Én egy átlagos gödi lakos vagyok.
Van két gyerekem, naponta bumlizok be a fővárosba, reggel oda, este vissza. Munkába kell menni, a gyereket meg el kell vinni a suliba. Mint egy átlag magyar családban.
Karácsony Gergely viszont fittyet hány az átlagos emberekre. Fogalma sincs róla, hogy élünk. Nagyjából fogalma sincs semmiről sem, ami a dolga lenne.
Például, hogy Budapest nem ér véget a Nagykörútnál. A fővárosban nemcsak a belpestiek élnek, sétálnak, bicikliznek, ne adj isten, dolgoznak, hanem sokan mások is használják Budapestet, mi, akik nem a Rózsadombon, vagy a Pozsonyin lakunk.
Budapestre jár a külváros (Óbudától Rákospalotáig), az agglomeráció (Érdtől Dunakeszin át talán még Szobig is). Sok százezer ember jár be Budapestre dolgozni.
Karácsonynak erről vagy fogalma sincs, vagy nem érdekli. Mondjuk engem se érdekelne Karácsony, ha nem ő lenne a főpolgármester.
Én nem fogok begyalogolni Pestre, nem fogom a hátamra venni a két gyerekemet, kerékpárral se fogok munkába menni – nem a II. kerületben lakom, hogy divatos kis hollandus kerékpárral feszes melegnadrágban átkerekezzek a híd túloldalára.
Hanem, Gerikém, kocsival megyek, méghozzá kurva sok időt kell az autóban tölteni.
Ha be akarod vezetni a sebességcsökkentést, akkor még több időt fogok a kocsiban tölteni. Éppen balfaszkám, tudnék mást csinálni, ha te nem rendelkeznél itt gondolkodás nélkül.
Csakhogy, erről te nem kérdeztél meg senkit, mert apád egyszer nem ment haza, ez a te személyes tragédiád, hadd ne kelljen már emiatt nekünk szívni. Ne hozzál törvényeket itt alattomosan a vészhelyzet leple alatt.
Nem fogok harminccal csorogni csak azért, mert te szarsz az emberekre és csak saját magaddal foglalkozol.
Vigyél ki a temetőbe egy csokor virágot, szállj magadba és hagyj békén nekünk, akik élünk, dolgozunk Budapesten.
Karácsony, told el a biciklit!
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
