De mégis hogyan lehetséges ez?
Épphogy csak kilábaltunk a koronavírus-járvány egészségügyi és gazdasági nehézségeiből, közel öt hónapja a szomszédban dúló háború következtében egy újabb válsághelyzetbe sodródtunk. Egész Európa szenved a háborús inflációtól és a háborús gazdasági válságtól, ami Magyarországon is érezteti a hatását. Ugyanakkor míg a legtöbb európai országban csökkent az elmúlt hónapokban a mélyülő gazdasági krízis miatt a kormányzó erők politikai támogatottsága, addig Magyarországon töretlen a Fidesz–KDNP népszerűsége, sőt még az április 3-i választásnál is jobban áll a pártszövetség. Mindeközben a baloldal romokban van, nem tudnak profitálni a krízishelyzetből.
De mégis hogyan lehetséges ez? Mi ennek az oka? A baloldali politikusok a parlamenti viták során és a különféle televíziós műsorokban folyamatosan azt hangoztatják, hogy Orbán Viktor elképesztő megszorításokat hajt végre, a háborús inflációért és a gazdasági nehézségekért is ő a felelős. Emlékszünk rá, Márki-Zay Péter februárban még azt is mondta, hogy az orosz–ukrán háború kirobbanásáért is a magyar kormányfő az egyszemélyi felelős. Ezt harsogják reggeltől estig minden lehetséges fórumon, folyamatosan rombolva ezzel a közhangulatot. Ennek ellenére azt látjuk, hogy ennek semmilyen hatása nincsen a kormány támogatottságára, az időköziken még Budapesten is tarolt a Fidesz.
Mindennek az oka, hogy az emberek a balliberális propaganda ellenére nagyon is tisztán látnak, figyelik a geopolitikai folyamatokat és tudják, mi és ki a felelőse a mostani válságnak, emellett értékelik azt a rengeteg erőfeszítést, amit a kormányzat tesz a válság negatív hatásainak csökkentése érdekében. A napnál is világosabb, hogy az áremelkedésekért a háború a felelős, az ellátási láncok egyszerűen megszakadtak, emellett az elhibázott brüsszeli szankciók is csak tovább mélyítették az európai krízishelyzetet. Jó példa erre az olajembargó ügye, amelyet úgy harangoztak be Brüsszelben, hogy azzal majd meg lehet állítani Oroszországot. És végül mit értek el vele? Még inkább felhajtották a nyersanyagok árát, így az oroszok még drágábban tudják eladni a kőolajukat és a gázukat, rengeteg pénzt keresve ezzel.
Ráadásul Európa elérte azt is, hogy Oroszország Kína és India felé forduljon, így a két keleti nagyhatalom felvásárolja azt a mennyiséget, amit korábban Európa. Ennek köszönhetően reális veszély, hogy idén télen az oroszok azt is meg tudják már csinálni, hogy egyáltalán nem küldenek gázt például Németországnak. Összefoglalva: hét szankciós csomaggal Brüsszel elérte, hogy a rubel árfolyama az egekbe emelkedjen, az oroszok rengeteg pénzt keresnek a nyersanyaguk eladásán, és kialakult egy erősebb kötődés Oroszország és Kína között, az európaiak helyzete pedig egyre rosszabb, a benzin ára például már elviselhetetlenül nagy terhet jelent mindenki számára.
Orbán Viktor ebben a helyzetben sziklaszilárdan képviselte a brüsszeli fórumokon Magyarország álláspontját és egyértelművé tette: nem támogat semmilyen olyan intézkedést, amely sértené a magyar nemzeti érdekeket és az emberekkel fizettetné meg a háború árát. Így hazánk mentességet kapott az olajembargó alól, emellett a gázembargó bevezetését is elutasítja, így várhatóan annak bevezetésére sem fog majd sor kerülni. A magyar emberek ezt érzékelik és értékelik is, tudják nagyon jól, hogy a nehéz gazdasági helyzet okozója nem Orbán Viktor – ahogyan azt a baloldal állítja –, hanem a háború és Brüsszel. Ez az egyik legfontosabb magyarázata annak, hogy míg például az olajembargó kapcsán magát megadó Olaf Scholz német kancellár támogatottsága csökkent, addig Orbán Viktoré tovább nőt: előbbi nem képviselte hatékonyan a német nemzeti érdekeket, míg utóbbi kiállt a saját népéért a brüsszeli viták során.
Szintén immunis a magyar társadalom a „megszorítást” hangoztató balliberális kommunikációval szemben. A hétfői parlamenti vita során „Orbán-csomagról” meg népnyúzásról hadováltak a balliberális képviselők, de az emberek a hétköznapjaik során nem ezt érzékelik, egyszerűen nem ez a valóság. A jobboldali kormány nem vezetett be és nem is fog bevezetni megszorításokat, még ezekben a nehéz időszakokban is fenntartja a családtámogatásokat, emeli a nyugdíjakat és a fizetéseket, fenntartja a rezsicsökkentést és az árstopokat, mérsékelve ezzel a háborús inflációt és az emberek terheit. Emellett a 2010 utáni időszakhoz hasonlóan azokat a vállalkozásokat vonja be a kormány fokozottabban a közteherviselésbe, amelyek profitot és extraprofitot termelnek. Ezt a magyar emberek nem gondolják megszorításnak, éppen ellenkezőleg: hálásak a kormánynak, hogy minden lehetséges eszközzel igyekszik őket megvédeni. Ezért teljesen működésképtelen a baloldal kommunikációja, ami egyáltalán nem találkozik a választók széles csoportjának valóságérzékelésével. Elmondhatják ezerszer is, hogy megszorítások vannak, mivel nincsenek, így a saját megmaradt táborukon kívül a többség nem lesz vevő erre a szövegre. A megszorítás az volt, amit ők csináltak kormányon: elvettek egyhavi fizetést, nyugdíjat, megvágták a családtámogatásokat és szinte minden támogatást elvontak az emberektől.
A helyzet természetesen nehéz, a háború és a brüsszeli szankciók negatív hatásait a magyarok is érzik. Ebben az időszakban még inkább igénylik az emberek a politikai stabilitást, ami ugyancsak hozzájárult ahhoz, hogy a válságszituációban is tovább erősödött a kormánypártok támogatottsága. Az előbb említett olajembargó ügye jó példa abból a szempontból is, hogy bemutassuk a politikai stabilitás fontosságát. Emlékezetes, kizárólag Magyarország merte nyíltan kimondani, hogy ellenzi az olajembargót, míg a gyenge koalíciós és instabil belpolitikai háttérrel rendelkező állam- és kormányfők csendben szurkoltak a háttérből Orbán Viktornak. A választók tudják, hogy ha április 3-án a sokpárti baloldal nyert volna Magyarországon, ugyanez lenne a helyzet itthon is, szó nélkül elfogadnának minden brüsszeli javaslatot, még akkor is, ha az alapjaiban sértené a magyar emberek érdekeit.
Összegezve: az a fura helyzet állt tehát elő Magyarországon, hogy a válsághelyzet nem gyengíti, hanem erősíti Orbán Viktort és kormányát belpolitikai szempontból. A választók ugyanis ilyenkor még inkább vágynak a cselekvőképes, stabil és határozott politikai vezetőkre, a magyar kormányfő személyében márpedig ezt látják. Értékelik továbbá azt is, hogy válsághelyzetben sincsenek megszorítások, és díjazzák azokat a lépéseket, amelyek mérséklik például a háborús inflációt.
Szemmel láthatóan a baloldal mindezt nem érti vagy mindez nem érdekli. Tovább mennek azon az úton, amely az április 3-i történelmi vereségüket is eredményezte. Nincsen kapcsolatuk a valósággal, nem értik az emberek igényeit és egyre inkább kontraszelektált politikusokból állnak. Így fordulhatott elő az, hogy a minapi időközi választásokon már nem csak ott tarolt a Fidesz, ahol április 3-án is nyerni tudott, hanem olyan baloldali fellegvárakban is, mint Budapest vagy Szeged. Ez világos jelzés a baloldalnak, hogy rossz úton járnak, még az ellenzéki szavazók sem elégedettek a teljesítményükkel.
Karácsony Gergely mindennek a főszereplője. A miniszterelnök-jelöltként már kétszer is megbukott főpolgármester az elsők között próbálta értelmezni a június 26-i időközi választások eredményét. Úgy tett, mintha ő csak egy külső szemlélő, elemző lenne. A pártokat és a jelölteket kezdte el hibáztatni, őket jelölte meg felelősnek. Érthető stratégia: minél inkább távol akarja magától tartani a sorozatos kudarcokat, hiszen hatalomban akar maradni 2024 után is. Ez azonban nem lesz neki könnyű, ugyanis ő nem külső szemlélője az eseményeknek, hanem aktív részese, alakítója.
Ő a budapesti baloldal arca, minden egyes fővárosi politikai eseményért ő a fő felelős. A budapesti időközi választások eredményei az ő teljesítményéről állítanak ki bizonyítványt, ez pedig igenis elégtelen. Még a budapesti ellenzéki szavazóknak is elegük van belőle, így reális esély van arra, hogy 2024-ben egy sikeres kampánnyal és egy megfelelő jelölttel visszavegye a balliberális oldaltól a fővárost is a nemzeti oldal, véget vetve ezzel annak a baloldali ámokfutásnak, ami szörnyű állapotba sodorta Budapestet.
Deák Dániel
A szerző a XXI. Század Intézet vezető elemzője, a Megafon tagja
Borítókép: MTI/Koszticsák Szilárd
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
