Kováts Miklós kassai tanár március 2-án távozott az élők sorából. Már halálakor megfogalmazódott az igény, hogy válogatott írásaiból egy kötetet kellene megjelentetni. Ez most megvalósult.
A MaJel Rovás termében december 6-án Kovács Ágnes igazgató elmondta, két oknál fogva is kedves számára ez a könyvbemutató, mert kedvenc osztályfőnökének a könyvéről van szó, melynek anyagát sárospataki tanára – az előbbi unokatestvére –, Kováts Dániel válogatta és szerkesztette.
Nyíri Péter, a széphalmi Magyar Nyelv Múzeuma igazgatója a kiadó nevében szólt. Vannak munkák, amelyeket meg kell jelentetni.
Kováts Dániel elmondta, valamit tennie kellett ennek érdekében. Nem volt elég, hogy összeállítsák a bibliográfiáját. Ezt a munkát unokája, Kováts Bence vállalta. Egy kötetet kívántak összeállítani, amely végre megszületett.
Közöttük nagy volt a korkülönbség, mégis megértették egymás. Majd visszaemlékezett a régi összejövetelekre, meg arra, amikor sokáig nem találkoztak, de Budapesten együtt nézték meg az Úri murit, vagy az újpesti stadiont, s a családi kirándulás az Izra-tóhoz emlékezetes maradt.
Egyfajta folytonosság ez megszakításokkal, s egyben adósságtörlesztés vele szemben. Így született meg a Kassa szellemi vonzásában (A Magyar Nyelv Múzeumáért Alapítvány, Sátoraljaújhely-Széphalom) c., 328 oldalas kötet. Számára Kassa központi fogalmat jelentett. Diplomával a kezében tért vissza ebbe a városba.
Unokája elmondta, még a megbuktatott diák sem neheztelt rá, a legnépszerűbb tanár volt. Kutatóként „kevésbé fontos” témákkal foglalkozott. Munkái kis példányszámú folyóiratokban jelentek meg, melyeket még egyes könyvtárakban sem lehet meglelni.
A kötet tehát Kassáról szól. Szubjektív vallomás, mit jelentett számára a város. Voltaképpen öt részre bontható. Egyrészt Kassa történetével foglalkozik, majd Kazinczy és a város kapcsolatával, a csehszlovákiai magyar színjátszás helyi vonatkozásaival és Márai kassai éveivel. Végezetül családtörténeti írások, gyermekkori emlékek is helyet kaptak a kötetben. A témák különböznek, de van egy közös vonásuk. Mindegyik küzdelemről szól, miközben a város sokszínűsége is feltűnik. De a küzdelem arról szól, hogyan lehet a családban a magyar kultúrát fenntartani, ahogy Kazinczy is tette.
Máté László nyugalmazott tanár visszaemlékezett a daliás, múlt századi 70-es, 80-as évekre, amikor Baróti Szabó Dávid és Kazinczy Ferenc közadakozásnak köszönhetően kapott emléktáblát (Bartusz György munkája) és megjelenhetett a Madách Kiadónak köszönhetően Kováts munkája, A Város és az Író (1994) c. kötet, amit ő kezdeményezett.
A rendezvény végén sokan vásárolták meg a bemutatott kötetet.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
