Kár lenne nem ismerni a szlovák alternatív kulturális színteret. Az NFG klub szervezőivel beszélgettünk Havran Kati2025. 10. 15., sze – 16:03
Nem ismerjük elég jól a szlovák szcénát, de ez ellen tehetünk – állítják a dunaszerdahelyi NFG klubosok. Tóth Lalival, Kovács Ákossal és Horváth Rebeccával arról beszélgettünk, hogyan bonthatók le a nyelvi korlátok, milyen kapcsolatrendszer működik a szlovák és a magyar zenészek között, illetve hogy milyen az a tipikusan szlovák zene.
A hazai magyar kulturális élet számos fontos eseményét indította el az NFG klub az elmúlt években. Ilyen a pandémia szülte Home Office rádió, az NFGreen fesztivál, a Tündérkért művészeti fesztivál és a Jazz a parkban eseménysorozat. Most pedig egy szlovák alternatív kultúrát bemutató programsorozatot álltak neki megvalósítani.
A szlovák alternatív kulturális élet színe-java csupán egy félórás útra van a várostól, itt az ideje tehát, hogy megismerjük a szereplőit. Az NFG klub már megkezdte koncertévadát, méghozzá olyan hazai nevekkel, mint a Blame Your Genes és Katka Máliková. A decemberig tartó programsorozat keretén belül, mely az állandó programjaik mellett fut, lesznek gyermek és felnőtt színházi előadások, slam poetry, képzőművészeti kiállítások, irodalmi- és beszélgetőestek is. Tóth Lalit, Kovács Ákos és a szervezői csapat legfrissebb tagja, Horváth Rebecca arról meséltek, miért tartják fontosnak, hogy a hazai magyar közönség megismerje a szlovák alternatív kulturális színteret.
Egészen elképesztő, ki mindenki lépett már fel nálatok a könnyűzene alternatív, progresszív vonaláról – szórványosan, de szlovák zenekarok is voltak a vendégeitek. Mégis azt mondjátok, hogy a hazai magyar hallgatók és a szlovák előadók között hatalmas űr tátong. Szerintetek mi ennek az oka?
Tóth Lali: Elsősorban a nyelvi korlát. Amikor elvégeztem a középiskolát, még mindig nem ment jól a szlovák. Ezért nem pozsonyi szórakozóhelyekre jártam, hanem Győrbe vagy Pestre, mert attól tartottam, hogy ha megszólítanak, akkor nem tudok, vagy nem olyan minőségben tudok majd megszólalni, ahogy szeretnék. Ez bizonyára sokaknál közrejátszik. Magyarul nézzük a filmeket, a sorozatokat, Magyarországra járunk el színházba és azokat a zenekarokat ismerjük, akiket a magyar rádiók játszanak. Így teljesen kiesnek a fókuszunkból a szlovák előadók. Ami nagy kár, mert harminc percnyire tőlünk itt egy virágzó kulturális tér.
Ezt a lyukat szerettük volna betömni, vagy legalábbis megfoltozni ezzel a programsorozattal.
Horváth Rebecca: Ez a fő ok, és ennek eredményeképp hiányoznak a kapcsolatok. Egy szövegcentrikus zenekar zenéjét még ha érti is egy magyar hallgató, valószínűleg nem tud hozzá szoros érzelmi kötődést építeni. A szlovák zenekarok pedig keveset járnak a magyar régióba.
Márpedig az egész zenei és kulturális szcéna arról szól, hogy kapcsolatokat építünk, és az hív meg, aki ismer. Ha a kultúraszervezők nem ismerik az adott szcénát, akkor nem tudják meghívni az abban működő zenészeket. Szerintem az NFG pont ennek az ellenpéldája, hiszen nem ez az első olyan évad, amikor szlovák zene szól az NFG-ben.
Kovács Ákos: Eléggé zárt közösség vagyunk egyébként is, szlovákiai magyarokként. Ország az országban. Nem sokat tudunk a szlovák szcénáról, de ők sem a miénkről. Amikor itt volt nálunk egy forgatáson az NFG-ben a Pohoda főszervezője (Michal Kaščák – szerk.), azt mondta, hogy Pozsonyból Dunaszerdahelyre ugyan csak egy óra az út – és most már csak fél óra –, de hogy senkiről nem tud semmit. Ekkor kezdett el motoszkálni bennünk ez a dolog, hogy össze kellene hozni valamit.
És ha kiterjesztjük a kérdést a szlovák és a magyarországi zenészekre, mennyire ismeri egymást a két szcéna?
Rebecca: Az elmúlt egy évben körbejártam a pozsonyi szórakozóhelyeket, hogy jelezzem nekik, hogy szívesen hozok magyar előadókat, hiszen Gombaszögről elég széles ismertségi körrel rendelkezem (Rebecca három éven át volt a Gombaszögi Nyári Tábor zenei programjának felelőse – szerk.). Tipikusan azt a választ kaptam mindenhol, hogy igen, van nekünk egy kedvenc magyar zenekarunk, aki gyakran jár hozzánk. Általában egy vagy két példát tudtak mondani. Ez egyébként nem csak a magyarországi zenekarokra igaz, hanem az összes többi környező országra:
ha valaki benne van a szakmában, akkor biztosan rendelkezik valamilyen kapcsolatokkal a szomszédos országok kulturális szcénáját illetően, de szisztematikus ismerettséggel jellemzően nem.
Lali: Én jazzfogyasztó vagyok, popot nem nagyon hallgatok. A jazz szcénában előfordul itt-ott, hogy egy zenekarba beépül egy magyar előadó. De a jazz nem szövegcentrikus, ott könnyebben megoldható az, hogy hívunk valakit Magyarországról, esetleg Magyarországra hívnak szlovák előadókat. Ez megvan, de messze nem olyan erős ez a kapcsolódás, mint a cseh és a szlovák szcéna között.
Rebecca: Nem tudnék például ekvivalenst mondani arra, amikor Presser Gábor Jaro Filip albumjain szerepelt. Hasonló kaliberűt biztosan nem.
Ákos: Ezek az előadók nem törnek nemzetközi szintre, ezért sem hallanak egymásról. Múlt pénteken Katka Máliková koncertezett az NFG-ben. Bár kevésbé elektronikus a zenéje, Máliková olyasmi, mint Deva Magyarországon. A saját országán belül mind a kettő nagy név. Kiderült, Máliková nem ismeri Devát, Rebi mutatta meg neki a zenéjét – és szerintem Deva sem hallott még Málikováról. DJ-ként gyakran vettem részt magyarországi rendezvényeken, és azt láttam, hogy rendkívül belterjes az underground világ. Minden fesztiválon ugyanazok a fellépők váltják egymást, nincsenek sem szlovák, sem nemzetközi fellépők. Ez Szlovákiában is hasonlóan működik.
Ha megállítanátok egy dunaszerdahelyit, mivel érvelnétek, miért érdemes megismerkednie a szlovák alternatív könnyűzenei színtérrel?
Rebecca: Azért, mert jó. Igazából az NFG csak azt akarja csinálni, amit eddig is csinált: jó kultúrát mutatni az embereknek. És temérdek mennyiségű jó előadó, színész, művész van a szlovák szcénán belül. Nekem az a legnagyobb érték abban, hogy szlovákiai magyar vagyok, hogy mindkét kultúra legjavát megismerhetem. A másik érv pedig, hogy a kultúra tök jó eszköz arra, hogy kapcsolatot építs magával a nyelvvel és a közösséggel, vagyis hogy kevésbé érezzék magukat elszigetelve az emberek a szlovák közösségtől, hogy bátrabban menjenek föl Pozsonyba ugyanarra a koncertre, hogy ne érezzék azt, hogy ez nem nekik való. Mert ez nem igaz, a kultúra mindenkinek való.
Lali: Meg azért is, mert picit más. Nemrég beszélgettem a szlovák és a magyar kortárs filmekről egy ismerősömmel, aki jól ismeri mindkét terepet, és itt is hasonlóan látjuk: hogy bár egyik országban sem készülnek egy kaptafára a filmek, mégis annyira szembetűnő, hogy az egyik az szlovák film, a másik meg magyar film. Nem arról van szó, hogy az egyik jobb lenne, mint a másik, hanem hogy más. Más perspektívából mutat be, máshogy mesél el dolgokat, más eszközökhöz nyúl. És ez szuper.
Mik ezek a jellemzők, amelyek kimondottan tipikusak a szlovák alternatív könnyűzenére, de a magyarra kevésbé?
Ákos: A szlovákban rengeteg a népi motívum, tipikusan elektronikával ötvözve. Ez a fajta zenei színtér Magyarországon inkább a nagyvilági zenéből táplálkozik, vannak olyan magyar előadók, akikről nem lehet megmondani első hallásra, hogy magyar. A szlovák szcénát a Rádio FM határolja be talán a legjobban. Mintha lenne egy ilyen közös Radio FM-es hangzás…
Rebecca: Deva és a Katka Máliková párhuzama talán a legjobb példa: nem ekvivalensek, hiszen nem ugyanazt csinálják más-más nyelven. De úgy érzem, hogy ugyanazt a teret töltik ki az emberek életében. Végülis két teljesen különböző előadóról van szó abból a szempontból, hogy bár használnak hasonló eszközöket, ezt egymástól nagyon különböző módon teszik. Máliková szláv vagy szlovák népi motívumokból táplálkozott, amikor elkezdett zenélni, Deva a magyarból – mégis ugyanazt a típusú erős, nőies, magas szinten művelt zenét képesek hozni.
Ti milyen vonalon kerültetek kapcsolatba a szlovák zenei színtérrel?
Lali: Olyan 15 évvel ezelőtt lehetett, hogy a Puding pani Elvisovej fellépett az NFG-ben. Mi akkor még nem szerveztünk, nem is ismertük őket. Az akkora őrület, tombolás volt, én beléjük szerettem. Később pedig a Rádio FM-et hallgattam sokat, és nagyon megtetszett a magyartól kicsit eltérő hangzásvilág.
Ákos: Tíz éven át elég frekventáltan, havonta többször zenéltem Pozsonyban duóban és a szólóprojektemmel is. Sok előadó, aki ma nagy névnek számít, már akkor is zenélt, és sokaknak volt DJ projektje is. Merthogy Szlovákiában nagy divat, hogy a zenekarok tagjai DJ-setteket csinálnak. Így sokszor fonódtak össze az útjaink, backstage-ekben találkoztunk. Jól ismerem például az ilyen találkozásokból FVLCRVM-ot, azaz Pišta Kráľovičot.
És volt régen itt, Dunaszerdahelyen egy házunk Lalival és még tizenegy másik pajtásunkkal, ahonnan rendszeresen közvetítettünk videostreameket koncertekről és DJ settekről. Sok szlovák előadó megfordult nálunk, játszott itt a Puding pani Elvisovej Viliamje, vagy épp a Rádio FM egykori vezetője, Dušan Vančo is. Ekkor volt egy erős összefonódás köztünk és köztük. Aztán volt egy nagyobb intermezzo, most pedig ismét visszatérünk hozzájuk.
Rebecca: Pici korom óta hallgattam szlovák zenét, nem mindig olyat, amit szerettem is, de körülvett. Bár huszonöt kilométerre lakom Pozsonytól, mégsem nem volt a város zenei életével intenzívebb kapcsolatom. A mesterképzés alatt igyekeztem megismerni a főváros bugyrait, és eljárni az összes eseményre. Szokás mondani, hogy Pozsony egy unalmas város: én egy pillanatig nem unatkoztam, mert mindig történt valami, és az mindig nagyon jó volt.
Tehát úgy ismertem meg igazán, hogy ott laktam a kellős közepén. Aztán lassan elkezdtem dolgozni szlovák előadókkal, mint például a FVLCRVM-mal vagy a Shallov-val, eseményeket szervezni, és egyre több helyen megjelenni. A nagyon mély ugrást idén nyáron tettem meg azzal, hogy elmentem dolgozni az Atmosféra fesztiválra.
Talán mindig volt egy kis távolságtartás bennem a szlovák kultúrával kapcsolatban. Úgy éreztem, hogy mivel hat éven át a magyarban dolgoztam, ezért csak azt ismerem, csak azt érezhetem a magaménak.
Az Atmosféra azonban megmutatta a szlovák kultúra legszebb oldalát, és segített átlátni, hogy hogyan működik az ipar.
Hogyan állt össze az NFG klub szlovák kultúrszcénát bemutató rendezvénysorozata?
Rebecca: Azt szerettem volna, hogy a szlovák underground összes irányából kapjunk valamit. Szóval nem fogja hat egymásra hasonlító szlovák esemény követni egymást. Lesz experimentális koncert, amit majd könnyed pop-jazz követ. Lesz olyan gyerekszínház, ami interaktív, aztán pedig olyan, ami vizuális. Nem biztos hogy mindenkinek tetszik majd az összes esemény, ennek ellenére mindenkinek ajánljuk, hogy próbálja ki mindet.
Ti melyik programot várjátok a leginkább?
Ákos: Shooty-t és a FVLCRUM audiovizuális show-ját. Shooty régóta a kedvenc szlovák karikaturistám, remekül ragadja meg a lényeget a rajzaival, legyen az közéleti vagy politikai téma. Alig várom hogy élőben láthassam-hallhassam – merthogy lesz vele egy beszélgetés is.
FVLCRUM, azaz Pišta Kráľovič pedig egyedi audiovizuális szettjével lép fel. A legnagyobb színpadokon szokott szerepelni, a Pohodán, a Grape fesztiválon, év közben pedig olyan bulikat ad a KC Dunajban, ahova minden jegy elkel. Pišta rendkívül ügyes grafikus, elektronikus zenei producer és gitáros is, ebben a projektjében pedig mindezeket vegyíti. Még az öltözéke is speciális. Nálunk nem szokták ezt ennyire különlegesen csinálni az előadók, ahogy ő.
Lali: Színházpárti vagyok, a színházi előadások közül mindnek nagyon örülök. De hadd emeljem ki a NUDE Színházat. Az Atmosféra Fesztiválon láttam egy darabjukat, az egy nagyon provokatív előadás volt. Egy olyan típusú, mondanivalóval teli színházat csinálnak, ami nekem különösen bejön. Hozzánk a Pasáž 5 című előadásukat hozzák, ezt még nem láttam – részemről ez nagyon várós.
Rebecca: Az énektanítást. Ez egy olyan interaktív workshop lesz, amelybe bárki becsatlakozhat, különösebb énektudás nélkül. Együtt énekelni közösségépítő élmény, Jana Ambrozová pedig remekül csinálja. Megismerhetjük a szlovák népzenét, így szerintem egy kiváló lehetőség, hogy közelebb kerüljünk a kultúrához.
Mila Haugová és Martin Geišberg közös estjét is nagyon várom. Ők ketten egyenesen az ember lelkéhez szólnak.
Következzen tehát az NFG klub szlovák kulturális szcénát bemutató programsorozata:
KONCERTEK ÉS ZENEI ESEMÉNYEK
október 18., szombat: FVLCRVM
Egy audiovizuális show, amely megtáncoltat, miközben visszarepít az ezredforduló vizuális világába.
október 31., péntek: Korben Dallas
Aki azt szeretné, hogy egyetlen eseményben mutassák be neki a szlovák alter szcénát, az legyen ott az NFG klubban október 31-én, a Korben Dallas koncertjén.
november 14., péntek: Timea
Minőségi indie pop a neosoul és a jazz elemeivel. Mindenkinek, aki szeretne rózsaszín szemüvegen keresztül nézni a világra.
november 21., péntek: énektanítás Jana Ambrozovával
Felső-Garam menti dalokat éneklünk együtt Jana Ambrozová vezetésével, ezzel belekóstolva a szlovák népzenébe. Közben élvezhetjük a közös éneklést.
november 29., szombat: Viktor Ori
Viktor Ori új projektjében egy sokszínű, de nyers képet nyújt a jelenről. Dalaiban a világfájdalom (weltschmerz) pillanatképekként bukkan fel.
december 6., szombat: Drť
A szlovák experimentális zene elemi része, amelyet Miro Tóth zeneszerző és csapata hoz létre.
december 12., péntek: Martin Geišberg
Martin Geišberg szólóprodukciójával érkezik az NFG-be. Lírai dalai autentikus, művészi nyelven szólnak a közönséghez, hol megnevettetnek, hol meghatnak.
IRODALMI ESTEK
november 9., vasárnap: Storytelling – Príbehom na stope: Stratená chuť jazykov
Jozef Tancer Rozviazané jazyky c. könyve alapján ismerhetjük meg a pozsonyi soknyelvű polgárok történeteit, azt a kort, amikor még egyértelmű volt, hogy valakinek az identitása többféle. Az eseményen befogadható módon, történeteken keresztül ismerkedhetünk a szlovák irodalommal.
december 12., péntek: Mila Haugová, Robert Pospiš és Martin Sillay zenés versolvasása
Modern zenei élmény, mely közben Mila Haugová saját verseit szavalja el. Haugová lírájában gyakran bukkannak fel biopoétikai elemek.
KIÁLLÍTÁSOK
október 31., péntek: Shooty
Megtekinthetjük a karikaturista rajzait, illetve beszélgethetünk is Shootyval a munkájáról és mindarról, ami aktuálisan érdekel majd minket.
november 14., péntek: Dominika Žáková
Az alkotó művei mellett színteóriával és a színek pszichológiájával is megismerkedhetünk.
SZÍNHÁZ
október 19., vasárnap: Malý samuraj – gyerekszínház az EDUdrama előadásában
Interaktív gyermekszínház, ahol egy japán mesén keresztül tanulunk a felelősségről és a bátorságról.
október 30., csütörtök: Koniec Eddyho, PAKT
Egy porté a fiatal fiúk felnövéséről, akik a falusi környezettel, a maszkulinitás könyörtelen intézményével konfrontálódnak.
november 16., vasárnap: Skupinová Terapia, TREPP Színházi Platform
Egy csoportterápiát nézünk végig: vajon felismerünk-e valamit, valakit a szereplőkben?
november 30., csütörtök: Aero – gyerekszínház az Odivo Színház előadásában
Az előadás a vizuális költészet nyelvén beszél a repülésről és a levegőben való mozgásról.
december 14., vasárnap: Pasáž 5, NUDE Színház
A NUDE Színház darabja az időskorról szól. Miért félünk tőle, és vajon nehéz-e az öregedés?
BESZÉLGETŐ ESTEK ÉS SLAM
november. 20., csütörtök: Mi/y: párhuzamos buborékok
A szlovák és szlovákiai magyar párhuzamos buborékok kipukkasztásán dolgozunk, közösen, beszélgetve.
november 21., péntek: Slam poetry a Slam Poetry Bratislava szervezésében
Verseny és slam poetry est.
december 19., péntek: Ján Markoš
Szimultán sakkparti egy nagymesterrel, majd beszélgetés a kritikus gondolkodásról, arról hogy hogyan beszélgessünk, és hogyan kezeljük a véleménypluralitást.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
