Ha Rastislav Káčer szlovák külügyminiszter szólásra nyitja a száját, általában érdekes dolgok sülnek ki belőle. Belenézett a varázsgömbjébe és abban Ukrajna győzelmét látta, de tovább is ment, megállapította, hogy eme várt pillanat bekövetkezte után sem szabad leállni Oroszország leginkább Európát sújtó szankcionálásával.
Ez utóbbi jelzőt a szankciók visszafelé hatásáról természetesen nem tette hozzá, mert ő, a balga ezt még nem látja, holott mentora, az ugyancsak balga belga is elismerte, hogy a szankciók mégsem működnek, de ez láthatóan őt sem zavarja, miért venne róla tudomást épp Káčer.
Így legalább nem kell változtatnia a begyakorolt mantrán, s ki is fejtette, ha már kérdezték, hogy amíg Oroszország veszélyt jelent a demokráciára, addig folytatni kell a szankcionálását, tehát az általa megelőlegezett ukrán győzelem után is. Mit több, szerinte az Oroszországgal szembeni embargót és más gazdasági szankciókat nemcsak fenntartani, hanem szigorítani is kéne a jövőben, mivel, mint mondta, Európa létérdeke, hogy mindenféle orosz gazdasági kapcsolattól a lehető leghamarabb megszabaduljon, s teljesen izolálja Oroszországot.
Nos, ha valaki azt hitte volna, hogy a szögesdrótok, elektromos kerítések, őrtornyok és aknamezők alkotta, Európát évtizedekre megosztó vasfüggöny örökre a múlté, az nagyot tévedett. Sztálin és kommunista vezetőtársai váratlan követőre találtak külügyminiszterünk személyében, s a kezdetben képletes, majd fizikai valósággá lett elhatárolás, mely Európa kettéosztottságának metaforája lett, újra feléledni látszik a múlt kísértetével egyetemben.
Érdekes párhuzam, hogy míg az 1989. szeptember 10-i határnyitással Magyarország ütötte az első rést a berlini falon, amely Európát évtizedeken keresztül a szabadság és az elnyomás övezetére osztotta, addig most, 2023-ban a szlovák külügyminiszter akarja újraépíteni a vasfüggönyt…
(NZS/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
