Sokakat vonzott a szegedi Kaszap István Jezsuita Szakkollégiumban rendezett vallásközi kerekasztal-beszélgetés április 24-én, melyen a megbocsátás mibenlétéről és szükségességéről folytatott párbeszédet Cserháti Sándor evangélikus lelkész, Kendrusz Attila rabbijelölt, Fazakas Attila római katolikus pap és Leveles Zoltán Haridzsan hindu szerzetes.
Mi a megbocsátás, hogyan fogják fel a különböző vallások? – ezzel a kérdéssel kezdődött a Kaszap István Jezsuita Szakkollégium által szervezett diskurzus, Cserháti Sándor evangélikus lelkész, Kendrusz Attila rabbijelölt, Fazakas Attila római katolikus plébános és Leveles Zoltán Haridzsan hindu szerzetes részvételével.
Az már a beszélgetés elején kiderült, hogy a különböző vallási vezetők más-más szempontok szerint közelítenek a megbocsátás témájához.
Ha mindent kapcsolatban látok Istennel, és ha egy fűszál sem hajlik el az Ő édes akarata nélkül, akkor hogyan érhetne bármi olyan esemény, ami miatt meg kellene bántódnom? Ha szeretetalapú egy kapcsolat, akkor a másik nem tud megbántani – fejtette ki az első kérdésre válaszolva Leveles Zoltán Haridzsan. Mindamellett nem tagadta a megbocsátás létjogosultságát. Véleménye szerint a megbántódás egy jelzés, hogy még tökéletlenek vagyunk a szeretetben az embertestvéreink iránt.
Fazakas Attila katolikus pap Jézus tanítását idézte, amely szerint „nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer” kell megbocsátani embertársainknak.
Nyitottnak kell lennünk a bennünket ért bántások elengedésére – hangsúlyozta a plébános, aki a beszélgetés során azon meggyőződésének adott hangot, hogy a lelki terhek testi tüneteket képesek ölteni egy idő után. Kórházi ágyak mellett számos hasonló tapasztalatot szerzett. Ha nem is másokért, de Istenért és magunkért mindenképpen érdemes gyakorolni a megbocsátást – mondta a plébános. Gyónásra és önvizsgálatra buzdított mindenkit, arra hivatkozva, hogy ha nem szembesülünk időről időre a saját bűneinkkel, még elhamarkodottabban vagyunk hajlamosak megítélni másokat.
Kendrusz Attila elmondta, a zsidó vallásnak is fontos része az önvizsgálat: napi kétszer mondanak bűnbánó imát. Válaszában a teremtéstörténetre utalt, amikor Ádám és Éva evett a tiltott gyümölcsből. Az Örökkévaló először el akarta pusztítani őket, de végül csak elűzte az első emberpárt, és megbocsátott nekik.
A rabbijelölt ismertette, hogy a zsidó vallásban külön szabályok vonatkoznak az Istentől és az embertől történő bocsánatkérésre. Az Örökkévalónak szóló bűnbánat ideje a jom kippur, az engesztelés napja; ezt megelőzően negyven nap áll rendelkezésükre, hogy az előírások szerint rendezzék emberi konfliktusaikat.
Cserháti Sándor evangélikus lelkész arról beszélt, hogy a liturgiájukban az úrvacsora előtt közös gyónást tartanak. A liturgia legnehezebb kérdése hangzik el ekkor, hogy megbocsátottál-e annak, aki vétkezett ellened – fogalmazott a lelkész.
Hangsúlyozta, hogy a bocsánatkérésnek mindig ideje van, a megbocsátást pedig nem lehet sem sürgetni, sem kényszeríteni vagy kiprovokálni, különösen nem a megbántott vallási elkötelezettségére hivatkozva.
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a megbocsátás korántsem könnyű, de szükséges és jótékony gyakorlat, nem egyenlő azonban a megalázkodással.
Bővebb beszámoló ITT olvasható.
Forrás: delmagyar.hu; Szeged-Csanádi Egyházmegye
Fotó: Karnok Csaba
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
