Negyven évvel ezelőtt, 1983 novemberében mutatták be a Vígszínházban Woody Allen romantikus vígjátékát, a Játszd újra Sam!-et, amely azóta is repertoáron van és azóta is Kern András a darab főszereplője.
Ha nem is Guinness-rekord, de magyar biztosan – mondta az InfoRádióban Kern András arra a kérdésre, döntött-e valamilyen csúcsot a kivételesen hosszú ideig játszott darab. Úgy hallotta, valahol egy másik színész már hatvan éve alakítja ugyanazt a szerepet, így Guinness-rekordot még nem sikerült dönteni az előadással.
A színművész arra már nem emlékszik, hogy kitől származik a Játszd újra, Sam! színpadra állításának az ötlete, szerinte talán Valló Péter rendező, talán valaki a Vígszínháztól rukkolt elő vele. Arra viszont határozottan emlékszik, hogy
amikor először elolvasta a darabot, nem tetszett neki, felesége viszont már akkor „megjósolta”, hogy negyven évig lesz műsoron.
A művész felidézte, hogyan is dolgoztak Valló Péterrel a darabon a Balaton mellett, hogyan írtak át bizonyos részeket, hogy az jobban passzoljon a budapesti színházi közegbe, mivel az eredeti, amerikai mű nem minden része volt ide való, magától értetődő.
„Darvas Ivántól örököltem azt a gondolatot, hogy a ballonkabát tudja a szöveget” – mondta azzal kapcsolatban, hogy az ikonikus ruhadarab az előadásban ma is ugyanaz, mint 40 évvel ezelőtt. Felidézte, amikor színésztársa egy kellékbajuszt sem volt hajlandó ugyanezért lecserélni. Kern András elmondta,
négy évtized alatt már olyannyira motorikussá vált nála a szerep, hogy sokszor nem is tudja, hol tart a darab, egyszerűen „csak úgy megy”.
Úgy véli, magánélete érintetlenül hagyta a színpadon játszott karakterét, csupán azt tartja furcsának, hogy 75 évesen még mindig egy 28 éves, frissen elvált férfit játszik, aki új párkapcsolatot keres. Ám sokszor eszébe jut, hogy egyszer majd abba kell hagynia az előadás-sorozatot, hiszen „130 évesen már nem lehet eljátszani egy 28 éves szerepét”.
A kérdésre, miszerint 40 év és több mint 500 előadás után nem unja-e még Allan Felix szerepét, azt mondta, a színészi pályában sok megmagyarázhatatlan dolog van, de erre pontosan tudja a választ: ami rossz, azt már a harmadik előadáson elkezdi unni, ahhoz egyetlen évnek sem kell eltelnie. Ami viszont jó, azt évtizedek alatt sem unja meg az ember. Szerinte ez a különbség sokkal érdekesebb annál, minthogy mióta megy egy előadás.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
