Kéri belépett a Pártba!

A Kérit azért szeretem, mert őszinte. Utólag is inkább elismer mindent, mintsem hogy kimagyarázza. Pedig ő arról híres: elemzései kiválóak és pontosak, viszont következtetései és jóslatai mindig tévesek.

A Partizán-interjú vicces momentuma a műsorvezetői álértetlenkedés:

Gulyás arról faggatja Kérit, miért lett párttag 21 évesen. Kéri meg szépen elmondja: mert ilyen volt a rendszer.

Egyébként vicces a magyar Wikipédia. Ugyanazt az intézményt Kéri esetében az utódintézmény nevén említi, míg Kövér esetében az eredeti néven, mintha ez nem ugyanaz lenne. Ugyanis 1986-1988 között ők ketten együtt dolgoztak, egy szobában, de facto Kéri főnöke volt Kövérnek.

A Wikipédia szerkesztője, aki ezt a részt csinálta ballib lehetett – egyébként a magyar Wikipédia törzsszerkesztői két táborba tartoznak: szélsőjobbosok és ultraliberálisok, ebből sok röhejes dolog szokott kijönni, én személyesen bojkottálom az egész bandát évek óta, engem egyébként annak idején mindkét tábor gyűlölt, a szélsőjobbosok szerint magyarellenes vagyok, a libbantak szerint meg fasiszta, végül a két csoport megegyezett, hogy „troll” vagyok -, aki Kövér esetében negatívumként szerette volna kiemelni, hogy 1986-1988 között a Társadalomtudományi Intézetben dolgozott, míg Kéri esetében pozitívumként, hogy ott dolgozott 1984-2010 között.

Hírdetés

Így Kövér munkahelye mint a „Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézete” szerepel, míg Kéri esetében mint a „Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Intézete” – vicces. Valójában a kettő ugyanaz, a Társadalomtudományi Intézetet az MSZMP KB alapította 1966-ban, miután a szociológia megszűnt „burzsoá áltudomány” lenni, majd az MSZMP összeomlásakor az intézetet átvette az MTA. Ma is létezik, az Orbán-kormány 2010 utáni átszervezési hulláma óta mint „MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont”.

A Társadalomtudományi Intézet eredetileg arra lett, hogy kutatásokkal megtámogassa a hivatalos propagandát, aztán azonban lassan – ez Aczél György nyitási politikájának része – a reformisták egyik intézménye lett informálisan, azaz azoké, akik a hivatalos rendszereszmét nem fogadták ugyan el, de nyíltan ellenzékiek se voltak. S ezek egyike lett Kéri László is. Részben innen lett a későbbi MSZMP hivatalosan reformkommunista, de valójában polgári-liberális szárny, s ez már akkor is száz szállal kapcsolódott az akkor még illegális szamizdatosokhoz, a későbbi SZDSZ ősmagvához.

Az egész akkori tevékenység amolyan félellenzéki volt, mint sok más helyen: azaz nyíltan elfogadni a rendszert, nem megkérdőjelezni hangosan a szabályokat, de a keretek között az alternatív utakat keresni, folyamatosan próbálva tágítani a kereteket. Utólag ez tűnhet gyávaságnak és megalkuvásnak, de akkor senki se így látta: akkor ez kifejezetten bátor és előremutató magatartásnak számított.

Az interjúban Kéri elmondja: ő sose volt a rendszereszme híve, 1979-ig egyszerűen nem is gondolkozott erről, adottságnak tekintette, aztán pedig ellenezte, a Pártba pedig azért lépett be, mert leszóltak akkori munkahelyére, kevés a párttag.

Ami abszolút az akkori helyzet. Kéri nem kezd magyarázni, hogy ő „hitt még akkor a rendszerben, reformokat akart” vagy „belülről akart rombolni”, hanem elmondja: ez volt és kész. Ami abszolút igaz: aki akkor hatni akart a dolgokra, az csak a rendszeren belül tehette meg, az alternatíva a semmiben lebegés volt. Persze az utóbbi is választható volt – pl. Hamvas Béla megoldása, aki nem alkudott meg a rendszerrel, éjjeliőri és raktárosi állásban volt filozófus -, de az csak utólag hatott, a maga korában semmilyen hatása nem volt.

Utólag rácsodálkozni erre butaság. Hiszen akkor még egy átlagos, politikamentes munkahelyen is szükséges volt az minimális előmenetelhez a legalábbis formális párthűség, hát még inkább egy kifejezetten politikai intézményben.


Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »