Katonából pizzamester: Timko Péter új küldetése a Bodrogközben Németi Róbert2026. 07. 14., k – 12:33 Nagytárkány |
Még alig múlt reggel nyolc óra, de a nagytárkányi pizzériában már javában dolgoznak. A liszt finom pora megül a munkapulton, a dagasztógép egyenletes ritmusban dolgozza a tésztát, a levegőben pedig egyszerre érződik a frissen őrölt liszt, a fa és a lassan felmelegedő kemence illata. A sarokban olasz zene szól halkan, a falakról Diego Maradona figyel, mintha csak egy nápolyi mellékutcai pizzériába csöppentünk volna.
Pedig nem vagyunk Olaszországban. Még csak nem is Kassán vagy Nagymihályban. Hanem Nagytárkányban, az Európai Únió peremén, néhány kilométerre a hármashatártól. A kemence előtt Timko Péter áll, tiszacsernyői származású vállalkozó. Gyors, magabiztos mozdulatokkal adagolja a hozzávalókat, közben időnként belenéz a már kelő tésztába. Minden mozdulatán látszik, hogy ezt nem néhány hónap alatt tanulta meg. Pedig, mint később elárulja, Nápolyban még soha nem járt.
„Sosem voltam Olaszországban. Engem a pizza vitt oda lélekben”
– mondja mosolyogva, miközben újabb adag tészta kerül a pultra. A története nem egy olasz utazással kezdődött, hanem egy otthoni kemencével. Nyolc éven át sütött pizzát saját udvarán, kezdetben a hagyományos recept szerint. A fordulópontot egy nápolyi pizzéria jelentette.
„Megkóstoltam, és rögtön éreztem, hogy ez teljesen más világ. Könnyű volt a tészta, levegős a széle, nem nehezedett el tőle az ember. Akkor döntöttem el, hogy meg akarom tanulni ezt a stílust”
– idézi fel Péter. Az interneten kezdett kutatni, videókat nézett, tanfolyamra jelentkezett, otthon pedig újra és újra próbálkozott. A szomszédok eleinte nem hitték el, hogy a különleges pizzák saját kemencéjéből kerülnek ki. Mindenki azt kérdezte tőle, hogy honnan rendelte. Nem akarták elhinni, hogy ő sütöttem. Ez a hitetlenkedés végül megerősítette benne az elhatározást: ha már ilyen pizzát tud készíteni, miért ne nyithatna pizzériát ott, ahol szerinte a legnagyobb szükség van rá?
Minőséget a Bodrogköznek
Timko Péter szerint a Bodrogközt sokan még ma is lesajnált térségként emlegetik.
„Sokan úgy gondolják, hogy itt csak az olcsó termékekre van igény. Én ezt sosem hittem el. Ugyanúgy jár a minőség azoknak is, akik itt élnek, mint Kassán, Dunaszerdahelyen vagy Pozsonyban. A pizzéria ennek a gondolatnak a megtestesülése. Nem egyszerű gyorsétteremnek szántam. Nem akarunk kocsmává válni. Azt szeretném, hogy családok üljenek be ide, nyugodtan beszélgessenek, szóljon az olasz zene, és mindenki jól érezze magát”
– mondja. A koncepció pedig valóban működni látszik. A vendégek nemcsak Nagytárkányból érkeznek, hanem a környező településekről, sőt Magyarországról is akadnak látogatók. Volt már több olasz vendége is, akiktől különösen fontos visszajelzést kapott.
„Az egyik olasz vendég azt mondta, ez a pizza Olaszországban is megállná a helyét. Ennél nagyobb dicséretet aligha kaphattam volna”
– meséli büszkén a kezdő vállalkozó.
Nápolyi kemence, olasz liszt
A hely autentikus hangulatát nemcsak a dekoráció adja. A pizzák egy Nápolyból érkezett kemencében sülnek, amelyet egy több generáció óta működő olasz családi manufaktúrától rendelt. A munkapulton közben előkerül a lisztes zsák is. Nem akármilyen.
„Ez Caputo Super Nuvola. Igaz, hogy sokkal többe kerül, mint egy hagyományos liszt, de ebből lesz olyan a tészta, amilyennek lennie kell. Ezen nem lehet spórolni. Ugyanez igaz a paradicsomra is. Olasz alapanyagot használunk, amelyet nem fűszerezünk túl. Ha jó a paradicsom, nincs szüksége arra, hogy elrejtsük az ízét. A nápolyi pizza titka nem csupán az alapanyagokban rejlik, hanem a technológiában is. Kevés élesztő, hosszú érlelés, megfelelő hőmérséklet és legfeljebb két perc sütési idő. Ettől marad puha és könnyű a tészta, nem szárad ki, és nem terheli meg a gyomrot”
– kommentálja hozzáértő szavakkal Timko Péter.
Katonából pizzaiolo
Timko Péter életének jelentős részét egyenruhában töltötte. Huszonnégy évig szolgált a hadseregben, kétszer járt Irakban, egy évet Cipruson töltött misszióban. Negyvenhárom évesen vonult nyugdíjba. Eredetileg lakókocsit akart venni, hogy párjával járhassa a világot. Aztán mégis pizzéria lett belőle. De talán ez nem véletlen. Nagyapja egykor pékségvezető volt, így a tésztával való kapcsolat már gyerekkorában elkezdődött
„Mindig szerettem dagasztani. Szeretem érezni a tészta struktúráját a kezemben”
– teszi hozzá. Ahogy ezt mondja, újabb gombóc kerül a pultra. Megformázza, letakarja, és már készül is a következő.
Még nem járt Nápolyban
A beszélgetés végén újra szóba kerül Olaszország. Furcsának tűnik, hogy valaki ennyire elkötelezetten készít autentikus nápolyi pizzát úgy, hogy magát Nápolyt még nem látta.
„Készülünk. Egyszer biztosan elmegyünk. Nem azért, hogy megtanuljak pizzát sütni, hanem hogy átéljem azt a hangulatot, ami ezt az egészet inspirálta”
– jegyzi meg dagasztás közben.
Amíg azonban ez az út megvalósul, Nagytárkányban minden adott ahhoz, hogy a vendég legalább egy rövid időre azt érezze, a Bodrogközből egyenesen Dél-Olaszországba csöppent. A kemencében ekkor már lobognak a lángok. A tészta megkelt, az első pizzák hamarosan a lapátra kerülnek. A reggeli előkészületek véget érnek, és lassan megérkeznek az első vendégek is. A konyha hátsó falán Maradona továbbra is némán figyel. Mintha jóváhagyná, hogy Nápolyból ezúttal nem a tenger, hanem a pizza talált új otthonra a Bodrogközben.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
