Kardos Gábor: Vidékizzetek csak, abból lesz az új Fidesz-kétharmad!

Orbán maximálisan saját céljaira tudja használni ezt a fölényes pesti szöveget, hogy csak mi vagyunk itt európaiak, a vidék meg balkáni bugris.

A választási eredmények alapján a legmarkánsabb trendek azt mutatják, hogy az ország maradék polgársága, akik zömmel nagyobb városokban élnek, most megelégelték a NER-uralmat és igyekeztek legalább helyi szinten megvédeni megmaradt pozícióikat, maradék autonómiájukat. Mindazok, akik most hatalmas győzelemről beszélnek, vélhetőleg nem tudják, milyen kevés forrása és jogosítványa maradt az önkormányzatoknak a NER rendszerében, és mennyire brutálisan központosított, sőt kézivezérelt módon működik az ország. Az ellenzéki áttörést emlegetők kimondottan veszélyes illúziókat dédelgetnek.

Ha a most dominánsnak tűnő értelmezés uralkodik el, és még inkább felpörög a vidékizés Pesten, az garantálni fog egy újabb Fidesz-kétharmadot a vidéki-falusi bázis megerősítésével.

– ami már most visszhangzik a zömmel brutálisan pestközpontú „országos” sajtóban. Nagyon magas labdák jöttek e tekintetben: Borkai botrányos győri győzelme miatt még durvábbnak tűnik a kontraszt Pest és a vidék közt. Az örömmámorban sokan nem látják, hogy a végén az a bizonyos lukas zokni bizonyulhat a választások fő győztesének, mint a mai magyar politikai realitás legtalálóbb szimbóluma.

A jelek szerint sajnos a magát jóval európaibbnak, világlátottabbnak és kritikusabbnak vélő ellenzéki tábor sem látja világosan a nagyobb európai trendek tükrében a hazai eseményeket. Pedig elsősorban a lengyel Fidesz, a PiS jelentős vasárnapi győzelméből lehetne most okulni, hogy miért veszélyes a vidékizés kiélezése az önkormányzati választások nyomán. Mert a Fideszéhez nagyon hasonló populista alapképlet alapján nyer zsinórban a PiS, annak ellenére, hogy a lengyel városok polgársága még a magyarnál is markánsabban kormányellenes.

Ugyanez a populizmus-séma tartja hatalomban Erdoğant, aki ugyan a legnagyobb török városokat látványosan elbukta, de a falvak népe mindig újraválasztja, nem utolsósorban a nacionalista propaganda révén. Ami nálunk a migránsozás, az Erdogannál a kurdozás. Az eredmény pedig ugyanaz. Ne vesszünk el a részletekben: amíg ez a provinciál-populista alapképlet marad, addig a NER hatalma be van betonozva.

Épp legfőbb mozgósító aduját veszti el most az ellenzék: a diktatúraveszélyt

Most egyébként végképp nem jöhet az ellenzék azzal, hogy a kormányoldal elcsalta a választásokat és mekkora diktatúra van, amivel éppen azt a fő mozgósító erejét veszti el, amivel ezúttal relatív sikert ért el. A szavazói ugyanis éppen a diktatúra veszélye miatt mentek el szavazni, illetve sokan az orbáni autoritarizmus ellen tiltakozva szavaztak az ellenzékre.

Ne felejtsük el azt sem, hogy mivel az önkormányzati választások tétje minimális a NER szempontjából, épp ezért nem alakították annyira brutálisan át a választási rendszert, hogy ebben is drasztikusan feléjük lejtsen a pálya, mint az országgyűlési választások esetében. Bár itt-ott lehettek választási csalások, de alapvetően nem hihető a gyanú, hogy a kormányoldal szignifikánsan csalt volna. Miért is tette volna, mikor ilyen csekély a tét, és ennyire nem fenyegeti a rendszert az eredmény? Sőt:

Szintén döntő szempont, hogy a helyi ügyekben sokkal kevésbé működik a pártpolitikai és ideológiai propaganda (a NER fő erőssége): itt sokkal nehezebb volt bevetniük a migránsozás csodafegyverét. Leginkább ezért elhamarkodott és téves tehát most arra következtetni, hogy ugyanígy nyerhető lenne egy parlamenti választás is.

Ugyanígy biztosan nem.

Mi jöhet akkor most?

A vidék kontra Budapest/nagyvárosok polarizálódás erősödése alapvetően az orbáni populizmusnak kedvez. Most az látszik az eredmények alapján, hogy még inkább a kis települések, falvak népe lett a NER bázisa, amiből logikusan az következik, hogy még jobban lebutított mingránsozás és még inkább indulati politizálás jöhet kormányoldalon.

például a keresztény kurzus mentén. A két irány amúgy nem zárja ki teljesen egymást, hiszen bizonyos szempontból tudnak célzott üzeneteket is megfogalmazni az egyes célcsoportoknak, de azért elég valószínű, hogy alapvetően mégis dönteniük kéne, mi legyen a fő csapásirány és a fő üzenet szlogenszinten.

Mert óriásplakátokon már nem nagyon lehet eltérő és részben ellentmondó szlogenekkel kampányolni. Valószínűbbnek tartom, hogy a „Helló, röfik” erősödése lesz a fő irány, miközben megpróbálják majd felépíteni azt a látszatot is, hogy azért újra fontosnak tartják a párt „polgári elkötelezettségét”, stb.

Valódi pártpolitikai alternatívát pont nem hoz az összefogás technikai sikere

Az összefogás technikai sikerét látva sajnos sanszos, hogy a titkosszolgálati eszközöket gátlástalanul alkalmazó putyini módszerekkel még durvábban megosztó karaktergyilkolásba kezd majd a Fidesz, hogy lejárassa az ellenzéki jelölteket, illetve egymásnak ugrassza őket – annak érdekében, hogy ellehetetlenítse az összefogást.

Amikor Karácsony bejelentette győzelmét, a fotón ott állt mögötte Gyurcsány, és ott voltak az MSZP arcai, akikről egy kiszivárgott beszélgetésben ő maga árulta el, milyen maffiamódszerekkel zsarolják… Akkor mennyire hiteles és demokratikus az MSZP vagy a DK?

Ne feledjük, hogy putyini metodikával jóformán pár hét leforgása alatt milyen hatékonyan szalámizták-rohasztották szét a Jobbikot és az LMP-t, vagyis azt a két nagyobbacska ellenzéki pártot, amelyik együtt vagy külön-külön azzal az igénnyel és hitelességgel léphetett volna fel, hogy valódi alternatívát kínálnak a korábbi kétpártrendszer elmaradt rendszerváltásával szemben.

Mi maradt mára belőlük? Jelenleg az egyetlen valóban új politikai erő, amelyik hihetően nem bűnrészese a NER-nek, Puzsér centruma. Azonban e formáció a prognózist is jelentősen alulmúlva szerepelt, és Puzsér Róbert személyén túlmenően még a körvonalai sem nagyon rajzolódnak ki egy valóban önálló karakterrel bíró pártnak vagy akár politikai mozgalomnak.

Akkor mennyire jelent ez az ellenzéki győzelem valódi alternatívát, vagy mennyire bízhatunk áttörésben a következő országgyűlési választásokon, ahol újra a pártokra kerül a fő hangsúly az egyéni jelöletek helyett, és az ideológiai kérdések fogják tematizálni a kampányt a konkrét helyi ügyek helyett? Ahol a Fidesz ismét durván felé lejtő „hazai” pályán játszhat?

Karácsony könnyen hülyét csinálhat magából

Vajon lehet-e egy illúzióval gazdagodni, erősödni vagy azzal inkább szegényebbek leszünk, ha most történelmi áttörésnek érezzük az ellenzéki jelöltek sikerét?

Olyannyira, hogy ha most ezt az ellenzéki sikert afféle kormányellenes népszavazásként értelmezi a többség, abból egyfajta pesti „brexit-effektus” is kijöhet, amiben Karácsony hamar olyan kínos és tragikomikus figurává válhat mint Boris Johnson. Két rossz opció között választhat: ha a város érdekében mindenben belemegy a kompromisszumokba, akkor azzal darálja be a NER, ha viszont a tragikus hős szerepét választja, aki a végsőkig kitart elvei mellett (ez az eddigiek alapján valószínűtlen, tőle meglehetősen idegen lenne), akkor viszont a főváros gazdasági kiéheztetésével törhetik meg az ellenállást.

Egyik esetben sem tudna igazán az ellenzék vezéralakjaként kiugrani Karácsony – túl azon, hogy ebben a szerepben pont ő egyszer már elég csúfos vereséget szenvedett nem is olyan régen. Karácsony zöldségének igazi próbája emellett a Liget-projekt folytatása vagy leállítása lesz. Abban sem a leghálásabb szerepek közt válogathat.

Ha a Fidesz most bosszúból Pestről vidékre csoportosít át jelentős forrásokat, az amúgy elvben nem lenne tragikus, mivel abszolút indokolt lenne valamilyen pozitív diszkrimináció a vidék javára az eddigi túlközpontosító vízfejtendenciák ellensúlyozására. A baj az, hogy a plusz forrásokat jó eséllyel a NER helyi emberei nyúlnák le, és igazából nem a vidéket gazdagítanák, hanem saját klientúrájukat.