Szóval, álltam a szavam, megveregethetem a vállam. Az más kérdés, hogy kíváncsian várom, milyen – remélhetőleg jó – változásokat hoz az új év az életemben. Mert lenne egy-két tippem, mint gondolom, másoknak is a saját vagy akár nagy közös életünkre nézve.
Egy ideje ránk jár a rúd rendesen, megértünk rá, hogy kicsit jobb irányba forduljanak a dolgok. Mindenhol, minden szinten, a személyre szabott történeteinken kívül is. Zsizseg bennem valamiféle furcsa izgatottság, hogy mégiscsak egy új év kezdetén állunk, bár tudhatnám már, hogy nem igazán a naptári dátumok szabják meg, hogy merre, hogyan haladunk tovább vagy épp torpanunk meg. Mégis… Érdekes, hogy miként hatnak ránk a kollektív fordulópontok, események, az általuk hordozott energiák. Beszippantanak vagy legalábbis megérintenek.
Most egy színházi furcsaság jut eszembe, bár lehet, hogy nem is igazán pontosan ide találó hasonlat, de ez jutott eszembe. Talán mégsem véletlenül. Hogy nincs két teljesen egyforma előadás, a legpontosabban, legstabilabban „összerakottból’’ sem, azt tudjuk. Ennek sok oka lehet, nem ez a megfelelő alkalom most ezeket fejtegetni, de a közös energiákról mégis szólnék pár szót. Amelyek meghatározóak. Azon túlmenően, hogy egy előadás sok ember aznapi energiáiból áll össze pár órás történetté, ami ezáltal sohasem lehet egyforma, a máig egyik legmegfejthetetlenebb rejtély – gondolom, nem csak számomra – a közönség közös energiája. Amikor azt mondjuk, hogy ma ilyen vagy amolyan közönsége volt az előadásnak. Holott minden alkalommal sokféle ember, más és más saját történettel, hangulatban, ráhangolódással vagy anélkül érkezik. Aztán valamiféle különös egymásra kapcsolódással eggyé válnak. És „ilyenek” vagy „amolyanok” lesznek pár órára. Hogy mi teszi ezt, sokat lehetne fejtegetni, de talán nem árt néha meghagyni a rejtélynek azt, ami az övé. Energiák közlekednek oda-vissza mindenhol, mindig, és izgalmas ezeket megélni. Koncerten, színházi előadáson, kiállításmegnyitón, baráti társaságban, de szinte bárhol. Soha nem ugyanazok, de valahogyan egyszercsak összefutnak, és együtt meghatározókká válnak.
Valami ilyesmi történhet velünk egy új év kezdetekor, még akkor is, ha csak a naptárt cseréljük le a falon. Velem megtörtént, érdekes, pedig nem terveztem. Átjártak valami különös energiák, hogy honnan jöttek, hová tartanak, fogalmam sincs. Nem tettem fogadalmakat, nincsenek egetverő elvárásaim, de hagytam, hogy ezek a különös év végi, év eleji furcsa érzések megérintsenek. Mert van bennük valami különlegesség, ami közös. Ha rövid időre is, mégis egymásra kapcsol.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
