Szántay Marianna grafikus, belsőépítész legújabb önálló kiállítása a magyar kultúra napja alkalmából, január 21-én nyílt meg a nyíregyházi Görögkatolikus Múzeumban, és február 28-ig tekinthető meg.
A művész fekete-fehér grafikái megtévesztőek: első pillantásra akár fametszeteknek is gondolhatnánk őket, ám közelebbről szemlélve kiderül, hogy aprólékosan kidolgozott tollrajzokról van szó. A felületeket sűrűn egymás mellé rendezett fekete vonalak alkotják, amelyek egységes, textilszerű hatást keltenek. Az alkotó hosszú keresés eredményeként jutott el ehhez az eljáráshoz: korábban más műfajokkal és technikákkal is kísérletezett, készített textilalapú munkákat, tanult ikonfestést is, míg végül rátalált arra a kifejezésmódra, amely leginkább megfelel belső alkatának és szellemi törekvéseinek.
Alkotói munkájának középpontjában nem az öncélú művészet áll. Rajzai meg akarják szólítani a szemlélőt: személyes tapasztalatokat közvetítenek, sokszor olyan élethelyzetekből táplálkozva, amelyek a női szerepekhez kapcsolódnak, és egyúttal kapaszkodót, megerősítést nyújtanak a befogadónak. A kiállítás címe – Képíró Isten közelében – is ezt a szándékot hangsúlyozza, hiszen a művész Istenről, illetve istenkapcsolatáról beszél általa. A hit megélése egyszerre jelenik meg egyéni és közösségi szinten, motívumok és szövegtöredékek formájában, de mindenekelőtt magában az alkotási folyamatban: a következetes, ismétlődő vonalvezetés fegyelmet, türelmet és befelé fordulást követel, ugyanazokat az erényeket, amelyek az imádság lényegéhez is tartoznak.
A képeken az emberi test részletei és jelképes formák dominálnak, elsősorban kezek és lábak, míg az arc ábrázolása háttérbe szorul. A művek címei irányt mutatnak az értelmezéshez. Marianna számára fontos a nyelvi képek vizuális átültetése: korábbi sorozataiban a hétköznapi metaforákból indult ki, jelenlegi munkáiban pedig az imádság, a bűnbánat és a hit belső tapasztalatait jeleníti meg. A különböző korokból származó szimbólumok egymás mellé helyezése új jelentésrétegeket nyit meg, és sokféle gondolati kapcsolódást tesz lehetővé.
A kiállításmegnyitót Magyari Thomas görögkatolikus kispap hegedűjátéka foglalta keretbe. Szabó Irén múzeumigazgató köszöntötte a jelenlévőket, majd c művészettörténész, az Iparművészeti Múzeum főmuzeológusa nyitotta meg a tárlatot.
Mint mondta: Szántay Marianna tudatosan a közönségnek alkot: rajzai párbeszédre hívnak, gondolkodásra és belső elmélyülésre ösztönöznek, nemcsak nőket megszólítva. „A kiállítás egyfajta hazatalálás számára: gyermekkora görögkatolikus élményei, nagyszülei imádságos családi öröksége és a bizánci liturgikus hagyomány újrafelfedezése mélyen meghatározzák bemutatott műveit. Számos alkotás címe és gondolati kiindulópontja a liturgiából ered, ahol a szó képpé, a szöveg vizuális jellé alakul át egy egyszerre fegyelmezett és felszabadító alkotófolyamat során.”
A művekben hangsúlyosan jelenik meg az imádság és a munka egymást kiegészítő egysége, amely Marianna életének és művészetének is alapja. Aprólékos rajztechnikája a türelem, a kitartás és a belső figyelem gyümölcse, miközben az ikonfestői múltjából fakadó szimbolika – kezek, lábnyomok, biblikus utalások – új, letisztult formában jelenik meg. A sokszor meghökkentő, provokatív erejű „írott képek” közel engedik a nézőt a megidézett eseményekhez, és arra hívják, hogy megálljon, elmélyüljön, és valódi tisztánlátással szemlélje a felvetett, gyakran létkérdéseket érintő témákat.
Szántay Marianna neve munkássága mellett azért is ismerős a görögkatolikusoknak, mert annak a Szántay-Szémán István (1880–1961) görögkatolikus papnak az unokája, aki több mint három évtizedig volt a Miskolci Apostoli Exarchátus helynöke, konzultora, emellett minisztériumi tanácsos, író és pápai prelátus is. Nagyapjával kapcsolatos élményeiről a Görögkatolikus Szemlélet magazin 2025. nyári számában mesélt.
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Szöveg: Király András/Görögkatolikus Metropólia
Fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
