Vona Gábor hétfőn remek érzékkel szembesítette Orbán Viktort azzal az eshetőséggel, amibe a saját vélt tévedhetetlenségébe láthatóan belefeledkezett miniszterelnök bele sem gondolt: mi lesz akkor, ha érvénytelen lesz a kvótareferendum?
A Jobbik elnöke úgy fogalmazott, hogy egy ilyen esetben Brüsszel olyan aduászt kap a kezébe, ami lehetőséget ad arra, hogy lesöpörjön minden kvótaellenes érvet, ellenkezést, ami a magyar kormány részéről onnantól fölmerülhet.
Tegyük hozzá, egy ilyen fiaskó a 2018-as választást követő politikai vezetés helyzetét sem könnyítené meg az unióval szemben, bár arra kicsi az esély, hogy a Fidesz- a baloldal egyik kedvenc taktikáját követve – előre kitervelt módon ilyen csapdákat helyezne el a következő ciklus szövetében.
A valószínűbb az, hogy a kormánypárt vezetőségében, és főleg Orbán Viktor fejében meg sem fordult, hogy elbukhatják a népszavazást.
Lefutott meccs?
Hiszen a csillagok látszólag kedvező együttállása amellett szól, hogy a kormánypárt fölényes győzelmet fog aratni (a megfogalmazás nem véletlen, nekik csak önös politikai célból fontos ez az egész):
Voltak mumusként mutogatható migránsok, akik önálló határőrség hiányában kényelmesen ellephették a déli országrészt, majd a Keletit, valamint a nyílt menekülttáboroknak hála szabadon grasszálhattak az országban, hadd tapasztalja a nép, kitől kell rettegni.
A következő választásoknak megágyazó, sikerpropagandától csöpögő plakátkampányt át lehetett fazonírozni a napimigráns.com nyomtatott verziójává.
A népakarat fontosságára hivatkozva pedig a népszavazás intézményét kiüresítő/ellehetetlenítő, ténylegesen elitista kormányzat kényelmesen lesöpörhette a Jobbik alkotmánymódosításra vonatkozó olcsó, azonnali és könnyen kivitelezhető kríziskezelési megoldását, ami rávilágított volna a Fidesz látszatintézkedéseinek fölöslegességére.
Csőre töltött pisztoly a pókerasztal alatt
A papírforma sikerében bízók viszont – ahogy az Orbán Viktor összeszedetlen, vagdalkozó reakciójából kiolvasható – egy dologgal nem számoltak:
az emberek azért nem feltétlenül annyira idióták, mint amilyennek a kormány nézi őket.
Tény, hogy a lakosság túlnyomó többsége nem kívánja bevándorlókkal teletömni az országot, de az is tény, hogy az emberek egyre nagyobb hányadának ahhoz sincs kedve, hogy ikszelésre kalibrált biorobotként asszisztáljon a 2018-as választások nem hivatalos első fordulójához, és ahhoz, hogy Orbán Viktor hájjal kenegethesse magát egy esetleges győzelem után.
Nem véletlen, hogy csupán a választók 41,8%-a menne el biztosan szavazni.
A milliárdos közpénzekkel megtámogatott kampánygépezet ugyanis nem számolt azzal, hogy a plakátokról ordító üzenetek idomultak a közhangulathoz, nem pedig fordítva. Nem a kormány alakította a közvéleményt, hanem csak kényelmesen hozzá igazította a mondanivalóját, viszont az, hogy „A migráns rossz, éééértem?” nem esik egyenlő súllyal a latba azzal az ukázzal, hogy „Irány szavazni!”.
Ha már a miniszterelnök hétfőn a szociális népszavazással is példálózott, emlékezzünk, arra nem azért mentek el az emberek, mert úgy imádták a Fideszt, hanem mert annyira rühellték Gyurcsányt és az MSZP-t.
Dacból otthon maradni pedig sokkal-sokkal könnyebb, úgyhogy azok, akik nem értenek egyet a varázsszőnyegén önnön egója fellegeiben röpködő miniszterelnökkel, azok úgy hódolhatnak a magyar társadalom kedvenc sportjának, a szavazáskor való otthonmaradásnak, hogy ezzel még be is intenek a rendszernek.
Izzadó hamiskártyások
Amivel egész addig nem is lenne baj, ha a tét csupán az lenne, amit a Fidesz nagy magabiztosságában eredetileg felrakni szándékozott: saját népszerűsége és hitele.
Viszont, ha bukik a mutatvány, akkor nem csak a kormánypárt veszít, hanem egész Magyarország, hiszen onnantól semmi, de semmi legitim érvünk nem marad Brüsszellel szemben a migráció kérdésében, ahogy diplomáciai síkon is nevetség tárgyává válunk, nem csupán Európa, de még a V4-ek szemében is.
Hiszen, hogy tárgyaljon úgy régiós összefogásról és közös migránspolitikáról a magyar miniszterelnök a visegrádi országokkal, ha ehhez hiányzik mögüle a hazai választói felhatalmazás? El tudjuk képzelni a gúnyos, lesajnáló mosolyt Jean-Claude Juncker, vagy akár Robert Fico szája szegletében, mikor egy érvénytelen népszavazás után Orbán Viktor fogai kerítését bármi elhagyja migrációs témában?
Nem csoda, hogy a miniszterelnököt leverte a víz attól a lehetőségtől, hogy a fentiekre szélesebb társadalmi tömegek is rádöbbenhetnek, és az atombiztos népszerűségnövelőnek hitt csodafegyver végül a társadalmi elégedetlenség kinyilvánításának eszközévé válhat.
Ha ez bekövetkezik, Orbánnak nem amiatt kell majd távoznia, mert saját magából és pártjából hülyét csinált, az mondhatni magánügy, hanem mert egy biztos megoldás helyett, pitiáner politikai okokból egy valóban súlyos kérdésben kockára tette Magyarország önvédelmi képességét.
Akkor pedig, a most még első osztályú varázsszőnyeges utazás könnyen valami ilyesmivé változhat:
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
