A serdülőkor nehéz, válságokkal teli időszak mind a szülő, mind a gyerek számára. Ahogyan Valaczka András fogalmaz Kamaszkatasztrófa című könyvében, e néhány év a „második születés” ideje, amikor kialakul a fiatal „igazi személyisége”. Ráadásul tinédzserkorukban sokan olyan intenzitással élik meg önmagukat, az életüket, ahogyan soha többé.
Ezért is érdekes téma a kamaszok világa, és készül számtalan film azokról a fiatalokról, akik már nem gyerekek, de még nem is felnőttek. Nemrég nagy vihart kavart a Kamaszok című, azóta több díjjal is jutalmazott sorozat. A Netflix most két újabb filmjében fókuszál erre a korosztályra.
A tizenéves Leila (Alyvia Alyn Lind) és Abbie (Sydney Topliffe) jó barátnők. Mindketten a problémás fiatalok közé tartoznak: amellett, hogy igyekeznek könnyen megúszni a tanulást, a drogot sem vetik meg. Egy nap Abbie-t elküldik a szülei egy Tall Pines nevű kisváros szigorú iskolájába, Leila pedig utánamegy. A történet másik szála egy frissen a városba költözött rendőrről (Mae Martin) és állapotos „párjáról” szól. Alig foglalják el új otthonukat, egy Tall Pines-ból megszökött fiú pont náluk keres menedéket, és amikor váratlanul rájuk támad, Alex önvédelemből megöli. Érthető okokból az eset nem hagyja nyugodni, ezért nyomozni kezd az iskola és vezetője, a karizmatikus Evelyn (Toni Collette) után.
Már az Öntörvényűek (Wayward) sorozat első részéből kitűnik, hogy az alkotók – az érzékenyítés jegyében – a szexuális irányultságok sokszínű és empatikus ábrázolásával igyekeztek megfelelni a kor elvárásainak. (Sokáig gondolkodtam, míg sikerült megalkotnom ezt a mondatot.) Ettől eltekintve a sorozat érdekes és izgalmasan felépített, emellett a színészi játék is meggyőző. A történet ismerős lehet a magyar néző számára, hiszen nálunk is bemutatták azt a dokumentumfilmet, amely egy, kezelhetetlen tinédzserek megzabolázására létrehozott zárt intézetről szólt. A Tall Pines-ban élő kamaszok is teljesen el vannak szigetelve a külvilágtól. Attól függően, hogy mennyire hajlandóak alávetni magukat a szabályoknak, más és más kiváltsággal járó szintekre juthatnak el. A legutolsóra Evelyn személyesen választja ki azt, akit alkalmasnak tart. Ennek során a bedrogozott fiatalt egy drasztikus szertartás során „levágja” minden korábbi emberi kapcsolatáról, elsősorban persze a szüleiről.
Evelyn hihetetlenül kifinomult érzékkel ismeri fel, hogy hol van a kamaszok gyenge pontja. A pszichológiai befolyásolás mestere; a forró széknek nevezett gyakorlat során például hagyja, hogy a gyerekek egymást szidalmazzák, miközben ő maga felügyeli a folyamatot. Azt állítja, hogy csak a lelki traumák felszínre kerülését szeretné elérni. Bár akad, aki igyekszik ellenállni a pszichikai ráhatásnak, mindenkinek van egy olyan része, amelynek boncolgatása végül megtöri.
Igen ám, de ha sikerül a kamaszt leválasztani a kapcsolatairól, akkor mi marad? Hiszen a fiatalok előbb-utóbb felnőnek, és el kell hagyniuk az intézetet. A legtöbben nem mennek – nem jutnak – messzire. Az iskola ugyanis összenőtt a városkával, az itt élők mindegyike maga is bentlakó volt egykor. Evelyn agymosása olyan sikeres, hogy azokra is hatással tud lenni, akik már nincsenek közvetlenül a keze alatt. A motívum alkalmazható a társadalmi folyamatokra is. Az utópisztikus elvekre alapozó progresszívek is úgy hiszik, át kell alakítani az embereket, mert csak így bukkanhat felszínre a valódi természetük. Radikális beavatkozásra van szükség tehát ahhoz, hogy létrejöhessen az ideális társadalom. És ha kiderül, hogy tévedtek, amikor szembesülnek az emberi tragédiákkal, akkor is csak a módszeren változtatnak, az alapelveken nem.
Laura (Sarah Gadon), aki egykor maga is bentlakó volt, állapotosként tért vissza a városba. („Párja” nyomozásának csak dramaturgiai szerepe van.) Gyermekét világra hozva valamiféle misztikus légkör veszi körül. Bár Evelyn igyekszik visszanyerni felette a befolyását, teremtménye végül fölé kerekedik, és elragadja tőle a hatalmat. Laura csak a részleteken módosít, a szándék marad ugyanaz: mindenkit befolyásolni és irányítani akar.
Tim Mielants alkotásának is egy olyan intézet a helyszíne, ahol kamaszokkal foglalkoznak. A Steve (Cillian Murphy) által vezetett iskolába alig néhány fiatal jár, ők azonban tanáraik minden erejét felemésztik. Ide ugyanis azok kerülnek, akik a falakon kívül fékevesztett és agresszív viselkedésük miatt néhány napon belül a börtönben találnák magukat. A Steve története egyszerű: miután a fenntartó képviselői közlik, hogy az év végén bezár az intézet, az igazgató összeomlik. Közben az egyik diák megtudja, hogy szülei gyakorlatilag kitagadták. E két dráma egymásba fonódása adja meg a film sajátos karakterét. Ráadásként egy forgatócsoport is megjelenik az iskolában, ami csak fokozza a feszültséget az itt élőkben.
Mielants filmje nem idealizál, magunk is láthatjuk, hogy a már majdnem felnőtt lakókban milyen sok az elfojtott agresszió. Az egyik jelenetben ez felszínre is tör, ám úgy érezzük, ez csak a jéghegy csúcsa. Steve személyes sorsa – nem sokkal ezelőtt súlyos autóbalesete volt, amelynek test-lelki következményeit máig hordozza – összekapcsolódik és párhuzamba kerül a fiúkéval. Látjuk a küzdelmét, ahogyan akaraterejét megfeszítve igyekszik elkerülni a belső robbanást.
„A kamaszkor szörnyű” – mondja az egyik fiatal az Öntörvényűekben, amire Abbie azt válaszolja: „dehogyis, a legjobb dolog a világon”. A sorozat igazából csak az első állítást erősíti meg bennünk, mintha nem is lenne más lehetőség, csak a drasztikus fegyelmezés, máskülönben a fékeit vesztett fiatal mindenképpen elszabadul. A Steve című filmben viszont látjuk az alternatívát. Az elkötelezett felnőttek a józan észt meghaladó mértékben gyakorolják a segítő szeretetet azok felé, akikről már mindenki lemondott, akikről sok mindent lehet állítani, csak éppen azt nem, hogy szerethetők lennének. A film végén Steve diktafonra mondott rövid jellemzéseit halljuk a bentlakó fiúkról. Sorolja az értékeiket, arról beszél, hogy milyen nagyszerűek. Talán így lát bennünket Isten is.
Baranyai Béla/Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. október 26-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
