Számos forrás szerint a világháborús német haderő sikerei nagymértékben a korszerű híradástechnikán alapult. Erről a témáról az elmúlt években több cikket is közöltünk, amiből a mostani a vezetékes hírközlésre fókuszál. Ugyan a figyelem nagy része a rádiókra irányul, de az üzenetek nagy részét a világháború idején még vezetékes módon továbbították. Ezért most a keleti fronton harcoló erőket ezen a téren hasonlítjuk össze.
Mennyiségek
A Wehrmacht egyik fő technikai előnyét a háború folyamán a híradástechnika jelentette. Ezen a téren a leglátványosabb fejlesztés a rádió, de közel sem az volt az egyetlen híradástechnikai eszköz. A vezetékes eszközök sokkal nagyobb számban álltak rendelkezésre és megbízhatóbbak is voltak a rádióknál, plusz a lehallgatásuk is nehezebb volt. Ezért érdemes ezen a téren is összehasonlítani a hadviselő feleket.
A vezetékes kommunikáció fő eszközei a tábori telefonok voltak. A Wehrmacht ezen a téren a jól fel volt szerelve, ami meglátszott az eszközök mennyiségén is. A világháború előtt és alatt a német gyártók összesen 1 millió 600 ezer tábori telefont gyártottak.
Ezzel szemben a Vörös Hadsereg súlyos hiánnyal küzdött a híradástechnikát tekintve, különösen 41-ben. A vezetékes eszközöket tekintve a legnagyobb tételt az amerikai tábori telefonok jelentették, amikből különböző források szerint 300-400 ezret kaptak a világháború folyamán.
1941-42
A híradástechnikának az összehasonlítására az egyik legjobb összevetést a német gyalogzászlóalj és a szovjet lövészzászlóalj összevetése jelenti. Ezek voltak a legkisebb egységek amiknek a vezetésére már szükséges volt kommunikációs felszerelés.
1941 júliusában egy szovjet lövészzászlóalj előírt vezetékes eszközállománya 9 tábori telefon és 12 kilométer kábel volt. Ez a mennyiség nem bizonyult tarthatónak, mivel a 42 márciusában lecsökkentették 8 telefonra és 8 kilométer kábelre. Később csökkentették a létszámot.
41-ben egy német gyalogzászlóalj 12 tábori telefonnal és 22 kilométer kábellel rendelkezett. Ez már ekkor jóval nagyobb állomány volt, mint a szovjet ellenfélnél.
1943-tól
1943-ban a németek tovább növelték a rendelkezésre álló vezetékes eszközök mennyiségét. Ebben az évben a zászlóaljak tábori telefonjainak számát 12-ről 30-ra növelték, a vezetékek hosszát pedig 38 egységre növelték (egy egység nagyjából egy kilométer volt, de lehetett kevesebb is). A növekedés oka elsősorban az aknavető alegységek felszerelése volt, amik korábban nem rendelkeztek tábori telefonokkal.
A telefonok számának és a vezetékek hosszának növekedése mellett a technika abban a tekintetben is fejlődött, hogy a németek könnyű kábelek helyett 43-tól nehézkábeleket használtak. A nehézkábelekkel nagyobb távolságokat lehetett áthidalni, mint a könnyűekkel és jobb minőségű volt a jel.
A németek a háború folyamán gyártani kezdtek egy olcsó tábori telefont, az OF–43-at. Ezt a típust az a felismerés hozta létre, hogy lehetséges volt csökkenteni a minőségét az olcsóság érdekében. Elsősorban állandó létesítményeknél alkalmazták.
(Olvasónktól)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
