Kelet-Közép-Európában volt a leghalálosabb a koronavírus. Miért?

Kelet-Közép-Európában volt a leghalálosabb a koronavírus. Miért?

Lassacskán másfél éve küzd a világ a pandémiával, a következményeit jószerével még fel sem fogtuk. Kelet-Közép-Európa, s benne Szlovákia, minden jel szerint túl van a járvány legsúlyosabb szakaszán, de a megkönnyebbülés sem feledtetheti, hogy népességarányosan a világon éppen ebben a régióban bizonyult a leghalálosabbnak a koronavírus. Milyen okok állnak a háttérben, s mit tanulhatunk belőle?

2020 kora nyarán Kelet-Közép-Európa a koronavírus elleni védekezés éltanulójának tűnt: a tavaszi első hullám Nyugat-Európához képest jóval enyhébben érintette a térség országait. Utólag jól látható, hogy

a régió országaiban március elején meghozott szigorú intézkedések időben feltartóztatták a vírus terjedését, s a járványellenes rendelkezések hatását csak fokozta a lakosság fegyelmezettsége.

Miközben egyes mediterrán országokban az egészségügyi ellátórendszer az összeomlás szélére került, Kelet-Közép-Európa nagyobb megrázkódtatás nélkül vészelte át a pandémia első hullámát. A hetekig karanténba zárt társadalmak, mint a víz alól felszínre jutó fuldokló, kaptak a szabad levegő után.

A tavaszi sokkhatás szétfoszlott, szemben Nyugat-Európával, ahol a legtöbb országban az emberek közeli tapasztalatot szerezhettek a vírus veszélyességéről, a járvány első hullámát érzékelhető veszteségek nélkül átvészelő Kelet-Közép-Európa társadalmai lebecsülték a kockázatokat.

Szlovákiát, ahol az első hullám még regionális összevetésben is enyhének bizonyult, a kormány a járványellenes küzdelem példaországának állította be.

Az őszi hullám súlyosságát a kedvezőtlen lélektani hatások, az ebből fakadó társadalmi fegyelmezetlenség mellett alapvetően befolyásolta, hogy a szlovák kabinet a kínálkozó kegyelmi időszakot nem használta fel az egészségügyi ellátórendszer felkészítésére, a várható második hullám következményeinek enyhítésére.

A politikai szempontoknak alárendelt járványkezelés következményeit a januári-februári mélypont alapján mérhetjük le igazán.

Hírdetés

Több héten keresztül népességarányosan világviszonylatban is Szlovákiában követelte a legtöbb áldozatot a járvány. A statisztika annál kevésbé hízelgő az országra nézve, hogy Szlovákiában csak a koronavírus szövődményeként fellépő tüdőgyulladásban elhunytakat tüntetik fel a járvány közvetlen áldozataként.

Magyarországon, s más országokban számba veszik azokat a fertőzötteket is, akik esetében a vírus a már meglévő krónikus betegségük hatásait felerősítve okozta az elhalálozást. Sokkal valósabb képet ad a járvány okozta halálesetekről, ha az előző évekhez mért többlethalálozás adatait hasonlítjuk össze. Ha ezeket a számokat vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy a magyar járványügyi adatközlés lényegében összhangban van a többlethalálozás mértékével, s

ez a mutató a térségen belül már nem is számít kiugróan rossz adatnak, hiszen sajnálatosan beleillik a kelet-közép-európai régió elhalálozási statisztikáiba.

Ami viszont tény, a járvány őszi-téli hulláma éppen Kelet-Közép-Európát sújtotta leginkább az egész világon. Ennek köszönhetően a térség országai szinte egységesen világviszonylatban vezetik a népességarányos elhalálozások listáját. Hogyan lehetséges, hogy miközben a régió államai korántsem követtek egységes járványkezelési stratégiát, az eredmény végül sok szempontból mégis hasonlónak mutatkozik.

A magyarázat nyilván többdimenziós, de kézenfekvőnek tűnik, hogy az őszi-téli hónapokban a térség éppen azért válhatott a pandémia egyik legsúlyosabb gócpontjává, mert a tavaszi hullám gyakorlatilag megkímélte.

Tavasszal a járvány terjedésében mutatkozó fáziskésés tette lehetővé, hogy Nyugat-Európához képest időben rendeljenek el a térségben vesztegzárat, ősszel a gazdasági életet megbénító intézkedések ismételt bevezetése feletti hezitálás Kelet-Közép-Európát jóval súlyosabban érintette, mint a kontinens nyugati felét.

Kelet-Közép-Európa kormányai a tavaszi karantén irtózatos gazdasági-társadalmi árával szembesülve, érzékelve a közhangulatot, szinte kivétel nélkül megkésve reagáltak, s ami tavasszal az előnyükre vált, ősszel ellenükre fordult.

A pandémia hatásait a térségben persze felerősítették az előző évtizedekből megöröklött hátrányok, akár, ha az egészségügyi ellátórendszer helyzetére, akár a társadalmak általános egészségi állapotára gondolunk.

Mindez azonban nem tanulságok nélküli. Bár az átoltottság előrehaladásával a járvány esetleges következő hulláma már lényegesen kisebb kockázatokkal jár, és a társadalmak tapasztalatai is alátámaszthatják, hogy a polgárok a veszélyeket az őszinél komolyabban mérlegeljék,

Kelet-Közép-Európának ezúttal jól kell sáfárkodnia a rendelkezésére álló idővel, hogy felkészüljön a kihívásokra.


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »