A volt miniszterelnökre vonatkozó hamis állítást a mai napig bizonyítékok nélkül mantrázzák.
A sokszorosan megbukott, ám magát még ma is az igazság bajnokának tartó szélsőbaloldali „sztártévés”, Juszt László kedvenc foglalatossága, hogy a közösségi oldalán naponta többször is megosztja napi gondolatnak nevezett gyűlölködő, gyalázkodó, rágalmazó, súlyosan becsületsértő „kommentjeit”. Ars poeticája csupán ennyi: „utálom ezt a rezsimet, mint a sz…rt”. Elég beleolvasni néhány penetráns posztjába, hogy undorral meneküljön el minden jóérzésű Facebook-szörfölő, és soha többé ne kattintson a honlapjára.
Amiért most mégis kivételt teszünk vele, annak az az oka, hogy a Magyar Nemzetben nemrég megjelent Boross Péter-interjú kapcsán (A baloldal nem tudna kormányozni, magyarnemzet.hu) a volt miniszterelnököt sértegető fröcsögésben előkotorta azt a régi hazugságot, hogy Boross Péter munkásőr volt. Mivel bejegyzését – jóhiszemű feltételezésünk szerint tudatlanságból – több ezren lájkolták, illetve megosztották, ennek cáfolatául az alábbiakban közöljük Kiss Dávid történész, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos munkatársa ezzel kapcsolatos szakértői véleményét, mivel ő 2005 óta kutatja ezt a témát, és a legtöbbet publikált ebben a tárgykörben.
Munkatársunktól
Munkatársunktól
A Munkásőrség személyi anyagait a Magyar Országos Levéltár és a HM Irattárának az anyaga tartalmazza. Ennek alapján tisztázni lehet a különféle városi legendákat, alaptalan híreszteléseket.
Érdekes például Boross Péter volt miniszterelnök esete, akiről a 90-es évek elejétől kezdve több sajtóorgánumban is azt állították, hogy a testület tagja volt. 1928-ban született, majd 1947-ben, az érettségit követően a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karára nyert felvételt, ezt követően a Fővárosi Tanácsnál pénzügyi területen dolgozott. Az 1956-os forradalom alatt a Budapesti Forradalmi Bizottság és az Értelmiségi Forradalmi Tanács tagja volt. A forradalom után letartóztatták, majd internálták, 1959-ig rendőri felügyelet alatt állt. 1960-tól a vendéglátóiparban helyezkedett el, 1971-től 1989-es nyugdíjazásáig a Dél-pesti Vendéglátó-ipari Vállalat igazgatója volt. Ennek során több bíráló cikke is megjelent a vendéglátóipar területén folyó pazarló gazdálkodással kapcsolatban. Az 1990 májusában megalakult Antall-kormányban a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára lett, később a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter, majd 1990 decemberétől belügyminiszter. Antall József halálát követően, 1993 decembere és 1994 júliusa között Magyarország miniszterelnöke.
Boross Péternek nincs az említett iratanyagban dossziéja, a nagyobb internetes adatbázisokban sincs róla ilyen jellegű dokumentum. De mégis honnan kering róla az említett álhír az interneten? 1994-ben a Hócipő című lap közölt több dokumentumot, ezt 2015-ben ismét megtették, a honlapjukon ezek megtalálhatók. Az egyikben Boross Péter egy, az MSZMP XI. kongresszusával kapcsolatban meghirdetett munkaversenyre biztatta igazgatóként a vállalat dolgozóit. A másikban a XX. kerületi munkásőrparancsnokkal készítettek egy interjút, amelyben a Dél-pesti Vendéglátó-ipari Vállalatnál dolgozó munkásőrök tevékenységéről beszélt. Az egység parancsnoka név szerint beszélt a vállalatnál dolgozó munkásőrökről, Boross Péter neve azonban nem szerepelt közöttük. A következő forrás Boross Péter szocialista brigádversennyel kapcsolatos beszédének a kivonatát, a negyedik a Honvédelmi Érdeméremmel kapcsolatos kitüntetését tartalmazta.
Az 1994-es cikk megjelenését követően írtak a miniszterelnök „munkásőri múltjáról”, pedig az említett dokumentumok erről semmit sem tartalmaztak. Ennek ellenére ezt a hamis állítást sokan a mai napig bizonyítékok nélkül mantrázzák.
Boross Péterhez ügyéhez nagyon hasonló egy másik volt miniszterelnöknek, Horn Gyulának az esete is, akiről szintén nem tartalmaz a tárgyalt forráscsoport dokumentumot. Horn Gyula 1932-ben született, 1950-ben érettségizett, majd a Don-rosztovi Közgazdasági és Pénzügyi Főiskolán tanult, 1954-ben belépett a Magyar Dolgozók Pártjába, ettől az évtől a Pénzügyminisztériumban dolgozott, a forradalom leverését követően a karhatalomban teljesített szolgálatot, hamisnak bizonyult információk szerint innen lépett át a Munkásőrségbe. 1959-től a Külügyminisztériumban vállalt munkát, majd 1961-től különböző külképviseleteken. 1969-től az MSZMP KB Külügyi Osztályára került, amelynek 1983 és 1985 között osztályvezetője volt. 1985-től KB-tag, majd államtitkár a külügyi tárcánál. 1989-ben a Németh-kormány külügyminisztere, az MSZP egyik alapítója, 1994 és 1998 között miniszterelnök, 2013-ban hunyt el.
Horn Gyula esetében is felmerül a kérdés, miből gondolhatták, hogy a karhatalom megszervezését követően a Munkásőrségnek is a tagja volt. Több alkalommal, például 1985 decemberében részt vett a Munkásőrség évzáró közgyűlésén, ahol mint külügyi államtitkár az aktuális külpolitikai történésekről tartott előadást, akárcsak 1989-ben, így egyesek talán azt hihették, hogy tagja volt a testületnek is. Ugyanakkor például a Figyelő 2002. április 6-i számában a forradalom utáni munkásőri tevékenységéről esett szó, de nyilvánvalóan összekeverték a testületet a karhatalommal.
Kiss Dávid – A szerző történész
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
