnek, nem tudják, mit keresünk ott, de mindenki köszön. Egy asszony indulatosan magyarázza, hogy ne akarjuk a nyomorukat mutogatni, ha nem tudunk segíteni. Erre nincs mit mondani, gyorsan indulunk a temetőbe. A friss sírt rengeteg virág borítja, a fejfán ott az elhunyt anya és gyerekei fényképei. A szél celofánt repít, az elemes gyertyák kitartóan pislákolnak, csend van és itt már minden a múlté. A régebbi síremlékeken szinte kivétel nélkül a Jéney név olvasható, az újakon Berki és Bari – itt is látszik, hogyan változott az évek során a lakosság etnikai összetétele.
A temetődomb alatt a faluban tovább zajlik az élet a maga megszokott tehetetlenségében. A roma hiedelem szerint a holtak visszajárnak, de ez sem változtat semmin. Az özvegyek és árvák fájdalma bőrszíntől függetlenül egyforma.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
