Állok a sorba a hentesnél. Kis kolbász, némi disznósajt hétvégére, meg fél kiló tarja. Mostanában sűrűn állok be a sorba a henteshez. Nemcsak azért, mert lement a hús ára, hanem mert a disznóhús vásárlását valahogy hazafias cselekedetnek érzem. Mióta határainkon áll az idegen kultúrájú csőcselék, több disznóhúst eszem.
„Jó magyar, s jó keresztény, sok disznóhúst eszik!” Ez az új jelmondatom.
No, de nem is erről akartam beszélni, hanem a sorban állókról. Mögöttem két nő vitatkozik. Min vesztek össze, s miért? Rejtély. De hát az emberek mindig megtalálják rá az alkalmat.
Egymást gyalázzák. Fél füllel figyelek csak oda, mert közben legeltetem szemem a vöröslő húsokon, s elképzelem, milyen jól fog majd mutatni a tányéron mustárral, kis szalonnával, sült krumplival. A vegetáriánusokat én nem értem. Továbbmegyek: nem hogy nem értem, ideológiájukat kimondottan veszélyesnek látom. A húsevés ellen harcolni számomra olyan, mint az anyaság, a magántulajdon, vagy a nyelv ellen küzdeni. Egy vegán kicsit olyan a szememben, mint egy genderjogi harcos.
Szóval a két nő veszekszik, s megüti fülemet ez a kifejezés: „karrierista”. Ezt vágta egyik a másik fejéhez. Elkezdtem fülelni. A karrier kontra család témán ment a hepaj, s amíg hallgatóztam, rá kellett jönnöm, voltaképp mindkettő karrierista, csak más a karrier fogalmáról kialakult képük. Egyik a vállalatnál akar lenni a harmadik vezető, másik az utcában az első háziasszony. Egyik az „Én a férjemmel Tokióban tárgyaltam az ősszel”, másik „Az én gyerekemnek van a legtöbb játéka, és én vasalom legszebben a férjem ingeit!”.
Mindkettő karrierista! Mindkettő vágyott céljaihoz keresi a partnert. Holott egy kapcsolat lényege a másik emberhez főződő lelki kapocs, s ezen keresztül a saját belső utam, fejlődésem. A többi – gyerek, vállalkozás, építkezés – csak hozadék. A legtöbb ember ellenben felcseréli a sorrendet, s a gombhoz keresi a kabátot.
Hogy mi ebből a tanulság? Fogalmam sincs. Együnk sok disznóhúst. Az sosem árt.
Forrás:pozsonyiadam.blogspot.com
Tovább a cikkre »
