A modern ipar egyik „eredménye” a termékhamisítás.
A csokoládé jó példa. Az eredeti recept: 100 % kakaó, esetleg 99 % kakaó és 1 % erőspaprika, ez volt az eredeti azték recept.
Jöttek aztán a spanyolok, s nem tetszett nekik ez a tömény, keserű íz. Hát „feljavították” cukorral, majd így terjedt el Európában. Aztán a XIX. században jött egy svájci üzletember, aki tovább „javította”, tejport is beletett. (Az illető üzletember cégét később megvette a Nestlé.) Így lett a ma általánosan ismert csokoládé, mely szinte alig hasonlít már az eredetire.
Aki ma megkóstolja az eredeti azték recept szerinti csokoládét, az azt mondja „ez nem csokoládé!”. Lehet kapni, baromi drága, ilyen biotermékekkel foglalkozó cégek szoktak árulni eredeti csokoládét, ami cukor- és tejpormentes.
Anyám mesélte, amikor gyerek volt a Rákosi-korban, egyáltalán nem volt kakaó a csokoládéban, helyette marcipán volt. Ő azt szokta meg, s amikor először evett tejcsokoládét, nem is tudta mi az.
Valami hasonlót láttam a napokban Bulgáriában.
Van egy ősi türk ital, valahonnan Mongólia és Ujgúria határvidékéről jön, a türk őshazából, a neve jellemzően boza vagy buza, bolgárul és törökül боза (boza), – erjesztett passzírozott gabona, kb. egy gyenge sör alkoholtartalmával rendelkezik. Egykor szerepe hatalmas volt, víz helyett itták, hiszen a víz tisztasága sose volt biztos. Úgy készül, hogy a gabonaszemeket – elsősorban rozst vagy kölest – átpasszírozzák, majd a kész masszába cukrot tesznek, aztán 24 óráig langyos meleg helyre teszik. Az eredmény: sűrű sörszerű barna színű ital. Színre mintha tejeskávé lenne, de csak színre.
Ahová eljutottak törökök, majd tőlük átvéve perzsák és arabok, ott mindenhol isszák. A Balkánon közismert ital, a legjobb boza-készítők hírében az albánok állnak.
A nagy gond a bozával: nagyon nehéz kereskedni vele ipari méretben. A XX. sz. elejéig nem is létezett forgalmazás nyaranta, mert a melegben megromlott pár óra alatt. De hideg időben is megromlik pár nap alatt: a légmentesen lezárt üveg 1 hétig bírja, kinyitva 3 napig.
Persze a kereskedelem megoldotta: cukor helyett édesítőszert tett bele és különféle tartósítószereket. Az eredmény: az íznek semmi köze az eredetihez. Én nem vagyok boza-kedvelő, de aki szereti, mind azt mondja, szart se ér az új típusú, édesítőszeres-tartósítószeres álboza. Mert az íz egészen más.
Persze a fogyasztás drasztikusan lecsökkent. Az eredeti ízt keresők nem vették meg, az újak meg eleve nem ismerték. Amióta azonban van bio-üzletág, megjelentek a bio-gyártók.
Ennek sajátos mellékterméke: lett – persze sokkal drágábban, mint a modern verzió – hagyományos boza, eredeti recept szerint.
Felmerült, hogy valahogy jelölni kell, hogy ez igazi boza. A „bio-boza” nem egyértelmű. Hát megszületett a „cukros boza” elnevezés, ami nagyon vicces, mert a cukor a boza alapvető eleme, mintha a csokoládéra ráírnák „kakaótartalmú csokoládé”.
A napokban vettem, feleség szereti:
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
