Bulányi György piarista szerzetes születésének 100. évfordulója alkalmából január 5-én emléknapot szervezett a Bokor Közösség a Duna-parti piarista kápolnában.
A délelőtti tudományos igényű előadások az alapító szellemi, lelki és emberi örökségének néhány aspektusára fókuszáltak. Délután színes mozaikok mutatták be, hogy az alapító álmából a Bokor közösségeihez tartozók az évtizedek alatt mit és hogyan tudtak megvalósítani. Az évforduló alkalmából Bulányi György egykori lakóhelyén, a XII. kerületi Városmajor utca 47/b. számú ház falán emléktáblát helyeztek el a közösség képviselői.
Amikor az emléktábla avatására került sor, Bulányi György egykori lakása előtt többen arról beszélgettek, milyen emlékeik vannak Gyurka bácsiról, az általa titokban, lakásán tartott szentmisékről, lelkigyakorlatokról, beszélgetésekről. Erről beszélt már a „hivatalos” ünnepség keretében Kovács László, nyugállományban lévő atya is, aki az elsők között csatlakozott a közösséghez, illetve Bajnok Dániel, aki az ünnepségen a fiatalabb korosztály képviseletében szólt.
Kovács László az emléktábla avatásakor emlékeztetett, hogy Bulányi Györgyöt a kommunista hatalom államellenes összeesküvéssel vádolta meg és ezért halálra ítélte, melyet végül életfogytiglani börtönre változtatott, az Egyház pedig – eretnekként – évtizedekre eltiltotta a nyilvános papi működéstől. Hogy ki volt igazából Bulányi György – folytatta Kovács László –, azt mi, a barátai tudjuk, illetve a majdani történetírás mutatja majd be igazi tevékenységét, szolgáltat majd neki igazságot. Hozzátette: Bulányi György teológusként azt hirdette, hogy Isten az, aki szeret. A börtönévek után is azt tanította, hogy szeret az, aki ad és nem elvesz, aki szolgál és nem uralkodik, aki nem üt és nem üt vissza, sőt az ütést is megbocsájtja. Ilyen Istent és ilyen Egyházat hirdetett egykor az evangéliumok Jézusa, a mezítlábas Jézus, ilyen volt Bulányi György egyházképe is. E gondolatok veszélyesek voltak, főként azért, mert Bulányi György kezdte megvalósítani őket – mondta többek közt ünnepi beszédében Kovács László.
A fiatalabb korosztály képviseletében Bajnok Dániel azzal kezdte beszédét, hogy a közösség milyen sok tagjának emlékekkel teli hely a Városmajor utcai lakás. Mint mondta, ő először egy ifjúsági misére érkezett a házhoz. Aztán beszélt arról, hogy Gyurka bácsit – hiszen nagyon sokan így szólították Bulányi Györgyöt – foglalkoztatta, hogy halála után mi történik majd művével, a Bokorral, illetve miként fognak rá emlékezni. Félt, hogy elfelejtik őt és mindazt, amiért egy hosszú életen át küzdött. Félt attól is, hogy a Bokor belemegy a vallásképződés zsákutcájába, kiszakad az Egyházból, és alapítójára hivatkozva tévedhetetlennek képzeli majd magát. Bulányi György félt a felejtéstől, de a „szentté avatástól” is. A Garajszki Jenő által faragott gránittábla és a Lengyel István szobrászművész által készített bronz plakett emlékeztet mindenkit a Bokor Közösség alapítójának gondolataira, tetteire mondta Bajnok Dániel.
Az emléktábla avatás után a megemlékezés a piaristák Duna-parti kápolnájában folytatódott, ahol délelőtt előadások hangzottak el, délután pedig vetített képes mozaikok a Bokor életéből. Az emléknapot az a szentmise zárta, melyet Urbán József SchP, generális asszisztens mutatott be Labancz Zsolt SchP tartományfőnökkel. Urbán József a szentmise elején felolvasta Pedro Aguado piarista generális rövid üzenetét, melyet az emléknap résztvevőinek küldött. Ebben többek közt azt írta, hogy hálás Bulányi György piarista tanúságtételéért, az Egyházról és a küldetéséről alkotott víziójáért, látásmódjáért. Üzenetében a generális hangsúlyozta: továbbra is szükségünk van olyan emberekre, amilyen Bulányi György volt.
Homíliájában Urbán József a karácsonyi időszakban olvasott evangéliumi részekre utalt, melyek a meghívásról, a látásról, a Jézussal való találkozásról, az ő követésre való felszólításokról szólnak. Mindez azonban nem a hithirdetők, a térítők, szava, hanem a tanúké. Azoké a különleges tanúké, akik nem elégszenek meg azzal, hogy csupán beszéljenek a maguk életalakító élményéről, hanem oda akarják vezetni a többieket is Jézushoz. E látásra meghívó szót, gesztust tapasztaltuk Gyurka bácsival találkozva is – mondta Urbán József, majd hozzátette: ő nem hithirdetést végzett, nem pusztán valamilyen hitvilágba vitte követőit, hanem Jézushoz vezetett mindenkit. Nem a térítés szándékával beszélt, hanem képes volt megérinteni mindenkiben azt a keresést, szomjazást, mely Jézushoz vezeti az embert. Így tehát nem egyszerűen egy születésnapos tanút ünneplünk ma, hanem találkozni akarunk az Eucharisztiában azzal, akihez ez a barát-kísérőnk el akart minket vezetni.
Az évforduló alkalmából megjelent Bulányi György 2005-ben írt Önéletírása, melyben hosszú életének 87. évében visszatekintett nem mindennapi életútjára. A szerző személyes sorsán keresztül vezeti az olvasót végig a XX. századon, így a kötet egyszerre szubjektív visszaemlékezés és társadalomtörténeti, egyháztörténeti dokumentum is.
Szöveg és fotó: Bókay László
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
