A németség a lét talapzatát hagyta elveszteni: lemondott múltjáról, kultúrájáról, önmagával való történelmi azonosságának utolsó darabkáiról is. Bogár László professzor szerint szerint az első és második világháború között építette fel a láthatatlan globális szuperstruktúra legsikeresebb ügynökét, Adolf Hitlert. Komolytalan dolog volna azt képzelni, hogy 1930 és 1940 között ez a szuperstruktúra ne tudta volna csírájában elfojtani Hitler felemelkedését, ha akarta volna. De nem akarta!
Hitler „művét” azért provokálta ki, hogy az ezt követő megtorlás tökéletesen indokolható legyen, és a német nép számára a szó szoros értelmében „visszautasíthatatlan ajánlatot” tehessen 1945 után.
Ennek lényege pedig az volt, hogy a németség saját tudására és szorgalmára építve újra anyagi jólétet teremthet magának, de csak úgy, ha „önként” lemond múltjáról, kultúrájáról, önmagával való történelmi azonosságának utolsó darabkáiról is.
Az önfenntartás, a fajfenntartás és a territóriumért való küzdelem minden élőlényben a legfőbb anyagi-fizikai hajtóerő, ám ezek a hajtóerők csak akkor működnek, ha ép és egészséges a lelki, erkölcsi, szellemi talapzat.
A németség azonban éppen ezt a talapzatot hagyta elveszteni a globális szuperstruktúrával való nem egészen önkéntes alkuja nyomán.
Magyar Hírlap
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
