Moldovában az elmúlt hetekben súlyos belpolitikai válság alakult ki, amelyben természetesen nagyhatalmi érdekek is szerepet játszottak. A válság hatásai Moldova határain kívülre is elértek, ráadásul részben az úzvölgyi incidens is visszavezethető a moldovai eseményekre.
A moldovai belpolitikai válság nagyjából két héttel ezelőtt robbant ki, mikor az Igor Dodon államfőhöz tartozó, oroszbarát Szocialista párt és az EU-barát ACUM pártszövetség megegyezett a kormányalakításról. A február végén tartott parlamenti választásokon az előbbi 35, az utóbbi 26 mandátumot szerzett a 101 tagú parlamentben.
Az eddig kormányon levő szintén EU-párti Demokrata Párt azonban úgy vélte,hogy a koalíciót a törvény adta 90 napos határidő letelte után hozták létre, ezért Alkotmánybíróságra adta a dolgot – és nyert. Az moldovai Alkotmánybíróság leváltotta Dodont az elnöki székből, majd a korábbi, demokrata párti miniszterelnököt, Pavel Filipet nevezte ki köztársasági elnöknek, aki be is jelentette a parlament feloszlatását és előrehozott választásokat tűzött ki szeptember 6-ra.
Az események egyik főszereplője Vladimir Plahotniuc oligarcha, aki Moldovában gyakorlatilag az rendőrség, az ügyészség nagy részét és az Alkotmánybíróságot is markában tartotta. Plahotniuc nacionalista céljai között szerepelt Moldova föderációvá alakítása, ami lehetővé tette volna a Moldova szomszédságában lévő Transznisztriával való egyesülést.
Moldovában egy idei gyakorlatilag két kormány alakult meg, amelyek nem ismerték el egymás legitimitását. Az egyik kormány a szocialista-ACUM koalíció volt, élén Miai Sanduval, akik a parlamentben voltak kénytelenek ülésezni az elmúlt hetekben. Ellenfeleik ugyanis, a másik kormány Pavel Filip vezetésével a szimpatizánsaik és a rendőrség segítségével gyakorlatilag elfoglalták a kormányépületeket.
A Brüsszel-Moszkva tengely soron következő áldozata: Moldova
Nagyhatalmi érdekek
A történetben szerepet kaptak a nagyhatalmi érdekek is, amelyek ez esetben közös nevezőt találtak Plahotniuccal szemben. Ahogy azt Barabás T. János, a Külügyi és Külgazdasági Intézet elemzője a Magyar Nemzetnek elmondta, Washigtnon számára a moldovai oligarcha Transznisztriát érintő tervei okoztak problémát. A föderális állam létrehozásával ugyanis a moldovai parlamentben túlsúlyba kerültek volna az oroszbarát erők.
Moszkva számára Plahotniuc azért volt elfogadhatatlan, mert szoros üzleti kapcsolatokat ápol az oroszellenes Petro Porosenko ukrán exállamfővel.
Az összetett képet tovább bonyolítja Románia, amely egykor saját hatalmi érdekeit követve felkarolta és támogatta Plahotniucot. Plahotniuc Románia segédletével vált az ország legbefolyásosabb személyévé, aki Románia irányába kereskedelmi monopóliumokat is kapott. Az oligarcha azonban fokozatosan moldáv nacionalista lett, aki már nem szolgálta a román hatalmi érdekeket. Így mind a három szereplő, az USA, Oroszország és Románia számára is problémát jelentett Plahotniuc személye.
A félig orosz, félig EU-barát Sandu-kormány azért kaphatta meg mindegyik fél támogatását, mert mindegyik Plahotniuc bukásától remélte saját erősödését.
Ráadásul Barabás T. János szerint a nyugati-orosz háttéralku értelmében a Sandu-kormány folytathatja az uniós integrációt, cserébe ígéretet tett, hogy nem csatlakozik a NATO-hoz.
Enyhülés, de nem rendezés
A belpolitikai válság végül e hét elején mutatta a rendeződés első jeleit. Az Alkotmánybíróság eltörölte korábbi ítéletét Igor Dodon államfő elmozdításáról , Pavel Filip Plahotniuchoz kötődő kormánya lemondott, maga az oligarcha pedig elhagyta az országot. Jelenleg úgy néz ki, hogy a hatalmat megszerző Sandu-kormány lecseréli az Alkotmánybíróság Plahotniuchoz hű tagjait, és személycserék várhatók az ügyészség és a rendőrség berkeiben is.
A történetnek azonban még nincs vége. Barabás T. János a Kórnika.ro-nak nyilatkozva elmondta, hogy „rendkívül heves hibrid hadviselés” kezdődött a Moldovával való egyesülésről álmodó Romániában.
„Ennek a hibrid politikának a jellemzője, hogy a gyorsan pörgő eseményekre pillanatok alatt ráépül egy hatalmi manipulálás. Ennek példája az úzvölgyi katonai temető ügye, amelyet az államfő körüli román hatalmi kemény mag az RMDSZ háttérbe szorítására és Magyarország nemzetközi kompromittálására akar használni, lásd a vonatkozó médiahíreket, vagy a Román Tudományos Akadémia nyilatkozatait, amelyek Orbán Viktor kormányfőt leputyinozzák. Mindez a hatalmi körökben lévő szélsőnacionalista csoportok előretörését szolgálja, akik egy konfrontatívabb moldovai fellépést szeretnének”
fogalmazott. Barabás T. János szerint Moldáviában és Romániában is felfut a politikai feszültség, a mediális gyűlölet- és félelemkeltés, amely elsősorban azoknak kedvez, akik a „nemzetközi porondon az erős kéz politikáját képviselik”.
„Fel kell készülnünk az erős magyarellenes információs támadásra minden moldáviai politikában érdekelt fél részéről, és itt az alkalom, hogy ne csak passzívan tűrjük azt, hogy akaratunk ellenére, aljas módon és gonosz célokra eszközként használjanak, hanem aktívabban lépjünk fel védelmünkben. A magyar válasz részben a szövetségi rendszerünkben való mozgósítás lehet.”
fogalmazott.
Úzvölgyi incidensek: Sovinizmusba csomagolt területfoglalás egy román és egy magyar provokátorral a háttérben
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
