Október 21–23. között háromnapos ünnepségsorozat keretében szentelték fel a Gödöllői Premontrei Apátság új, Szent Ágoston tiszteletére emelt prépostsági templomát, amely a rend alapításának 900. évfordulójához kapcsolódó beruházások sorában valósult meg.
E bazilika méretű, a klasszikus rendi hagyományokat követő, ugyanakkor korunk vallásgyakorlási és liturgikus igényeit is messzemenően figyelembe vevő épület keletkezéstörténetéről, művészi, spirituális víziójáról elkötelezett tervezőjével, Zobay Nagy Lászlóval a román, gótikus és mór stílust ötvöző keresztelőkápolnában letelepedve beszélgettünk.
– A szándékom az volt, hogy olyan házat tervezzek, ami mai eszközökkel, szokatlanul ugyan, de visszarepít bennünket a rend eredetét meghatározó időkbe. Így több építészeti korra való utalás is fellelhető a templomban. Megragadom az alkamat, hogy újfent megköszönjem Horváth Márton Levente zeneszerzőnek, hogy az építészeti üzenetet meglátva és megértve zenébe ültette azt, és megírta a csodálatos kompozíciót, amely a gödöllői fúvósok fanfárja által a szentelési szentmise folyamán csendült fel.
– Régi vágy és terv vált valóra e templom megépültével. Mik voltak az előzmények?
– A trianoni békediktátummal nagy veszteségek érték Magyarországot. A premontrei rend vonatkozásában az a döntés született, hogy a Felvidékről átköltöznek a szerzetesek az új határokon belülre, így a Kassa melletti Jászón működő templomukat, rendházukat, iskolájukat hátrahagyva Gödöllőn telepedtek le. 1923-ra készült el Kertész K. Róbert és Sváb Gyula tervei alapján az itteni rendház és az iskola, amelyben ma a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem működik. Akkoriban az ide elképzelt templom tervei is megszülettek, de az már nem épülhetett meg, mert közbejött előbb a gazdasági világválság, majd a második világháború. A világégést követően a kommunista diktatúra beszüntette a szerzetesrendek működését, a premontreiek rendházát, iskoláját is elvette és államosította. A rendi közösség vezetését 1990-től hét éven át az üldözés és a szétszórattatás ideje alatt azt titokban életben tartó Fényi Ottó kormányzó perjel látta el. A rendszerváltozás után az ő vezetésével indult újra a premontreiek élete Gödöllőn. Az újrakezdéskor a rend nagyon szerény volt, nem igényelte vissza korábbi területeit és rendházát, az egyetem épületét, inkább az iskola megnyitását szorgalmazta. 2017-ben jött el a pillanat, amikor az állam nagyobb támogatást nyújtott az alapításának kilencszázadik évfordulójára készülő premontrei rendnek. Ekkor nyílt lehetőség az új premontrei apátsági templom, rendház és közösségi ház tervezésére és felépítésére.
– Az elmúlt száz évben, talán a szegedi dóm óta, nem is épült itthon ilyen méretű, bazilikának is beillő templom…
– A volument leginkább az indokolta, hogy az épület – régi hiányt betöltve – a Premontrei Iskolaközpont bázisa lesz. Korábban nem volt olyan templom, ahol az ünnepi szertartásokon elfért volna hat-hétszáz diák, mellettük a tanárok, szülők és hozzátartozók. A tervezett épületegyüttes a rendházzal és a közösségi házzal több funkciót lát majd el.
Ennek fényében a templom elsődlegesen az itt élő szerzetesek ima- és liturgikus életét szolgálja, melyhez kapcsolódik a területhez tartozó premontrei egyházközség és az iskolaközpont közössége.
– Hogyan nyerte el a megbízást? Pályázaton indult, vagy közvetlenül Önt kérte fel építésznek a rend?
– Visszatekintve ezt úgy értékelem, hogy a Jóisten adta a megbízást a premontrei atyákon keresztül. Először akkor hívott meg egy építészeti léptékében kisebb, de lelkiekben hasonló feladatra, amikor Veresegyházon – az ottani egyházközség tagjaként – megtervezhettem a 2016-ra megépült Szentlélek-templomot. A premontrei atyák 2017-ben döntötték el, hogy meghívásos tervpályázat keretében választják ki Gödöllőre vonatkozóan azt az építészt, akivel jól tudnak együttműködni. Megismerték a veresegyházi templomot, ami valamilyen formában megszólította őket, s így engem is meghívtak a 2019-ben kiírt tervpályázatra, amelynek kiértékelését követően végül mellettem döntöttek.
– A Szent Ágoston tiszteletére emelt templom méretei impozánsak, a teljes hossza 62 méter, szélessége 31 méter, belső magassága 16,5 méter, a tornyok 43 méteresek. Formáját és térkialakítását tekintve hagyományos, kereszthajós és huszártornyos épület, amelyen a román stílus és a gótika jegyei egyaránt megjelennek…
– Nagyon érdekes volt a cseppet sem szokványos tervpályázati kiírás. Nem jellemző rám, hogy pályázati felhívásra jelentkeznék, korábban csak egy-két alkalommal fordult elő ez velem, és addig nem is találkoztam ennyire aprólékos, az építészszakmára nézve már-már bántóan részletes, „megkötő” tervezési programmal. A premontrei atyák nagyon pontosan, határozottan megfogalmazták a vágyukat, hogy mit szeretnének látni. Koncepciójuk a premontrei szerzetesi építészet hagyományaiból kiindulva az alaprajzra, a térszerkezetre, a liturgiai használatra, a „tömeg üzenetére” egyaránt kitért. Ezek szerint: a keletelt templom legyen háromhajós (fő- és két oldalhajós), keresztházas; belül íves, kívül szögletes záródású apszissal; két nyugati toronnyal, egy önálló – ha lehet, nyolcszögletű alaprajzú – keresztelőkápolnával…
E részletes program az elején el is gondolkodtatott: jó, de akkor mi lesz itt az építész feladata? Másoljak le egy régi templomot az elmúlt századokból? Ezt nem tartottam jó ötletnek. Tegyem félre a program építészeti megkötéseit, és a lényegét megtartva, kortárs építészeti válaszokat alkalmazva adjam annak egyfajta értelmezését, felülírva ezzel az atyák elképzelését, szándékát? Ezt sem találtam jó iránynak.
A dilemmám feloldását, mint minden ilyen esetben, a belső csendemre való figyelemmel, Istenhez fordulva igyekeztem elérni. Ilyenkor mindig a természetben, a teremtő Édesanya ölében találom meg a választ, ezért mielőtt egyetlen ceruzavonalat is húztam volna, kis időre letelepedtem a pilisszántói Boldogasszony-kápolna hajlékába.
Felhasználtam mindazt, amit az egyetemen a mestereimtől, többek között építészettörténetből Guzsik Tamástól, a pálos rend kutatójától tanultam, ahogyan azt is, amit 1997 óta munkáim során tapasztaltam és képviseltem. Eleve közel állt hozzám a romanika és a gótika építészete. Egyetemista korom óta élt bennem a vágy, hogy a régit valahogy ötvözhessem az új technológiákkal.
– Több kiváló művésszel dolgozott és dolgozik együtt a templom folyamatban lévő díszítésén, belsőépítészeti kialakításán. Mi mindent emelne ki az eddig elkészült alkotások közül?
– Az apátsági épületegyüttes három részből áll: a templomból, a rendházból és a közösségi épületből. A templom – a szerkezetet, a gépészetet és a világítástechnikát nézve – lényegében készen áll, persze még éveket vesz igénybe a teljes befejezés. A rendház épül, a közösségi tér pedig majd később valósul meg. A premontrei atyákkal összefogva a képzőművészeti alkotásokért felelős művészeket, mestereket már a tervezés során sikerült megtalálni. Olyan kollégákat, barátokat hívhattam meg, akikkel korábban már dolgoztunk együtt.
Az ólomüveg ablakok üzenetét Orbán Csaba Frigyes OPræm ikonográfiai kutatómunkája alapján határoztuk meg. Ezeknek eddig körülbelül a harminc százaléka készült el, főleg a „fő nézetben”, a szentély környékén. Alkotójuk – csakúgy, mint Veresegyházon – Gál Lehel, Gödön élő református festőművész barátom. Ő Herczeg Ágnessel és a Laki Üvegművészet Kft. munkatársaival dolgozik együtt az ablakokon. Nagyon sok egyeztetést, megbeszélést követően tervszinten készen áll a díszítőfestés teljes koncepciója is, aminek szintén körülbelül a húsz-harminc százaléka valósult meg a mai napig.
Agárdi Kovács Attilától, a Solton élő festő- és szobrászművésztől jött egy szép gondolat a főoltárra vonatkozóan. A premontrei atyák meghatározták, hogy Hippói Szent Ágoston tiszteletére épüljön a templom. Attila egy olyan, 2,35 méter magas szobrot faragott hársfából, amely Ágoston „szívsebzését” ábrázolja. Az egyházi képzőművészetben megszokottól eltérően nem naturális módon, nyílvesszővel és vércseppekkel tárja a szemlélő elé ezt a jelenetet.
A hippói püspök révült állapotban a feltámadt Krisztus karjaiba roskad; Krisztus a bal kezével magához vonja Szent Ágostont, s mellkasát a szívénél érintve tartja meg őt. Ha jól megnézzük, látjuk, hogy Ágoston és Krisztus szíve egy ponton „találkozik”. A szobor posztamense váci homokkőből készült, amely kőzet az épület homlokzatán és a berendezési tárgyakon is nagy tömeggel megjelenik.
Az említett szobron kívül Agárdi Kovács Attila munkája a templom murális díszítése, az összes szekkó- és sgrafittoalkotás is a szentély körül: a Szent Ágoston és Szent Norbert életéből vett jelenetek, a fő diadalíven Krisztus, a pantokrátor, balján a szétesésben aláhullóan a kárhozat felé tartók, jobbján az egységben Krisztus felé emelkedő üdvözültek csoportjával. A templom fő nézetében megjelenő alkotás szemlélője magában eldöntheti, hogy élete során melyik utat követi: a mindenséggel egységben való emelkedést választja, vagy a kétségek között gyötrődve megmarad csupán a fizikai lét, a testtudat által diktált korlátok között. Hitem szerint az előbbi a mindenség eredetekor már létező, múlhatatlan isteni fénybe, az utóbbi a fény nélküli sötétség állandóságába vezet. A négyezeti tér keresztboltozatán a négy evangélistát látjuk, akik kitárt karjaikkal körülölelik a Krisztus-monogramot ábrázoló és a krisztusi fényt megtestesítő színesüveg kupolabevilágítót.
– Az oszlopokon rendhagyó módon végigvonul a rend kilencszáz évre visszatekintő nemzetközi és hazai története…
– Ezt a „megoldást” a premontrei atyák már a tervezés előtt eldöntötték; én az építkezés közben tudtam meg, és nagyon örültem ennek a gondolatnak. A templom tartópilléreire helyezett szentelési kereszteknél faragott köveket helyeztünk el. Ezek a kövek a szentélyben – a rend alapítására visszautalva – a prémontréi és a magdeburgi apátságok területéről származnak, a templomhajóban pedig a Kárpát-medencében ma is megtalálható rendi templomokból: Jászóról, Váradhegyfokról, Jánoshidáról, a Nyulak szigetéről (Margitsziget), Türjéről, Zsámbékról, Jásdról, Leleszről, Kökényesről, Ságról, Rátótról és Majkról.
– Ejtsünk még szót az oltárokról és a berendezési tárgyakról is!
– A komplett belsőépítészeti tervezést is rám bízták az atyák. Az oltárokat a váci Duna-Dráva Cement Kft. sejcei területén kitermelt, változatos színű és gyönyörű rajzolatú, a magas kvarctartalma okán igen kemény hárshegyi homokkőből terveztem. Ezúton is köszönetet mondok a DDC vezetőségének, amiért a terveimet még 2020-ban, jó előre megismerve biztosítottak afelől, hogy ezt a követ nem szokványos módon – nem csupán a cementgyártás alapanyagaként – tudom majd alkalmazni. Ezt a környéken kitermelt kőzetet a kedvező építészeti tulajdonságain túlmenően azért választottam, mert a 18. századi eleink között élt két nagy építtető, gróf Migazzi Kristóf Antal váci püspök, bécsi érsek, valamint gróf Grassalkovich Antal szintén gyakran alkalmazták ezt az anyagot az általuk emeltetett épületeken. A homlokzaton megjelenő építészeti elemek mellett ebből a kőzetből terveztem a templombelső kőelemeit. A több helyen faragást viselő oltárok, szentelvíztartók és más liturgikus berendezések Ilonka Bernát kőfaragó üzemében formálódtak. Az emelt szentélyben, a Szent Ágoston szobra előtti főoltárnál a tabernákulum carrarai márványból készült, csakúgy, mint a keresztelőkápolnában a keresztelőmedence vizet szimbolizáló és a szenteltvizet tartó felső része. Az ötvösmunkák, oltárkeresztek, gyertyatartók Dorka József ötvösművész kifinomult munkáját dicsérik. A templom fa anyagú bútorzata, a templomi padok és a főszentélybe tervezett stallum tömör tölgyfából készültek a Mobilia SH Studió Kft. gödöllői üzemében, Gál Péter vezetésével.
A premontrei rend azért is különleges, mert a liturgia zenei kíséretét és a hangzó éneket nagyra értékelik és magas szinten élik meg a szertartások során. A templomban három orgona lesz majd, ezek közül jelenleg egyet, a karorgonát láthatjuk a helyén, jobbra, a kereszthajó déli végfalán. Ez egy harmincnyolc regiszteres hangszer, amelyet a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúrában építettek Budavári Attila és Gábor Tamás vezetésével. Behelyezés előtt áll a szintén a pécsiek kivitelezésében elkészült kis orgona, amely az emelt szentélyben, a stallumok mellett kap helyet. A karzati nagyorgona még várat magára, de a tervei már annak is elkészültek. A két nyugati toronyban hét harang lakik. Ezeket és a huszártorony harangjait Gombos Ferenc őrszentmiklósi harangöntő műhelyében öntötték. A templom áll, felszentelték. Zenei párhuzammal élve kicsit olyan ez, mint egy szimfónia első tétele, kvázi felütés, amely meghatározza a folytatást. A karzati nagyorgonán kívül a színesüveg ablakok egy része és a templomhajók murális díszítőmunkálatai is hátravannak még. A teljes befejezésig várhatóan még sok-sok év fog eltelni.
– Ritkán fordul elő, hogy egy építész ilyen volumenű és jelentőségű munkát kapjon. Mondhatjuk, hogy szakmailag, művészileg a gödöllői Szent Ágoston-templom lesz, lett, lehet a fő műve?
– Nem tudom. Azt sem tudom, valójában van-e ilyen, hogy fő mű. Kérdezték már tőlem ugyanezt a veresegyházi Szentlélek-templom elkészültekor is. Felelhetnék közhelyekkel, hogy felemelő meg fantasztikus érzés, persze, az. Talán a legtöbb építész vágya, hogy templomépítő lehessen. Nekem ez immár másodjára adatott meg. Öröm és egyúttal felelősség is. A kérdésre igazán csak valami személyessel tudok válaszolni. Szeretek közösségben, családban élni, kórusok együttesében az énekben feloldódni. Ebben a testben létezem. Szeretek, ölelek, járom a természetet, sütök, főzök, motorozok, házat álmodok, tervezek, figyelek, s próbálom engedni a gondolataim és a lelkem szárnyalását. Ezek a megélések mind-mind a bennem és körülöttem élő Isten ajándékai.
Csecsemőként megkereszteltek ugyan, de nem voltam templomba járó vallásgyakorló. Anyai nagymamám hívására nagykorúságom hajnalán kezdtem elsőáldozási hittanra járni a budai ferencesekhez. Nagyon szerettem őt. Az ő kedvéért úgy éreztem, hogy menni akarok. A hittanórák, a „kötelezők” sokat jelentettek számomra, mégsem tudtak úgy megfogni, mint az az imaélet és szeretet, amit a nagymamámon keresztül kaptam. Ő gyakorlatilag elém élte az Isten szeretetét.
Hatéves korom óta építész szerettem volna lenni. Amikor felvettek az egyetemre, hálát adtam a Jóistennek, megköszöntem neki a lehetőséget, és azt mondtam: ha egyszer majd építész lehetek, és azt szeretnéd, nagyon szívesen megépíteném a házadat az emberek boldogulására. Legyen az családi ház, óvoda, iskola vagy templom. Minden esetben ezt érzem, amikor a megbízóval megtaláljuk a közös hangot. 1997-ben diplomáztam, és sok családi ház, kisebb-nagyobb szép feladat után 2016-ban, hároméves kivitelezési munkával megépíthettük a veresegyházi Szentlélek-templomot. Akkor is azt éreztem, hogy ez egy szolgálat volt a részemről, ami nagyon nagy örömmel járt. Sok lelki és szellemi tanítást kapok egy ilyen hosszú tervezési és építési folyamat ideje alatt, a munka befejeztével pedig óhatatlanul eluralkodik az emberen egyfajta kiüresedés érzés. Érdemes megtanulni az elengedést is, ami nem könnyű, néha évekig tart. Persze nem gondoltam, hogy a veresegyházi templom után jön majd egy olyan hatalmas templomra vonatkozó meghívás, mint ez.
A gödöllői templom felszentelése, azon belül is az oltárok felöltöztetése megható ünnepi pillanat volt. Várom, hogy a továbbiakban mire hív meg Isten. Ha ennyi volt, vagy ha újra rám bíz valamit, ezt is, azt is hálásan megköszönöm. Kívánom, hogy akik érdeklődő látogatókként vagy a liturgiák során rendszeresen betérnek ebbe templomba, töltsék meg az imáikkal, s a bennük élő isteni minőséget a mindennapjaikban megélve, az evangéliumok örömét hirdetve váljanak egyre jobb emberekké. Legyen ez a templom kapu a földi és az égi világ között.
Fotó: Merényi Zita
Pallós Tamás/Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. november 24-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
