Felemlő ünnepség során, a magyar kultúra napján adták át Galántán a Csemadok-díjakat, melyet a ma7-en élőben kísérhettek figyelemmel. A következő napokban pedig portálunkon és hetilapunkban fokozatosan bemutatjuk valamennyi díjazottat. A sort az ipolyszécsénykei Kelemen Máriával kezdjük, aki vasárnap a Csemadok Országos Elnöksége által odaítélt Csemadok Közművelődési Díjat vehette át.
Visszatekintve ipolyszécsénykei, losonci vagy nyitrai diákéveire, volt olyan pedagógusa, aki inspirálta, illetve akire felnézett?
Már a helyi alapiskolában voltak tanítóim, akik felkeltették érdeklődésemet a művészetek iránt. Számtalan járási, kerületi és országos rendezvényen szerepeltem. Az éneklés, szavalás és a népdalok gyűjtése már akkor jelen volt az életemben. Az osztályunkban volt beatzenekar, tánccsoport és népi zenekar is. Sokat köszönhettünk Bodonyi András zenetanárunknak, aki a helyi vegyes kórus vezetője is volt. Megemlítem még Trevalecz Lászlót, Csáky Júliát és szinte minden oktatót, mert biztattak, segítettek nekünk. A középiskolában Gaál Ildikó készített fel, és a losonci Csemadok-szervezetben működtünk pár osztálytársammal. Az egyetemen sokat segített a szakdolgozatom írásánál Szakáll Katalin és Józsa Mónika.
Hogyan gondol vissza a kezdeti, még a Rózsaszirom éneklőcsoport megalapítása előtti időkre? Milyen meghatározó kulturális élményei vannak ebből az időszakból?
Édesapám, aki tanító volt, az 50-es években színjátékokat tanított be, erről többször mesélt. Vele és édesanyámmal sokat énekeltünk otthon, sok dalt, szokást tanultam tőlük. Miután gyerekeim, Gábor és Linda már iskolások voltak, feladatomnak éreztem fellendíteni a falu kulturális életét, hogy gyerekeinkkel együtt szerepeljünk, játsszunk. Szerencsére nem voltam egyedül. Kliment Évával közösen sok műsort készítettünk. Jeleneteket, táncokat, énekeket tanítottunk be. A Rózsaszirom éneklőcsoport is ekkoriban alakult meg. A tagok, lányok, anyukák néha-néha cserélődtek. Megtanultunk néhány dalcsokrot, együtt döntöttük el, hová és mikor tudunk elmenni fellépni.
Legfontosabb számunkra a közös éneklés öröme volt. Ma tíz tagja van a csoportnak, és számos fellépésünk volt. Immár több mint 27 éve működünk.
Az éneklőcsoport megalapításakor milyen célokat tűzött ki? Ezeket mennyiben sikerült megvalósítani az évek során?
A célom, hogy jó közösség legyünk, ahol jó énekelni, az sikerült. A versenyzés, megmérettetés nem célom. A falu élete napjainkban összefügg a csoport működésével, nemcsak népdalokat, de egyházi énekeket is éneklünk. Gyakran ünnepségeket is szervezünk együtt a falu vezetésével. Bízom benne, hogy a fiatalabbak ellesik a szüleiktől a közösségi élet szépségeit, és ők is folytatják majd a munkát.
Amikor elkezdett dolgozni a falumúzeum létrehozásán, s elkezdte gyűjteni az emléktárgyakat, mi volt a legnagyobb felismerése ezen a téren?
A falumúzeum gondolata a népi ruhák keresése és gyűjtése alkalmával fogalmazódott meg bennem. Úgy éreztem, hogy hasznos tevékenység lenne a gyerekekkel felfedezni, megismerni egy-egy ember történetét, összegyűjteni a megmaradt használati eszközöket, tárgyakat, és így átadni a múltat a következő nemzedéknek. Több héten keresztül dolgoztunk, beszélgettünk az emberekkel.
Sok munkát igényelt a tárgyak rendbetétele, de nagyon jó érzés volt. Az, hogy méltó helye legyen a gyűjteménynek, újabb feladat volt. A kastély egy terme után most külön épületben, a falu közepén található a múzeum. A falu lakóinak is szívügye lett a gyűjtemény, ezért mindig bővül, alakul.
Az Ipolybalogi Ipolyi Arnold Alapiskola pedagógusaként élő kapcsolata van a fiatalokkal. Hogyan látja a hagyományokhoz fűződő viszonyukat?
A munkám során az Ipolyi Arnold Alapiskolában kiemelt célom volt, és most is az, hogy ne vesszen el az éneklés, a népi kultúra. Próbálom egy-egy csoporttal, osztállyal megismertetni a dalokat, népszokásokat. Feldolgozom, és előadjuk vidékünk vagy más tájak szokásait, játékfüzérét. Sajnos napjainkban nem egyszerű rávenni a gyerekeket ilyen „régi” játékokra, de ha sikerül, büszkék magukra, jól szórakoznak.
Melyik a legmeghatározóbb csemadokos élménye?
A Csemadok egyenlő a kultúrával. Gyermekkorom nagy rendezvényei a helyi angolparkban, Zselízen, Gombaszögön, Losoncon, Füleken meghatározó események voltak. Lehetőséget adtak a fellépésre és arra a felismerésre, hogy számomra nagyobb örömet ad a kisebb-nagyobb közösség mozgósítása, sikere, mint a sajátomé.
Hogyan látja a Csemadok jövőjét?
A Csemadok volt, van és lesz. Kevesebben vagyunk, de bízhatunk a fiatalabb generációban. Sok jó és ügyes fiatal csemadokos van. Csak így tudunk jobban élni ezen a vidéken.
Milyen tervei vannak a következő időszakot tekintve?
A legközelebbi célom, a munkám és az éneklés mellett, a régi iskolánk történetének feltárása, gyűjtés, majd állandó kiállítás létrehozása. Remélem, a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya segítségemre lesz ebben.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
