Bár vannak, akiket riaszt a nagy tömeg miatt, tagadhatatlan, hogy a karácsonyi vásárok hangulata mindenkire hatással van. Az illatok, ízek és fények, a Betlehem és a hatalmas feldíszített fenyőfa mesébe illő karácsonyi környezetbe repítenek bennünket, s ha még az időjárás is kegyes hozzánk, és hófehér lepellel borítja be a tájat, igazi meseországba képzelhetjük ilyenkor magunkat.
A nagyobb városokban a csillogó karácsonyi kellékeket, ajándékokat, az elmaradhatatlan karácsonyi puncsokat és étkeket kínáló standok mellett gyakran gazdag kultúrműsor is várja a vásárokba látogatókat, így aztán nem véletlen, hogy advent idején sok család számára kihagyhatatlan programpont a karácsonyi vásár, amely mára egyfajta találkozóhellyé, társadalmi színtérré is vált.
Azt azonban kevesen tudják, honnan is ered a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó adventi vásárok hagyománya. Az advent négy hete alatt zajló vásárok atyja egyes források szerint Bécs, mások viszont Nürnberget vagy Strasbourgot említik az első karácsonyi vásárok helyszínéül.
Egy biztos, hogy német nyelvterületen jelentek meg először a késő középkorban, és azóta számos országban meghonosodtak, Magyarországon és Szlovákiában is.
A legnagyobb hagyománnyal minden bizonnyal a bécsi karácsonyi vásár rendelkezik. 1296-ban kaptak a kereskedők I. Albrecht uralkodótól lehetőséget arra, hogy decemberben karácsonyi vásárt tartsanak, ezek voltak a Decemberi vásárok. A 16. századtól aztán az ún. Thomasmarkt vette át a helyüket, ami tulajdonképpen a mai adventi vásárok előfutára volt, és mindig karácsony és Szilveszter környékén tartották. Mintegy kétszáz évvel később a vásár neve Szent Miklós és karácsonyi vásár lett, és a varázsa azóta sem változott. Bár a hajdani ólomkatonák már kikoptak a karácsonyi bódék polcairól, azért minden évben meghódítja az odalátogatók szívét.
Az adventi vásárokat a települések központi részén tartották, először főleg kegytárgyakat, majd többnyire textileket, ételt-italt, mézeskalácsot árultak itt, hagyományos karácsonyi dalokat énekeltek és táncoltak.
Az elmúlt évszázadokban a karácsony lényege ugyanis még nem az ajándékvásárlás volt, hanem a készülődés a fény eljövetelének megünneplésére, ízletes ételek és italok készítése, a dekoráció elkészítése, ami bensőségessé tette az ünnepeket. A legjelentősebb karácsonyi vásárokként a bécsin kívül máig a berlini, drezdai, nürnbergi és müncheni vásárokat emlegetik.
Budapesten és Pozsonyban is tartanak advent idején karácsonyi vásárt, bár Pozsonyban az adventi vásároknak nincs történelmi hagyományuk. Sőt, a 19. századig a karácsonyfaállításnak sem volt, ez a szokás is Németországból terjedt el hozzánk.
Paradoxon az is, hogy azon a helyen a pozsonyi Fő téren, ahol a fenyőfa áll, hajdanán akasztófa és szégyenoszlop állt.
Sajnos a koronavírus ezt az örömöt is elvette tőlünk, Pozsonyban második éve nincs karácsonyi vásár. Lebontották a karácsonyi bódékat is, üresen ásítozik a tér, s a mi életünkből idén is kimarad a varázslatos utcai karácsonyi hangulat. Csak egy-egy karácsonyfadíszekkel és fenyőággal feldíszített magányos bódé igyekszik visszalopni belőle valamit, sikertelenül.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/50. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
