Október 13-án, szerdán egy megkésett könyvbemutatóra került sor Kassán. A Fórum Kisebbségkutató Intézet Bölcsészettudományi Kutatóközpontja kiadásában jelent meg még 2020-ban Bukovszky László, Simon Attila és Szeghy Gayer Veronika Kassától Košicéig, Molnár Miklós Emlékkönyv (Somorja-Budapest) című kötete.
A Márai Stúdióban került erre sor, ahol Varga Anikó és Varga Lívia színművészek működtek közre. Részleteket olvastak fel a dokumentumokból.
Másik elévülhetetlen érdeme, hogy arról az időszakról, amikor Kassából Košicét faragtak a lakosság ellenkezése ellenére, egy hatkötetes dokumentumgyűjteményt állított össze, mely most digitalizált formában a kötethez csatolt DVD-n tanulmányozható. Egyedülálló forrásanyagról van szó! Ha csak a számokat soroljuk, már az is jelzi, milyen kincs áll az érdeklődők és kutatók rendelkezésére. 4025 oldal, az adatok 3880 cím alatt szerepelnek, 8010 nevet sorol föl. 125 fénykép és okmány fénymásolatát tartalmazza. 261 eredeti okmány, 12 darab bekötött, 3 darab fűzött forrásmunka, 17 darab képes újság, 1338 eredeti nyugta. Az egész a ládával együtt 53 kg-ot nyom.
A három történész azután különböző nézőpontból számolt be Molnár Miklósról és gyűjteményéről.
Szeghy-Gayer Veronika (SZTA Társadalom és Pszichológiatudományi Központ, Kassa) Molnár személyét mutatta be. Három tulajdonságát helyzete előtérbe, melyek egész életét áthatották. Az első a szerénység, holott nagy karriert futott be. Református paraszti családban született Bihar vármegyében. Mesterember lett belőle. 1906-ban jött Kassára családjával együtt. A Felsőmagyarországi Szociáldemokrata Párt helyi fiókjának párttitkára lett (1906–09), majd a Kerületi Munkásbiztosító Pénztár vezetője (1909). Számos cikket írt és szociáldemokrácia vezető egyéniségévé vált. Akkor, amikor a lakosság kevesebb mint egyötöde rendelkezett szavazati joggal, 1913-ban beválasztották a város törvényhozási bizottságába. A közgyűléseken rendszeresen felszólalt. Ő volt a világháború előtt az egyetlen szocialista képviselő. Jött a világháború. 1917 végén főhadnagyi rangban hadirokkantként szabadságolták. Visszatért az önkormányzatba. Az akkor felállított Hatósági Munkaközvetítő Hivatal élére még annak az évnek végén Molnár került. Számos előremutató javaslattal élt. 1918. november közepén Kassa főispán-kormánybiztosa lett, hivatalát december elején vette át.
December 29-én a csőcselék fosztogatni kezdett, így kénytelen volt behívni a csehszlovák csapatokat. A Tanácsköztársaság kikiáltása után csak 1919. június 9-én tért vissza Kassára, de megint távozott, majd 1920 áprilisában jöhetett vissza, de állampolgárságot csak 1930-ban kapott. Közben az újjáalakult Kassai Ipartársulat elnökéül választották meg (1926–29).
Második tulajdonsága a következetesség volt. Életpályája során tehát – mondta Szeghy-Gayer – öt vagy hat államalakulatban is kénytelen volt élni, mégis mindig a szociáldemokrata értékeket képviselte.
Harmadik tulajdonsága a ragaszkodás volt. Amikor Kassáról írt, magas érzelmi töltet sugárzik át írásain. Ragaszkodott zsidó származású feleségéhez is, akinek fiával együtt bujkálnia kellett, majd a nyilas hatalomátvétel után Komáromba internálták. Felesége és fia a háború végén pusztult el. Menye és két unokája élte túl a háborút.
A kötetből megtudjuk, hogy menye népbíróság elé került, ennek következtében reszlovakizált és így hivatalosan nemzeti, állami és népi-demokratikus szempontból megbízhatónak bizonyult.
Bukovszky László, az SZK kormánybiztosa a forráskiadványról beszélt. Felvetődik a kérdés, miért csak most adták ki? Ez a munka az egyetemes magyar történetírás kivételes forrása. 1918 áprilisától 1919 december végéig a városhoz és természetesen a szerzőhöz kötődő eseményeket követi nyomon. Rövid, de eseménydús korszak volt. A Károlyi-kormány, majd a Tanácsköztársaság idején politikai pályájának csúcsán szereplő Molnárt már szinte predesztinálta arra, hogy ezt a munkát megírja. A 30-as évek közepétől társadalmi és politikai szerepe lassan megszűnt. Ebben az időszakban kezdte foglalkoztatni egy dokumentumgyűjtemény összeállítása, mely a jövő történészei számára lenne hasznos. Ám kötelességének is tartotta ennek a munkának az elvégzését. Nyilván Molnárt az is munkára serkentette, hogy Csehszlovákia fennállásának évfordulójára sorra jelentek meg a múltat a győztesek szemszögéből láttató munkák.
Vécsey Zoltán A síró város (1931) című regénye is erről a nehéz korszakról szól, „de hiteles adatok hiányában a jövő történetírói esetleg igaz történetnek tekinthetnék ezeket a költött, hiányos, nagy részben valótlan adatokat, s így… mint hiteles adatok kerülnének bele a város történetébe” – szögezi le Molnár. S azt is tapasztalta, hogy a visszaemlékezők gyakorta pontatlanul, összekeverve adták elő az eseményeket.
1932-ben fogott hozzá e hatalmas munka összeállításához és 1942 nyarára készült el. Bukovszky leszögezte, az eredmény megfelel a mai levéltári követelményeknek is. Tökéletes munkát hagyott az utókorra. A kéziratot három példányban készítette el. Ezeket írógépen írta. Kettő félbőrkötésben, a harmadik vászonkötésben készült. Kép- és további dokumentummellékleteket csak az első kettő tartalmaz.
Minden kötethez aprólékos jegyzéket, név- és tárgymutatót mellékelt. Az anyaghoz megjegyzéseket is fűzött, személyes élményeket örökített meg. Értékét emeli, hogy a magángyűjteményében fennmaradt dokumentumokkal is kiegészítette az anyagot. Felhasználta a különböző lapok híranyagát és tudósításait. 18 könyvet is említ, melyeket felhasznált munkája során.
1938 előtt a város nem nyújtott anyagi támogatást kérése ellenére, az első bécsi döntés után nyugdíjigényét nem ismerték el. 1943-ban a városnak kívánta eladni munkáját, de erre végül nem került sor.
Molnár Miklós 1946-ban elhunyt, s mind a három kézirat a menyénél maradt a gyűjteménnyel együtt. Ezután nem tudni pontosan mi történt, de két kézirat a pozsonyi és budapesti Párttörténeti Intézetben kötött ki a múlt század 60-as éveiben. A harmadik példány a Kelet-szlovákiai Múzeum gyűjteményében található (I. és II. kötete hiányzik), egy része a kassai Állami Tudományos Könyvtárba került.
Végezetül Simon Attila, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója következett. A dokumentumok önmagukért beszélnek – mondta. Ennek a másfél évnek a krónikája bizonyítja, nem az történt, hogy október 28-án Prágában kikiáltották a Csehszlovák Köztársaságot és a kassaiak egyszerre arra ébredtek, hogy egy új államalakulatban vannak.
Az első megszállás még óvatos volt. Nem ismerték ki magukat. Másodjára már a győztesek tértek vissza a megalázott városba. Az ellenállás illúziója szertefoszlott. A hivatalokba, intézményekbe cseheket hoztak. 1919 őszén már a lakosság elfogadja a realitást, be kell illeszkedni, új életstratégiát kell kialakítani.
Ez a kötet egy kassai lexikon – mondta végezetül Simon. – Abban a reményben adták ki, hogy a szlovák kollégák is használják majd, ha elkészítik Kassa – a legfontosabb városok egyike – történetét.
Mi pedig örülhetünk, hogy hozzáférhetünk a múlt egy aprólékosan feldolgozott szeletéhez. Valamikor az 1970-és években ki akartam venni az egyik kötetet. Láttam, a ledöntött honvédemlékműről készült nagyméretű fotók voltak benne. A könyvtáros azzal utasította el a kötet kiadatását, hogy ha ez nyilvánosságra kerülne, botrány lenne…
A Fórum Intézet munkatársai egy vándorkiállítást hoztak magukkal, melyet a jelenlévők megtekintettek.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
