Az őshonos svéd állampolgár, hamiszászlós NGO-k vélemény terrorjának gyűrűjében
A svéd modell alapja a nyugodt életvitel, a találékonyság és a modern, fejlődő lét /volt/.
Amikor Svédország valamelyik nagyvárosába ismét robbantásokra került sor, rendszerint a következő kis történetecske jut eszembe.
Ha a hetvenes évek közepén Pozsonyban és környékén valaki kirakta lakása ablakába a dipól antennát/ ez egy térden elkészíthető meghajlított, két pólus kivezetésű vékonyabb alumínium cső, vagy vastagabb drót/, akkor „bejött” az osztrák közszolgálati televízió adása. Én is így tettem, hiszen a Szabad Európa Rádió nyugati hírözönét itt már fekete fehér képbontásban is láthattuk. Egy ilyen híradós tudósítás történetét írom le kockában:
Stockholm közelében élő, svéd állampolgárt interjúvolt meg az osztrák közszolgálati televízió riportere, s többek között ezt a kérdést is feltette neki:
– Tudja-e, most ki is Svédország miniszterelnöke?
A válasz, mindenesetre nem a szokványosat sejtette:
– „Miért kellene nekem azt tudni, ki a miniszterelnök? A lényeg az, hogy adófizető polgárként a közszolgák bebiztosítsák számomra azt, ami nekem jár. Nemrég Stockholmtól harminc kilométerre építettem fel a családi házamat, egy erdős, magányos telken. Amire a ház elkészült, az állam megcsináltatta számomra az aszfalt utat, mely segítségével Volvómmal zökkenőmentesen el tudom érni a főváros felé vezető sztrádát, vagyis, a fővárosi munkahelyemet is. Engem idáig érdekel a miniszterelnök személye, s a jelek szerint stábjával jól csinálja azt, amit csinál.”
Svédország virágzó múltja, leáldozó jelene?
Az általunk svéd-modellként tisztelt államberendezkedés frontjairól ide, mihozzánk, a vasfüggöny mögé titokban érkeztek lenyűgöző, pozitív hírek. Ám 1986 február nyolcadikán az osztrák közszolgálati tévécsatorna híradója egy megrázó hírt közölt velünk:
– Meghalt Olof Palme, svéd miniszterelnök, akit a nyílt utcán lőtt le egy merénylő.
A szomorú hír, úgymond egy „furaságot” is rejtett: a politikus egymaga ment el egy stockholmi filmszínházba megnézni egy filmet, s testőr akkor sem volt mellette, amikor a nyílt utcán sétált hazafelé. Vagyis, olyan jól szervezett volt a közbiztonság, olyannyira tabunak számított az erőszak, hogy még a miniszterelnök is megengedte magának az említett „luxust.”
Akkor ugyanis még híre-hamva sem volt annak, hogy esetleg rá is lőhetnek egy emberre, késes támadás érheti, robbantgathatnak színes bőrű anarchista csoportok tagjai, vagy nőket erőszakolnak, majd ölnek meg akár a nyílt utcán is.
S, amint figyeltem a Szabad Európa Rádió híradásait is, tudom, hogy tulajdonképpen Olof Palme halála utáni időszakban indult be az a fokozott, betelepítések okozta káosz, ami ma már teljesen felborította az ország korábbi, királyinak mondott helyzetét. 2015 viszont végképp betett Svédországnak, ugyanis csak tavaly 40 robbantást hajtottak végre migráns hátterű csoportok tagjai.
A horror kategóriáját súrolja a skandináv ország áldatlan állapota
A migránsokból összetevődő bűnbandák szabályos háborús állapotokat teremtettek a tízmilliós országban. A balliberális kormány alatt, amely hosszú ideig tagadta a bevándorlás és a bűnözés, a terror kéz a kézben való menetelését, ma már annyira súlyosbodott a helyzet, hogy a ma regnáló svéd, szocialista estáblismentnek is be kellett ismernie: Ma már koránt sincs egységes állam, Svédországban párhuzamos társadalmak működnek egymás mellett, vagyis az államvezetés korábban hibát hibára halmozott.
A no go zónákban kialakult bűnöző csoportok ma már nemcsak „odahaza,” de a szomszédos országokban is operálnak, s szinte napirenden van az egymással való elszámolás véres valósága. A drogkereskedés, a prostitúció, az emberkereskedelem stb. annyira szervezett, hogy a svéd rendőrség számos esetben képtelen végrehajtani a szükséges óvintézkedéseket.
A határmenti, vagy közeli országok Dánia, Hollandia stb., kénytelen volt bevezetni a kemény intézkedéseket, határellenőrzéseket, ugyanis a háromszázhúszezer, az unióban sehol nem regisztrált, csellengő migráns jó része, éppen Svédország no go zónáiban, a bűnbandák székhelyein kereste meg azt a búvóhelyet, ahonnan később, amolyan gerilla megmozdulások keretén belül teszik élhetetlenné nemcsak Svédország, de általában a Skandináv országokat.
Aláássák a svéd állam stabilitását
A szolgálatok kimutatásai szerint ezeknél a bűnözőknél számos esetben hét-nyolc hamis útlevelet, támadó fegyvereket is találnak rejtekhelyeiken, s olyan tetemes pénzösszegeket, melyek által felfegyverezhető akár több, nagyobb merényletek végrehajtására képes terrorbrigád is.
A svéd közszolgálati televízió, az SVT felmérései alapján jelenleg kétmillió olyan ember él Svédországban, akik nem a skandináv államban születtek.
Ezek száma az ezredfordulótól számítva megkétszereződött. Míg korábban a legtöbb külföldi Finnországból telepedett át Svédországba, ma a legnagyobb létszámban a katonakorú szír fiatalok vannak. De 2015 óta a szírek mellett megjelentek az irakiak is, akik „mindössze” százötvenezres lélekszámot tesznek ki a tízmilliós országban.
A szintén ide költözött afgán migránsok hatvanöt százaléka férfi, a Thaiföldről Svédországba érkezett migránsok 78 százaléka nő.
A svéd SVT riportok, klipek révén arról is beszámolt, hogy a Stockholm melletti Botkyrka városában él a legtöbb gazdasági bevándorló, ugyanis a helység lakóinak 42,1 százalékát teszik ki.
Malmö végveszélyben
Sajnos, Malmö is az élhetetlen város címet kapta meg. Nem véletlenül, hiszen itt 2015 óta 32 embert lőttek fejbe 30 különböző bűncselekmények során. Napirenden vannak a napközbeni, éjszakai randalírozások, az utcai gyújtogatások, rablások. Erről tanúskodik az elmúlt hét éjjeli, malmői hármas robbantás is, melynek keretében, migráns bűnöző bandák egymás közötti elszámolásról volt szó.
Véleményem szerint, idővel/tíz év/ ez egy város életében az őshonos, helyi lakosság megszűnését, elköltözését jelenti majd, s a saria törvénykezés, egyben vallás fészkévé válik. De, számarányban hasonló a helyzet Haparanda és Södertalje városokban is.
Ez az úgymond képtelenség teljes mértékben aláássa a svéd állam egységét, szuverenitását. S, mindez köszönhető az országban hosszú ideje regnáló, bal liberális kormánynak, amely szinte az eszetlenség határáig erőlteti reá az országra a migránsok folyamatos befogadását, s hatalmas pénzeket felemésztő ellátását, a gender, a különféle abszurd, nem az európai hagyományokhoz fűződő anomáliákat.
Ehhez fűződnek a hamiszászlós Soros alapítványok, melyeknek ma már nyilvános célja a kereszténység kiirtása, a káoszteremtés Európa területén, a háttérhatalmak önös céljainak / Európai Egyesült Államok/ átültetése.
Sajnos, ma már a szóban forgó országban a hadsereg is amolyan intenzív bomlasztás alatt áll az egyes NGO-k által.
Csupán egyetlen példa: Közismert, hogy a svéd hadsereg igenli a homoszexualitás nyilvános támogatását. A hadsereg toborzó anyagában látható például az, hogy egy fiatal egyenruhás arcára nem a hagyományos sötétzöld álcafestést, hanem szivárványszínű dekor-sminket visz fel, a következő reklám-zsargon kíséretében. „ Azért dolgozunk, hogy élhess, ahogyan szeretnél, és azzal, akit szeretsz” – írják az LMBTQ közösséget megcélzó propagandaanyagban.
Azt gondolom, hogy ehhez aztán kommentárt fűzni szükségtelen.
Maguk a svéd mega-trösztök vezetői is keményen felemelték hangjukat
A Svenska Dagbladet svéd napilapban közölt interjú keretében Hakan Samuelson, a Volvo vezérigazgatója azt rótta fel a kormánynak, hogy a modern göteborgi gyárközpontjuk munkaadóként, idővel teljesen elveszíti vonzerejét. Ugyanis, biztonsági okok miatt, egyre nehezebb külföldi mérnököket, szakképzett technikusokat, csúcsmenedzsereket vonzani a világszínvonalú gyárba, hiszen a közbiztonság helyzete az ország második legnagyobb városában, egyenesen katasztrofális.
A vezérigazgató megemlítette azt is, hogy ha a helyzet nem javul, akkor kénytelenek lesznek elköltöztetni a gyárat a városból, megvonva ezzel a munkát a svéd, s Európa őshonos polgáraitól. Ettől persze egyelőre elálltak, hiszen egy ilyen cselekedet, a felháborodott szakemberek véleménye szerint is polgárháborúhoz, káoszhoz, az ország elszegényedéséhez vezethet.
A Scania tehergépjárműveket, kamionokat gyártó vállalatában is hasonló a helyzet. Leif Östling, a cég volt vezérigazgatója a Swebbtv-nek adott interjújában kifejtette, cégüknél milyen is a migránsok munkahelyi beilleszkedésével kapcsolatos helyzet. Száz szomáliai bevándorlóból kilencvenet kénytelenek voltak elbocsátani, mivel ezek képtelenek voltak ellátni feladataikat, s munkatársaikkal erőszakosan viselkedtek.
Némi javulás érzékelhető a bajok felismerésének területén
Átböngészve a svéd, s ennek határ országai médiáit, arra a megállapításra jutottam, hogy kritika után kritika éri a jelenlegi svéd államvezetést az ország elismert ellenzéki politikusai, főiskolai tanárai, közírói, a keresztény klérus részéről.
Tulajdonképpen ezek az emberek kényszerítették rá az Európai Uniót arra, hogy tárgyaljanak a siralmas svéd helyzetről. A szocialista EU-s képviselők, /timmersmansok, s hasonló, ördögtől megszállt, „soros” bábfigurák/, szinte magukból kifordulva harcoltak az ellen, hogy az EP elé kerüljön, ennek a válságos szituációnak a megtárgyalása. Ugyanis hosszabb távon, hallgatva a háttérhatalmi ukázokra, igenis ők juttatták országukat ebbe a gyalázatos helyzetbe.
Természetesen, a svéd lakosság nagy részének kezd elege lenni a háborús állapotokból, így az elmúlt időszakban jelentősen erősödött a bevándorlás ellenes Svéd Demokrata Párt. Keményen feljöttek a második helyre, sőt, számos felmérés szerint hatpontos előnyre tettek szert a kormányzó szocdemekkel szemben. Ez annyit jelent, hogy ha most lenne a választás, a Svéd Demokraták 28,5 míg a Szociáldemokraták mindössze csak 22,5 százalékot kapnának. A legközelebbi Svédországi parlamenti választásokra 2022-ben kerül sor.
Mivel februárban nálunk is parlamenti választásokra kerül sor, csak bízhatunk abban, de szavazatunkkal tehetünk is azért, hogy ne kerüljenek kormány közelbe az olyan pártok, melyek a fejetlen bevándorlás hívei, a háttérhatalmak vazallusai, s a hamiszászlós NGO-k kiszolgálói.
Kalita Gábor
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
