Kádári mobilitás

Elgondolkoztam a Kádár-kori mobilitáson. Az emberek akkor egységesítve voltak, kicsik voltak az anyagi különbségek, nem számított a családi háttér. De ennek van azért pozitív oldala is.

Úgy alakult, hogy el tudtam menni most – a múlt héten – osztálytalálkozóra.

A legtöbb ember egyetemi vagy gimnáziumi találkozót tart, nálunk sajátos módon úgy alakult, hogy az általános iskolai találkozó fontosabb mindennél. Már többször volt rendezve. Én eddig csak 1-szer tudtam részt venni. Most idén október elejére szervezte az egyik lány, én meg szóltam, halasszák el 3 héttel, hogy én is tudjak menni, s szót fogadtak.

Általános iskolába 1973-1981 között járt ez az osztály, én persze nem jártam végig, a 7. osztály végéig voltam csak. Akkor 32-en voltunk, s most – hatalmas eredmény – ebből 16 ember elment a találkozóra. Ma a volt osztálytársak 57 vagy 58 évesek, én voltam annak idején a 3. legfiatalabb, mert augusztusi születésű vagyok. (Sajnos van már 1 halottunk is, az egyik lány 45 évesen meghalt.)

Annak idején szociálisan minden réteg jelen volt: az elitből gyárigazgató fia, sztárügyvéd gyereke, a középrétegből különféle hivatali dolgozók gyerekei, műszaki szakemberek, orvosok gyerekei, s az alsó réteg is képviselve volt: betanított munkások, egyszerű gyári munkások, még mezőgazdasági dolgozói gyerek és egy cigány lány is volt az osztályban.

Hírdetés

Akkor ez tabu téma volt, de az etnikai háttér is nagyon vegyes volt: az említett cigány osztálytárs mellett sváb és zsidó gyökerű gyerekek leginkább. Nekem annak idején úgy alakult, hogy a 3 legjobb haverom közül 2 zsidó volt. Akkor persze erről beszélni se volt szabad.

Emlékszem, egyszer a téli szünet után az osztályfőnök kérdezgette az osztályt, ki hogyan ünnepelte a Karácsonyt, milyen karácsonyfa volt otthon, mire az egyik közeli haverom lesütve a szemét „bevallotta”, náluk nem volt fa, mire mindenki nagyon sajnálta őt, hiszen biztosan olyan szegények, hogy nem volt pénz fát venni, aztán ő elmondta, az ő szülei 8 gyertyát szoktak gyújtani – ekkor az osztályfőnök kapcsolt, hogy miről van szó és rosszul kérdezett, majd a helyzetet helyretette azzal, hogy „szóval ti is ünnepeltetek, csak fa helyett gyertyával”.

Ilyen alapon sose volt konfliktus. Persze a cigány lánnyal akkor se barátkoztak a többiek, tulajdonképpen egyetlen barátnője volt az osztályban, de ellenségesség se volt: egyszerűen mindenki ignorálta őt. Az egyik zsidó srácnak is csak akkor akadt baja, amikor egyszer úszáskor az öltözőben valaki meglátta, hogy a pénisze „más”, s innentől páran csúfolni kezdték, hogy „szíriai metélt”.

Ahogy a vallás is tabu volt, pedig ebben is mindenféle volt nálunk. A templomba járó hívő családtól a totál ateistáig minden volt.

Ma is mindenféle ember akad.

Ami engem leginkább meglepett: az emberek több mint felének nincs rendezett családi háttere, tele az osztály elvált és sose házasodott emberrel.


Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »