November 3-án, hétfőn este kegyeleti gyertyagyújtást tartottak Budapesten, a Fiumei úti sírkert 52-es hősi parcellájában halottak napja és a november 4-i nemzeti gyásznap alkalmából. A Magyar Honvédség azok előtt a katonák előtt tisztelgett, akik az első és második világháborúban veszítették el életüket. A tábori püspökök, lelkészek vezetésével imádkoztak a hősökért és a névtelen katonákért.
A megemlékezésen mások mellett részt vett Zsiros Tamás MH vezénylő zászlós, a Magyar Honvédség vezénylőzászlósa; Mudra József ezredes, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár parancsnoka; Horváth Tamás, a Honvédelmi Minisztérium Katonai Örökség Főosztályának vezetője; a Budapesti Katonai Attasétestület tagjai, valamint a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség célkitűzéseit támogató szervezetek, egyesületek képviselői, továbbá altiszt- és honvédtiszt-jelöltek.
Beszédet mondott Böröndi Gábor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke.
„A katonák, bár mindig hazavárja őket valaki, tisztában vannak azzal, hogy olykor a legnagyobb árat fizetik mások szabadságáért, hiszen gyakran saját életüket adják a haza fegyveres védelméért. A Magyar Honvédség elhunyt bajtársai mindannyian ennek tudatában vállalták és teljesítették szolgálatukat, hőssé azonban csak tetteik és cselekedeteik tehetik őket” – mondta Böröndi Gábor.
Nemcsak a hősök, hanem a névtelen katonák előtt is fejet kell hajtani, akik az első és második világháborúban, illetve más hadviselések során, vagy egyéb fegyveres konfliktusban vesztették életüket, s akikről családjaik sokáig nem tudták, élnek-e, vagy halnak. „Ők is a mi hőseink, a névtelen katonák, legyenek magyarok, vagy más nemzetiségűek” – emelte ki a vezérezredes.
A honvédség a hősi példák nyomán dolgozik tovább a haderő megerősítéséért, a katonák megbecsüléséért, valamint a honvédelem ügyének és a hazaszeretet népszerűsítéséért. „Dicsőség a hősöknek, tisztelet és hála mindazoknak, akik életükkel áldoztak a kötelességteljesítés oltárán. Emléküket megőrizzük, áldozatukat sohasem feledjük” – hangzott el a a Honvéd Vezérkar főnökének beszédében.
A magyar katonák mellett kötelesség megemlékezni a magyar földben nyugvó idegen katonákról is – hangsúlyozta a megemlékezésen Berta Tibor dandártábornok, katolikus tábori püspök.
„Az emlékezés a feltámadás reményét is hordozza” – utalt a keresztény hit alapvető tanítására, az örök élet és a feltámadás ígéretére a katolikus tábori püspök.
„Örökkévaló Urunk! Mielőtt meggyújtjuk a mécseseket magyar katona-halottainkért és azokért a külföldi katonákért, akik hazánk földjében várják a boldog föltámadás napját, hozzád fordulunk, aki az idők végezetén ítélsz meg mindent mindenható tudásod és irgalmazó jóságod szerint: tekints le fohászainkra! – hangzott el Berta Tibor imájában.
Halottak napján Egyszülött Fiad, Jézus Krisztus megrendítő mondatát olvassuk a liturgiában a János szerinti evangéliumból: »Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon.« (6,39–40)
A halálból föltámadott Krisztus ezen mondata minden ember sorsát megvilágítja, hiszen atyai szeretetedről szól, mely azt akarja, hogy
Ez a vágy az örök élet, amely elmerülés a végtelen szeretet óceánjában, ahol az idő már nem létezik (vö. XVI. Benedek pápa: Spe salvi enciklika, 12).
Ma nemcsak azért vagyunk itt, hogy múltba révedően tisztelegjünk az elhunyt katonák előtt. A Krisztus föltámadásán alapuló hit arra tanít, hogy az emlékezés a jövőbe irányuló remény legyen, előretekintés az emberi út célja, a végtelen ünnep felé, amelyet te ígértél meg, Urunk, Izajás próféta által: »A Seregek Ura minden nemzetnek bőséges lakomát rendez e hegyen […] Örökre megsemmisíti a halált« (Izajás könyve 25,6.8).
Amikor az Apostoli Hitvallásban azt imádkozzuk, hogy »Várom a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet«, akkor arra a jövőre gondolunk, ahol Fiad, Jézus Krisztus ismerős hangja szólítja az embert, aki nemcsak megnyitja az utat az élet teljessége felé, de ő az, aki biztosítja a megérkezést is: hazavezet, oda, ahol várnak, szeretnek és üdvözítenek bennünket« (XIV. Leó pápa, általános kihallgatás, 2025. október 15.).
Ezzel a reménnyel gyújtjuk meg gyertyáinkat katona-halottainkért, akiket a te végtelen jóságod irgalmába ajánlunk. Ámen.”
Kegyeleti imájában Totha Péter Joel vezető tábori főrabbi felidézte az elhunyt katonák és a zsidó munkaszolgálatosok áldozatát.
„A hős katona nem önmagáért harcol, hanem azokat védi, akiket szeret” – hangsúlyozta Mészáros László dandártábornok, protestáns tábori püspök. Mint fogalmazott:
Az ünnepség végén elhanzott a Szózat és a Magyar takarodó, majd a résztvevők virágokat helyeztek a katonák sírjaira.
Szöveg: Navarrai Mészáros Márton
Forrás: Katolikus Tábori Püspökség
Fotó: Veres Franciska
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
