Ad egy enyhe ironikus és keserű, valahol mégis tragikomikus szájízt, hogy a németországi „Mohamed-történet”éppen azután látott napvilágot, hogy pár nappal ezelőtt a „győzelem napja” alkalmából megírtam – többek között – a Nyugat lesújtó hozzáállását a második világháború tanulságait illetően. Németország népességcseréjére tekinthetnénk egyfajta kárörömként is – lám, így pusztul el egy elbutított nép –, de egyrészt így nem leszünk előrébb megoldások terén, hovatovább egy erős, európai Németország a kontinens elemi érdeke is egyben, nem utolsósorban pedig rengeteg egészséges identitással rendelkező német él mind a mai napig, akik nem ezt érdemlik.
Mivel valószínűleg – gondolom én – nem túl sok echte német fog iszlám nevet adni a gyerekének, hovatovább az oktatási rendszerük is roskadozik a rengeteg migráns kölyök miatt, feltételezem senkinek nem meglepetés, hogy Németország és úgy általában a nyugat-európai államok óriási bajban vannak. A gazdasági értelemben vett jólét egy dolog, megint másik a rengeteg probléma, amivel ezek az államalakulatok nap mint nap megküzdenek (vagy inkább nem küzdenek meg). Az 1945 óta tartó mélyrepülés következtében az egykor szebb napokat látott kontinens egyértelműen és egyre inkább perifériára kerül, ez pedig annyira nyilvánvaló, hogy vita tárgya sem lehet.
Ekkora arányú népességcserével a kiharcolt jólét sem lesz örökké tartható, főleg, hogy a migráció hosszútávon magát az adott ország államiságát is veszélyezteti. A kormánypárti sajtó tesz róla, hogy ezek az információk eljussanak hozzánk, s legyen bármilyen mostoha is a helyzet Nyugaton, a NER sajtósai még ezeket a történeteket is kiszínezik, sok esetben sokkal rosszabbul ábrázolják Németország helyzetét mint amilyen az valójában. Túl sok optimizmusra persze tényleg nincs okunk, de a Fidesz-sajtó szerint valószínűleg már nem is élnek németek Németországban, hiszen mind halálra fagytak télen az orosz gáz hiányában, nem igaz? Ez, s az ehhez hasonló nyilvánvaló ferdítések egyrészt a valódi problémát degradálják, teszik nevetségessé, másrészről pedig elterelik a figyelmet a hazai problémákról is. Utóbbi a valódi cél. Amíg a Nyugatot temetjük, addig sem arra gondolunk, hogy igazából Magyarországon, sőt, Közép-Európa több államában sem jó a helyzet.
Ha már népességcsere és faji problémák, vessük össze például Németország vagy Franciaország lakosságszámát Magyarországéval. Értelemszerűen az első két országban nagyobb az idegen eredetű népességhányad, ám az összlakossághoz képest – arányosan – még mindig jobban állnak, mint Magyarország a cigány népesség esetében, hiszen itt egy népességrobbanás keretében egyre több cigány jut egyre kevesebb magyarra (a csok és az egyéb családtámogatások lényegében semmilyen eredményt nem tudtak felmutatni, ahogy azt anno az elsők között – akár még hasonló gondolkodású emberek kritikájának kereszttüzében is – megjósoltam), így nemcsak a roma népesség számának növekedése jelent gondot, de ezzel párhuzamosan a magyarok csökkenése is, így a negatív folyamatok lényegében kétszeresre gyorsulnak. Ezzel kapcsolatban érdemes lesz figyelemmel kísérni a tavalyi népszámlálás kiértékelését is.
Az ebből fakadó problémák ugyanazt a mintát követik, mint Nyugaton, csak az egész gyorsabb lefolyású, és itt még abba sem kapaszkodhatunk, hogy legalább jólét van. A cigányság számarányának növekedése egyre nagyobb politikai-társadalmi hatalmat is biztosít nekik, választási körzeteket dönthetnek el a szavazataikkal, ez igazából már a jelenben is így van, önkormányzati választások szintjén legalábbis biztosan. Egész területek cigányosodnak el (az ebből fakadó területi követelések csíráit – egyelőre még partvonalon – már szintén tapasztalhattuk), a romló közbiztonságról pedig inkább szót sem ejtek.
S ha már közbiztonság. Nemrég beszélgettem egy régi barátommal – nincs okom kételkedni a szavaiban, aki mesélte, hogy egyre több cigány származású tanuló jár a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre (NKE), amely egyrészt nyilvánvaló visszaesést jelent a felsőoktatás színvonalát illetően, másrészt gondolom nem kell magyarázni, milyen veszélyeket rejt ez a rendőrség, rendészet állományát illetően, gondolhatjuk, miként fogják kezelni a cigány származású bűnelkövetőket a „szintén zenész rendteremtők” – tisztelet a mindig kevés kivételnek.
Ezen a ponton pedig még szót sem ejtettünk a harmadik világból érkező munkavállalókról, a részben ebből fakadó gazdasági feszültségekről, a rekordmagas árakról, stb. Magyarul a NER-média minden igyekezete ellenére láthatjuk, hogy nem kizárólag Nyugat-Európában, de itthon is komoly gondok vannak. Beszélni mindkettőről kell, de ahogy Németországot fenyegetik a Mohamedek (meg az agymosott szélsőbaloldali-liberális németek), úgy Magyarországot is az imént felsorolt problémák.
Kicsit úgy viselkedik a kormánysajtó, mintha állandóan egy léket kapott hajó utasaira mutogatna, miközben elfejti megemlíteni, hogy amúgy mi is a hajón utazunk. Ráadásul sanszos, hogy mi fulladunk meg előbb.
Europa erwache!
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
