Pusztán azzal, hogy szellemi fogyatékosnak tetteted magad, még semmit nem úszol meg!
Az euroatlanti civilizációt mostanában kettészelő „valóság-viták” közül az egyik egyértelműen eldőlt: Joe Biden öreg és fáradt, haza kell mennie. Meglepően gyorsan szaladt végig a felismerés a független-objektív-sajtó, vagyis a FOS képviselőin. Az egyik percben még tényellenőriztek minket; leleplezték a rosszindulatunkat, hiszen egy másik kameraszögből nem is szart be Biden, miközben bájos pillangókat vagy aranyosan pattogó kis pöttyös lasztikat üldözött kézfogás és közös mosolygás helyett, hogy a következő pillanatban ők maguk szólítsák fel az elnököt visszalépésre. Ennyire gyorsan és hézagmentesen utoljára a románok álltak át a másik oldalra.
A másik közös ügyünkben, az orosz-ukrán háborúról szóló értelmező vitában még messze állunk attól, hogy a két közös halmaz a valóságban metssze egymást. De már látszanak a repedések a morálnak álcázott infantilis doboló- és kántálókör húzta szimulákrum falán. A fősodorbeli sajtóban is, még ha félénken petyhüdt formában, de már megjelennek olyan vélemények, mely szerint
a katonai valóság az, hogy az ukrán hadsereg nem tudja visszafoglalni elvesztett területeit, és nyugati modern fegyverzettel sem tud változtatni a kialakult fronthelyzeten, így Moszkvával fegyverszüneti tárgyalásokat kellene kezdeményeznie.
Hát, jó reggelt kívánok! Ha az úgynevezett Nyugatot nem gyárilag hülyék vezetnék, hagyták volna legkésőbb ‘22-ben elbukni Ukrajnát. És akkor most nem szenvednénk kreatív válságban; képtelenek vagyunk kitalálni, hogyan is kéne lemászni erről az uborkafáról.
Tény, hogy túl sokat fektettünk ebbe a diszfunkcionális neonáci rezsimbe, hogy hagyjuk elveszni. Túl vagyunk a kilépési határon, kitartani olcsóbb, mint visszakozni. Kár volt belekezdeni, mert amúgy tényleg a kutyát nem kéne hogy érdekelje Ukrajna. Mi is csak a szebbik arcunkat mutogatjuk, amikor finnyázunk egy orosz-magyar határ hipotézise miatt; egyrészt esély nincs rá, másrészt még jól is járnánk vele, szóval tegyünk úgy, mintha…
És most akkor mi a túrót csináljunk?
– teszi fel a kérdést a szobatiszta, nem haladó versenyző, és nincs rá válasz. Lehet utólag bölcselkedni, hogy „minek ment oda?”, de mi mentünk oda. Két lehetőségünk van: vagy a befektetéseinket veszítjük el vagy mindent.
Stoltenberg és az amerikai adminisztráció is kifejezte abbéli óhaját, hogy akkor tartson a háború a végtelenségig, és majd a végtelen után egy nappal rögtön felveszik Ukrajnát a NATO-ba. És van olyan hülye, akinek ez az ígéret többet ér, mint a mai Ukrajna, mínusz Krím és négy megye, plusz örök semlegesség. (Itt érdemes kitérni arra az apróságra, hogy a Budapesti memorandum, illetve Ukrajna alkotmánya is magába foglalta az örök semlegességet, és ezt bizony elsőként, továbbá kéretlenül a NATO nevében az USA támadta meg azzal, hogy 2008-ban meghívta Ukrajnát a katonai szövetségbe.)
És ezen az sem segít, kedves politikus embertársam, ha még feljebb csavarod a doboló-kántáló körödön a potmétert, és még hangosabban ordítod, hogy Putyin nem nyerhet, Ukrajnának győznie kell. Oké, nem vagyok ellendrukker, győzzön, de hogyan? Ja, hogy erre nincs válasz, csak megmutattad, hogy nálad van a moráliránytű. Nagy segítség ez az ukrán családoknak…
A valóság az, hogy ennek a háborúnak két kimenetele van, amennyiben nem zacskóban akarjuk kihordani az ukrán győzelmet és foglalkozunk a realitásokkal:
Nem tagadom, egyik opció sem túlságosan bizalomgerjesztő, továbbá egyik sem kívánatos, de ez van. Ez a két lehetőség az, amit valóságnak neveznek. Persze lehet dobolni, lehet kántálni, lehet fogyatékos arccal ismételgetni, hogy Putyin nem győzhet, de egyikkel sem lehet elűzni a valóságot.
És tudom, kedves politikus embertársam, ez neked most rossz. Nagyon rossz, mert miután a két kimenetel közül az egyik megvalósul, néhány választópolgárnak eszébe fog jutni, hogy ezt rajtad leverje. Esetleg háborús bűnösként felakasszon, mert mégiscsak rávetted Ukrajnát arra, hogy a semmiért cserébe mindent elveszítsen. (Igen, sajnos az a helyzet, hogy a NATO-csatlakozás ígérvénye nem ér meg egy többéves háborút.) A választópolgárok többsége pedig hivatalvesztéssel fog sújtani téged a megvetés mellett. Sőt, úgy fog emlékezni rád az utókor, hogy hamis ígéretekkel milliókat vettél rá arra, hogy egymást gyilkolják.
Ja, roppant fontos azt is leszögezni, hogy aki másokat pusztán az élvezet kedvéért meggyőz arról, hogy egymást gyilkolják, azt nemcsak a köznyelv, hanem a szakirodalom is közveszélyes pszichopatának nevezi. És, kedves politikus embertársam, hiába tetteted magadat értelmi fogyatékosnak, bizony közveszélyes pszichopataként fogunk veled bánni. Nem csak mi, hanem azok az ukránok is, akik egyszerre siratják a halottaikat és az elveszett, szétvert országukat.
Vezető kép: 20240603 — “Kire szavazzanak a zöldek az EP-választáson?” című vita a MagNet Közösségi Házban. Cseh Katalin (Momentum) // fotó: Hatlaczki Balázs
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
