(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Szájer József ereszcsatornán bemutatott különleges performansza óta nem voltam olyan izgatott a politikai eseményekkel kapcsolatban, mint most. Félreértés ne essék, a tekintetes európai parlamenti politikus esetében nem a történet pikantériája és nem is a káröröm élénkített fel a közélet iránt. Számomra az a botrány az igazság lelepleződésének pillanata volt, amikor a kereszténységet politikai harcokra, mások támadására és sanyargatására felhasználó politika képmutatása vakítóan napfényre került. Most ugyanígy felpezsdülve ragadok tasztatúrát gondolataimat megfogalmazni a politikai helyzetről, hogy megjelent a Bige László, a NER által támadás alatt lévő nagyvállalkozó által megrendelt párját ritkítóan nagy mintájú közvélemény-kutatás. A megrendelő személye is érdekes, de még érdekesebbek az adatok, amelyek most a felmérések közül a lehető legpontosabb képet rajzolják meg országunkról.
Nem közvélemény-kutatást kell nyerni, a közvélemény-kutatók az utóbbi időkben világszinten nagyokat hibáznak, igen, ismerem ezeket a közhelyeket és tényállításokat, én mégis jelentőséget tulajdonítok a Závecz Research által 10.000 fő megkérdezésével készített felmérésnek. Bár még nem egészében hozták azt nyilvánosságra, a Telex közlésében számos lényeges adathoz hozzájuthattunk. Hányadán áll a Fidesz és az ellenzék, kik a legnépszerűbb politikusok, kik az esélyes miniszterelnök-jelöltek. A szokásos közvélemény-kutatási adatokon túl azonban azért is izgalmas ez a felmérés, mert mélyebb és részletesebb képet fest. Egyrészt azért, mert nem a szokásos (de ma már ez is inkább nagynak számít) 1000-1500 fő bevonásával végezték el, hanem 10.000-en, másrészt a kérdések is szerteágazóbbak. A kutatók rákérdeztek arra, hogy milyen a kormányzás megítélése, hogyan viszonyulna egy esetleges ellenzéki országvezetéshez, mik a polgárok legfontosabb problémái, kit utasítanak el határozottan.
Az egyik legfontosabb szám épp a kormányzóképességgel kapcsolatos. Többen – ez számomra megdöbbentő -, de többen gondolják azt, hogy az ellenzék jobban kormányozna, mint a Fidesz.
A különbség csak 2 százalék, bőven statisztikai hibahatáron belül van, de mégis így is ez az az adat azt üzeni, hogy egy hatalmas mítosz dőlt meg a fejekben.
De az is lehet, hogy ez a mítosz nem is létezett, csak a propagandában és egyes ellenzéki véleményvezérek megmondásaiban.
Megdőlt az a mítosz, hogy „ezek legalább kormányozni tudnak”. Minderre ráadásul még a harmadik hullám fiaskói előtt jutottak honfitársaink. Nem lehet tehát ráfogni, hogy hirtelen az élmény, nagy volt a teszetoszaság és a káosz miatt a felzúdulás az utca emberében. És ezzel végre meg kell, hogy dőljön ennek a véleménynek a rémuralma is! Most már ne halljak többet Orbán Viktor zsenialitásáról, ne induljon verbális lincselés azok ellen, akik esetleg megkérdőjeleznék a kormány különböző tehetségeit, és a polgári és demokrata Magyarországról álmodók energiáját vámpírként többet ne szívják el azok, akik szerint alapaxióma, hogy Magyarország miniszterelnökét Orbán Viktornak hívják.
Nagyon fontos a közvélemény-kutatás által rajzolt kép azon része is, amely az állampolgárok problémáit tárgyalja. Nincs az első tízben a migráció! Ehhez persze se kutatónak, se történésznek, se semmilyen diploma birtokosának nem kell lennünk, hogy felismerjük, ma Magyarország tíz legégetőbb problémája közé nem tartozik a migráció. A be- helyett legfeljebb a kivándorlás, amelyet meglepő módon a fideszes szavazók említettek meg többen. Hiába tehát a közvagyonból és az adófizetői pénzekből propagandakampányokba ölt milliárdok, hiába az okos és csinos kommunikációs stratégiai tervek és panelek, hiába minden politikai ügyet Sorosra és a migrációra szűkíteni a kormány részéről, mert a magyar embereket ez nem érdekli! „Nincs benn az ország első száz [itt most tíz] legfontosabb ügyében” – hogy a klasszikust idézzük. Érdekli viszont az ország népét az EU-val való viszony, az oktatás és a gazdaság helyzete, ami miatt nem dicsérik meg az Orbán-kormányt.
Az elmúlt 11 évben Édenkertet varázsolhattak volna Magyarországból sokszoros kétharmad birtokában és az EU-s pénzek már-már elapadhatatlan bőségében. Ehelyett propagandára, harácsolásra és ügyetlen és hiteltelen hittérítésre fordították a mi erőforrásainkat és saját erőforrásaikat. Most már látjuk, hogy mindenféle jogállambontás és a nyilvánosság szerkezetének torzítása ellenére a polgárok is látják és érzik ezt! Nem lehet mindent megcsinálni. Ha szeretjük az EU-t – már pedig kimagaslóan szeretjük Európában –, akkor nem marad észrevétlen, hogy a kormány folyton Brüsszellel hadakozik. Nem vagyunk hülyék, tudjuk, hogy Brüsszel az Európa, és mi jobban szeretjük Európát Orbán Viktornál.
Olyannyira jobban szeretjük, hogy a Fidesz hazánk legelutasítottabb pártja. A második legelutasítottabb messze elmarad utána. A polgárok 32%-a semmi esetre sem szavazna rá, míg a másodikról, a DK-ról csak 13%-nyian nem akarnak hallani.
Ha Gyurcsány-fóbiára akarta építeni a Fidesz a kampányát, márpedig alighanem arra, nem sokra megy majd vele.
Végezetül egy fontos tanulság, amely már nem csak egy hipotézis a részemről, hanem számszerűsíthető és szembeötlő adat. Megvilágítja azokat az indulatos megjegyzéseimet, amelyek egyes véleményvezérek ellen szólnak. A vélemény szabad és szent, bárki mondhat bármit, de egy érett felnőtt embertől elvárható saját véleményét véleménynek és nem ténynek és igazságnak kezelni. Számos véleményvezérünk nem jutott még el az érettség ezen fokára, és a kormányzati kampányok vehemenciáival kapjuk „igazságaikat” a nyakunkba, hogy levegőhöz alig jutunk tőlük. Ha átfutjuk ezeket a számokat, a leghiggadtabb szkepszissel is esély olvasható ki a 2022-es választásokra. Mégis, a válaszadók többsége úgy érzi, „úgyis a Fidesz nyer”.
Ezzel szemben az igazság az, amit Vörösmarty írt Jóslatában: „A verseny nyilt, a nemzet él, Ha egy jobb tagja sem henyél, Jut ember és kéz, munka, vér; Mi volna az, mit el nem ér? S legyen dicsőbb, Ki tettre főbb. Mert még neked virulnod kell, o hon, Ragyogva hírben büszkén, szabadon.”
El vagyok ragadtatva, de nem attól, mert az ellenzéki kormányzást a politikai édennek tartanám. És tudom azt is, hogy azok a véleményvezérek, akiket az imént kritizáltam, azért is szkeptikusak, mert az ellenzékkel magával, nemcsak az ellenzék esélyeivel szemben szkeptikusak. Ettől függetlenül a Fidesz verhető, és nekem csak ez számít. Éppen azért, mert nem a politikai édent keresem, tudom határozottan azt, hogy egy nem Fidesz alakította kormány jobb lenne Magyarországnak, mert az nem akaszt meg, hogy nem lesz tökéletes. Persze, hogy nem lesz, de álmaim Magyarországát nem a politikusoktól várom. A politikusoktól csak azt várom, hogy annak mindennapi építésében ne akadályozzanak se engem, se kormánypárti és kormánykritikus honfitársaimat. Azért akarom, hogy 2022-ben az ellenzék nyerje a választást, mert a NER súlyosan a lelkünkre települt, és a kormánypárti polgárokról is azt gondolom, hogy el tudnának képzelni ők is egy jobb Fideszt, de hogy ez a Fidesz valaha megváltozzon, ahhoz is meg kell jövőre buknia. Erre pedig jó esély van. Innentől kár tagadni.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
