Míg fölöttem szabadságom
Nyílt és tiszta Napja járt,
Időt s esélyt könnyelműen
Pazarló fiút talált,
S haragjában végül ő rám
Sötét lepelt terített,
S mondta: itt a felelősség,
Néked adom, cipeljed!
És most rongyos rabruhában,
Várom, mi lesz vége majd,
Mily ítélet hoz fejemre
Szabadulást vagy épp bajt?
Leszek vajon szabad újra,
S vágyom-e, hogy az legyek?
Vagy szabadság súlya alatt
Gyönge lábam megremeg?
És amúgyis, mire vágynék?
(Szólít egy hang legbelül)
Mért hogy lelkem nyugalmába
Mindig ártó vágy vegyül?
Elhisszük a hívó szót mind,
Bárha nem is értjük még
Szívünk hamis díszek mögött
Rejlő szép üzenetét.
Mit kívánok? Bárcsak tudnám!
Terv nélkül a vágy üres.
Akarni csak, s nem tudni mint,
Súlytalan és gyerekes.
Mert ha mindig vágyunk csupán,
De út menni nincsen még,
Miénk lehet minden áldás,
Végtelen sem lesz elég.
Kerepesi Igor
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
