A Losonchoz közeli, 650-es lélekszámú, háromnegyedrészt szlovák nemzetiségűek lakta Ipolybolykon augusztus 21-én emlékünnepséget tartottak neves szülöttük, Katona István apátkanonok, történetíró halálának 210. évfordulóján. A szerény kivitelű meghívó Katona István-emlékünnepségre és papi hivatásokért végzett imanapra szólt.
A délelőtti program 9 órakor a papi hivatásokért végzett rózsafüzérrel és az Oltáriszentség előtt könyörgésekkel indult. Ezt követően került sor Katona István életművének bemutatására. Az ünnepi szentmise főcelebránsa Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, metropolita volt. A vértanú Szent Dénesről, a 14 segítőszent egyikéről nevezett templom zsúfolásig megtelt helyi és távolabbról érkezett hívekkel.
Az ünnepi szentmise után Katona István emlékművének megkoszorúzásával folytatódott, és az agapét követő litánia és szentségi áldás zárta a rendezvényt.
A továbbiakban pedig a Kalocsai Főegyházmegye Levéltárának kiadásában megjelenő Levéltárismertető füzet segítségével tekintsük át Katona István életútját és munkásságát. 1732. december 13-án született Ipolybolykon, földműves családban. Középfokú tanulmányait Egerben és Esztergomban végezte, majd belépett a jezsuita rendbe. Tanári próbaéveit Gyöngyösön, Kassán, Nagyváradon és Komáromban töltötte, ekkortájt iskoladrámákat is írt. 1758-tól a nagyszombati egyetemen tanult teológiát, 1761-ben szentelték pappá.
Rendi próbaévét Egerben töltötte, utána visszakerült Nagyszombatba, ahol hamarosan az egyházi ékesszólástan tanárává nevezték ki. Mária Terézia nem sokkal ezután állami intézménnyé tette az egyetemet, Katona Istvánnak mégsem kellett távoznia: az uralkodónő őt nevezte ki a Bölcsészettudományi (akkori nevén Filozófiai) Kar történelem tanszékének tanárává. Katona a történelmet kötelező tantárgyként oktatta, s emellett egy ideig világi ékesszólást is tanított. Időközben a jezsuita rendet 1773-ban feloszlatták, s így világi papként az esztergomi egyházmegyébe nyert felvételt. Később II. József a Budára került egyetem működését bécsi mintára kívánta átalakítani, s Katonát elégtelen német nyelvi előadókészségére, illetve a magyar történelem oktatásának megszüntetésére hivatkozva 1784-ben nyugdíjazta.
Kényszerű nyugdíjaztatása után először Esztergomba vonult vissza, majd 1790-ben Kollonich László érsek hívására Kalocsára költözött, s átlépett a kalocsai főegyházmegye papjai közé. A Főszékesegyházi Könyvtár vezetése mellett retorikát tanított a Nagyszemináriumban, később az intézmény rektora lett. 1794-ben ifjabb mesterkanonokként iktatták be a Főszékesegyházi Káptalan tagjai közé. 1808-tól haláláig az éneklőkanonoki tisztséget töltötte be. Katona István életének 78. évében, 1811. augusztus 19-én hunyt el Kalocsán. Halála után Kalocsán tudományos munkái mellett ösztöndíj alapítványa őrizte emlékét, mely a tehetséges, szegény diákok tanulmányainak segítését szolgálta.
Most vessünk egy pillantást a bölcseleti doktor, jezsuita pap, apátkanonok Katona István történetírói munkásságára. Mint ismert, a 17-18. századi magyar történetírás meghatározó szereplői voltak a jezsuita szerzetesek. A kortárs Pray György (1723-1800) mellett Katona István személye is ebbe a sorba illeszthető.
Katona István 1779-től negyvenkét kötetben jelentette meg a magyar királyság történetéről szóló munkáját Historia critica regum Hungariae címmel. A nagyszabású alkotás egészen a 19. század végéig a magyar historiográfia alapműve maradt. Kalocsa szempontjából munkásságának igen fontos eredménye a kalocsai érsekség 1800-ban megjelent kétkötetes története, melyben az egyházmegyét vezető érsekek sorrendjében ismertette 800 esztendő történetét, a Historia critica módszerével, s az ott tapasztalt alapossággal.
Az emlékünnepségen ThDr. Juhász Attila, PhD, gömörfalai plébános vállalkozott Katona István életművének bemutatására. Előadásában külön kitért a méltatott egyházi személyiségnek szülőfalujához fűződő példaértékű viszonyáról. Túl azon, hogy többször is hazalátogatott falujába,
Befejezésül szeretném az egyházközség és a községi önkormányzat figyelmébe ajánlani, hogy a jövő évben lesz Katona István születésének 290. évfordulója. Ebből az alkalomból méltán megérdemelné, hogy szülőfaluja templomának falán emléktábla hirdesse nevét és egyházi tisztségét is, mert a jelenlegi emlékművének feliratából nem derül ki, hogy egyházi személyiségről van szó.
(Bodzsár Gyula/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
