Az igazi fenyegetés tehát Karácsony Gergely szájából hangzott el március tizenötödikén. Megfenyegette a nemzeti kormányt.
Tisztázzuk az elején: Karácsony Gergely esetében különválasztom a tudományos kutatót a politikustól; csak az utóbbival foglalkozom. Márpedig, ha Karácsony politikai szerepet vállalt, akkor viselnie kell a kritikákat.
Először is, olyan politikai kacskaringókat hajtott végre az elmúlt néhány évben, ami már teljességgel elfogadhatatlan, s ami a legfontosabb: hiteltelen. Az SZDSZ közeléből indult, 2002 és 2008 között a Miniszterelnöki Hivatal koordinációs államtitkárságának dolgozott politikai tanácsadóként, cége több millió forintos megbízásokat kapott a Gyurcsány-kormánytól, de dolgozott az SZDSZ-es Demszky Gábornak is. 2009-ben belépett az LMP-be, onnan került be képviselőként a parlamentbe, 2013 januárjában több társával együtt távozott az LMP-ből, és megalakították a Párbeszéd Magyarországért nevű alakzatot.
A 2014-es választásra készülve az Együtt–Párbeszéd-szövetség elfogadta a baloldali együttműködést a szocialistákkal és a DK-sokkal, közben arról beszélt, hogy kellett néhány Unicum ennek elviseléséhez, hiszen korábban mindig azt hangoztatta: a szocikat még a Fidesznél is jobban utálja.
Karácsony végül visszatalált az igazi gyökereihez, ahonnan indult: a szocialisták miniszterelnök-jelöltje lett, és ezzel bezárult a kör. Karácsony Gergely összességében egy elvtelen, mindenen és mindenkin átlépő, erkölcstelen politikai kalandor. Ilyen változások ilyen rövid idő alatt elfogadhatatlanok és hiteltelenek, akárcsak Vona Gábor metamorfózisa a radikalizmustól a néppárti mérsékeltségig. Már csak ezért sem lehetne Karácsonyra bízni az ország vezetését, de a legutóbbi húzásai és nyilatkozatai végképp lenullázták.
Először is, március tizenötödikei beszédében odáig jutott, hogy kijelentette: „Ki fogjuk taposni a pártokból, hogy egy szélesebb összefogás létrejöjjön. Össze kell fogni akár az ördöggel is.” (Tehát a Jobbikkal.) Tudja Karácsony egyáltalán, hogy mit üzen ezzel? Karácsony azt „üzeni” a választóknak nemzeti ünnepünkön, hogy az Orbán-kormány még az ördögnél is rosszabb, tehát muszáj együttműködni az ördöggel, vagyis a Jobbikkal is az Orbán-kormány elűzésében is. Mit is jelent ez?
Egyfelől persze egy nevetséges politikai állítást, hiszen egy szabad választásra készülő országban a szabadon tevékenykedő ellenzéki pártok egyik jelöltje a véleménynyilvánítási és gyülekezési szabadság jogilag garantált feltételei között próbál arra utalgatni, hogy ebben az országban megszűnt a demokrácia, a szabadság, és diktatúra van.
Másfelől azonban ez egyben fenyegetés is: ha Karácsonynak és társainak ilyen pokoli, katasztrofális képe van az Orbán-kormányról és az országban uralkodó állapotokról – amelyeknek persze közük sincs a valósághoz –, akkor abból logikusan az következik, hogy ha győznének, el kellene pusztítaniuk – ha nem is fizikálisan – politikai ellenségüket.
Meg kellene szüntetni, fel kellene számolni minden intézkedést, törvényt és intézményt, amelyeket létrehoztak, az írmagját is el kellene tüntetni minden lépésnek, amit az Orbán-kormány hajtott végre az elmúlt években. Így a családi és gyermekkedvezményeket, a béremeléseket, a bankokat és multikat sújtó különadókat, az adókedvezményeket, a szociális intézkedéseket, de leginkább a migrációellenes intézkedéseket, s természetesen le kellene bontani a határainkat védő kerítéseket.
Ez következik abból, amit Karácsony mond: ha az ördöggel is cimborálnia kell a baloldalnak, akkor a semmivel kell egyenlővé tenni az Orbán-kormány nyolc évét. Ez így komoly?
S ha ez így van, akkor vajon ki fenyegetőzött március tizenötödikén, Orbán Viktor vagy Karácsony Gergely? Orbán pusztán annyit mondott, hogy a választások után elégtételt fognak venni az ellenzéken erkölcsi, politikai és jogi értelemben. Az ellenzék ugyanis nemtelen eszközöket alkalmaz, személyiségé-ben, emberi méltóságában sérti meg a kormánypárti politikusokat. Márpedig az emberi méltóságot ért sérelmeket nem lehet szó nélkül hagyni, ez a minimum. Ha jogsértés történt, a jog eszközeivel, ha nem, akkor erkölcsi vagy politikai eszközökkel.
Aki azonban valóban fenyegeti a kormánypárti tábort, az Karácsony Gergely. Azért, mert politikai ellenfelét olyan politikai ellenségnek látja vagy láttatja, amelyik rosszabb, mint az ördög, amelyik ellen az ördöggel is össze kell fogni. Mi várhat egy ilyen „ellenségre” Karácsonyék esetleges választási győzelme esetén?
Könnyű kitalálni. Az igazi fenyegetés tehát Karácsony Gergely szájából hangzott el március tizenötödikén. Megfenyegette a nemzeti kormányt. Ő az, akitől valóban félhet az ország. Nem beszélve arról, hogy Karácsony Gergely mondott egy még félelmetesebbet az ATV-ben: ha megválasztanák miniszterelnöknek, ő nem esküdne fel a hatályban lévő alaptörvényre, mert azt semmisnek tekinti. Ő az 1989-ben módosított alkotmányra esküdne fel.
Arra az alkotmányra, amelyet 1949-ben fogadtak el a Rákosi-diktatúra idején, s amelyet ugyan 1989-ben módosítottak, de a preambulumban egyértelműen megfogalmazták, hogy ez egy átmeneti alkotmány a végleges létrejöttéig. Utóbbit alkotta meg a magyar Országgyűlés teljesen törvényes módon 2011. április 25-én.
Nos, ezt dobná sutba Karácsony, s térne vissza a sztálini gyökerű, rossz emlékű alkotmányhoz. Bravó, Karácsony Gergely! Nem gondoltam volna, hogy ilyen erősen kötődik a baloldali miniszterelnök-jelölt a kommunista időkhöz! De egyáltalán, hogyan gondolja ezt Karácsony? Az alaptörvény, amíg érvényben van, nem kerülhető meg, ha tetszik, ha nem. A legerősebb törvény; aki ezt megszegi, kiírja magát a komolyan vehető politikusok közül.
Persze Karácsony az alaptörvény semmisnek nyilvánításával elvileg azt üzeni – hogy segítsek egy kicsit neki –, hogy Magyarországon nincs jogállam, azaz autokrácia, diktatúra van, s ezért nem esküszik fel az alaptörvényre. De nem veszi észre, hogy amit mond, az totális paradoxon? Hiszen ha őt megválasztanák miniszterelnöknek, akkor az éppen azért történhetne, mert az országban szabad választások vannak, és érvényesül a jogállami demokrácia. Tehát éppen a megválasztása cáfolná azt, amit tenni akar! Erre nem gondolt?
Éppen ezért amit Karácsony tenne, az politikai nonszensz, analfabetizmus, de ami a legrosszabb, ebből az derül ki, hogy elemi politikai realitásérzéke sincs. Az derül ki, hogy ha a történelem csúnya tréfájaként valóban a kormányrúd közelébe kerülne, tort ülne az abszolút politikai és jogállami hozzá nem értés, kívülállás és nevetségesség, s mindez politikai káoszhoz vezetne.
Egyébként arról van szó, hogy Karácsony egyre jobban meg akar felelni annak a szerepnek, amit – hogy őt idézzük – mi a f…szért is vállalt el, egyre jobban belelovalja magát, s alkatához egyébként nem illő módon hord össze hetet-havat, csak hogy f…sza gyereknek tűnjön fel a baloldali választók előtt.
Ehhez képest már csak hab a tortán, hogy Karácsony, belebonyolódva elképesztő gondolatmenetébe, azt mondta, hogy népszavazással kényszerítené ki az alaptörvény eltörlését és egy új alkotmány bevezetését. Akkor idézem a jelenlegi alaptörvényt – bár tudom, ez Karácsonynak mit sem számít: „8. cikk 3-as bekezdés: Nem lehet népszavazást tartani a) az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről.” Ami természetesen magában foglalja, hogy az alaptörvényről magáról, s új alkotmányról sem lehet népszavazást tartani.
Ezek alapján Karácsony vagy nem ismeri az alaptörvényt, vagy szándékosan mond bődületes baromságokat, csak azért, hogy még nagyobb fenegyereknek látszódjon. Mindkét eset szomorú. De a tény tény marad: Karácsony ezekkel a megállapításaival azt bizonyítja, hogy nem demokrata, mert nem tiszteli a jogállami törvényességet, hanem egy nagyotmondó, handabandázó, káoszteremtő politikai kalandor.
Fricz Tamás
A szerző politológus
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
