A minap néztem euroatlantista szakemberek beszélgetését egy bolgár tv-csatornán.
Nem hivatalos személyek, de hatalomközeliek. Ami jó, mert így őszinték lehetnek.
Nagy probléma Bulgáriában, hogy minden erőfeszítés ellenére se sikerült a lakosságot átállítani „helyes” irányra. Pedig minden meg lett próbálva. A kábeltelevíziók kínálatából az összes orosz csatorna ki lett véve (egyedül az izraeli orosznyelvű RTVI maradt), blokkolva lett egy rakás netes orosz média, az orosz követség 80 %-a ki lett utasítva, s folyamatosan megy a teljesen kritikátlan ukránpártiság a médiák nagy részében.
A szakemberek őszintén megmondják: sajnos itt keményebb lépésekre lesz szükség a jövőben, cenzúrát kell bevezetni és korlátozni kell a polgári szabadságjogokat, mert háború van, háborúban pedig ez normális intézkedés.
Mert semmi se ad eredményt. A felmérések szerint minden ellenére jelenleg a bolgár lakosság 34 %-a szerint létezik orosz fenyegetés (még Magyarországon is 48 % ez az arány), s alig a lakosság 18 %-a szerint az ország fontos biztosítéka a szövetség az USA-val (Magyarországon: 20 %), sőt a lakosság 56 %-a szerint az USA háborúba fogja belerángatni az országot (Magyarországon: 33 %). Sőt még Putyin elítélése se egységes: a lakosság alig 60 %-a tartja negatív szereplőnek Putyint (Magyarországon: 71 %), miközben az „éltanulóknál” – Csehország, Lengyelország, baltiak – ez az arány mindenhol 90 % feletti.
Szóval most a következő lépés az orosz követség kulturális részlegének bezárása, de maguk a szakértők is kedvetlenek, azt mondják: bármi is van, a lakosság legalább fele akkor is megingathatatlanul hisz Oroszországban. Vagy radikális oroszpártian („a nyugat kezdte a háborút, az oroszok védekeznek”), vagy mérsékelt oroszpártian („Putyin hibázott a háborúval, ezt nem kellett volna tennie, de alapvetően az oroszoknak van igazuk”). S a meggyőződéses euroatlanista arány a lakosság alig negyedét teszi.
Mert hát hiába minden pénz a bolgár médiákba korlátlanul a nyugatról, hiába lehet sokat nyerni ennek szolgálatával, nem lehet sehogy se átcsinálni a történelmi beidegződéseket. Meg aztán ott van az 500 év török uralom tanulsága: a bolgár ember simán képes külsőleg egyetérteni a hatalommal, de valójában meg az ellenkezőjét gondolni.
A bolgár közmondás szerint „a lehajtott fejet nem vágja a fejsze„, azaz a hatalom előtt meg kell hajolni, de ez nem jelent meggyőződést is. Ami látszólag egy rossz élettaktika, de a valójában jobb, mint a másik lehetőség: meggyőzni magamat, hogy ha kénytelen voltam megadni magam, akkor ezt belső meggyőződésből tettem. Persze jobb az önérzetnek azzal hitegetni magamat, valójában nem is vagyok legyőzve, pedig éppen ez az igazi rossz: hazudni saját magamnak.
Hosszú távon ugyanis ez a nyerő megoldás: igen, gyenge voltam, legyőztek, nem vagyok képes ellenállni, tűrnöm kell, de nem felejtek, egy nap visszacsapok, amikor ők lesznek gyengék, addig pedig sose felejtem el, hogy csak kényszerből vagyok most alázatos.
Tulajdonképpen ezzel a módszerrel maradt meg a bolgár identitás is a török időkben. Ha folyamatos lázadás lett volna, a törökök kiirtottak volna mindenkit, hiszen nem tűrhették volna az instabil helyzetet. De így nem volt gond: minek erőszakoskodni olyanokkal, akik békésen tűrik a hatalmukat?
Szóval aki kibírt 500 év török hatalmat, az kibírja az euroatlantista hatalmat is, ráadásul ez tizedannyi időre se esélyes.
Egy anoním felmérésben pedig nem gond azt válaszolni, amit valóban gondolunk.
A legnagyobb problémát az anoním mémek jelentik a neten. Ez itt az orosz-ukrán háború kitörése után jelent meg szinte azonnal, az alapkép egy Bulgáriában közismert festmény a Sipka-szorosi csatáról (1877-1878), a szöveg meg gúnyt űz az euroatlantista narratívából:
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
