“Justice for Hungary” – Ami a történelemkönyvekből kimaradt…

“Justice for Hungary” – Ami a történelemkönyvekből kimaradt…

Németh Zsigmond világrekorder pilóta tartott előadást a nagymegyeri Magán Szakközépiskolában, aki Krug Lászlóval 1981-ben rekordidő alatt repülte át az Atlanti-óceánt, és leszállás nélkül 17 óra alatt jutottak el az új-foundlandi Ganderből Budapestre.

A nagyon kockázatos vállalkozás Magyar Sándor és Endresz György legendás óceánátrepülésének megismétlése volt, akik a „Justice for Hungary” (Igazságot Magyarországnak) nevű Sirius típusú repülőgépükkel szelték át az óceánt, hogy felhívják a figyelmet a Magyarországot ért „trianoni gyalázatra, egy nemzet keresztre feszítésére”.

Németh Zsigmond 33 évig élt az Egyesült Államokban, ahonnan 2004-ben tért haza. 1944. november 23-án született Újvidéken, mindössze egyetlen hónappal „késte le” a magyar állampolgárságot, hiszen 1944 októberében Újvidék még Magyarországhoz tartott. Nagymegyeren tartott előadásán elmondta, hogy családját majdnem szétszakította a „második Trianon”, végül szerencsésen megérkeztek Budakeszire, itt telepedtek le.

A magyar pilóta történetét az 1960-as évek végén kezdte, amikor azon gondolkodott, hogy külföldön próbál szerencsét. Végülis hosszas mérlegelés után az USA mellett határozta el magát.

„Nagyon jó Amerika, amíg fiatal az ember. (…) Azon túl azonban nem fenékig tejfel.”

New Jerseyben telepedett le, a General Motorsnál kezdett dolgozni, szalagmunkásként. Később felkérték a hétvégi magyar iskola igazgatói posztjára, ahol magyar nyelv és irodalmat, történelmet és földrajzot tanított. Repülgépvezetést 1980-ban kezdett tanulni.

A képen Németh Zsigmond (jobbra áll) és ifjabb Szentgyörgyi Dezső a nagymegyeri Magán Szakközépiskola előadótermében. Fotó: Körkép.sk/kpa

Az óceánátrepülés ötletgazdája Rojkó Károly volt (aki szintén New Jerseyben telepedett le, és gyermekét abba a magyar iskolába járatta, ahol Németh volt az igazgató). Amerika akkor Charles Augustus Lindbergh nevétől volt hangos – óceánátrepülés tekintetében –, aki amerikai pilótaként 1927-ben 33 és fél óra alatt repült New Yorkból Párizsba. Ám Lindbergh rekordját négy évvel később két magyar, Endresz György és Magyar Sándor megdöntötte.

A két magyar pilóta emlékezetes óceánátrepülésének közeledett az ötvenedik évfordulója, így Németh és Rojkó elhatározták, hogy emlékrepülést szerveznek.

A vállalkozáshoz pénzre is szükség volt, ezért 1980. szeptember 21-én megalapították az Óceánátrepülő bizottságot, akkoriban ugyanis csak egy ilyen, jogalanyisággal rendelkező bizottság gyűjthetett pénzt. Az Amerikában élő 1,5 millió magyart azonban nehezen tudták megszólítani (ellentétben az 50 évvel korábbi trianoni emlékrepülés esetén), összesen 1700 dollárt sikerült összegyűjteniük. A vállalkozás költségei ehhez képes 60 ezer dollárra rúgtak. A Beechraft „Bonanza” V-35 típusú, 285 lóerős kisrepülőt 49 ezer dollárért vásárolták.

Zsigám, magyarok vagyunk!

Németh Zsigmondék először úgy tervezték, hogy az 50. évforduló alkalmából az ő gépükre is az Igazságot Magyarországnak feliratot festik, ám az akkori politikai viszonyok között ezt nem lehetett véghezvinni.

„Úgy gondolták, hogy a szocialista Magyarországon már akkora igazságosság van, hogy ilyet nem lehet kiírni”

Az út megszervezéséhez természetesen egyeztetniük kellett a magyar külképviselettel is, hiszen Magyarország akkor a szocialista blokk része volt. Ebben Kasnyik András akkori New York-i magyar főkonzul volt segítségükre. Ám a vállalkozásnak voltak ellenzői is, az Ország-világ nevű akkori lap hadjáratot indított ellenük, irredenta, feltűnés-hajhászó próbálkozásnak állította be az óceánátrepülést. Kérdésessé vált a magyar légtérbe való bejutás is.

Németh Zsigmond végül azzal fenyegette meg Kasnyik Andrást, hogy az Igazságot Magyarországnak felirattal Bécsig repülnek, és ott körözni fognak, hogy mindenki lássa, Magyarország nem szabad.

„Két hét múlva egy külügyminisztériumi hivatalnok kiutazott Amerikába, s amikor találkoztunk azt mondta: Zsigám, magyarok vagyunk! Repüljetek be!”

A Justice for Hungary felirat helyett így a magyar trikolór mellé a két repülés évszámát írták utalásul: 1931 – 1981.

Az amerikai hétvégi iskola, ahol Németh Zsigmond igazgatóként tevékenykedett nemsokkal az óceánátrepülés után vendégül látta a magyar színészvilág két kiemelkedő alakját, Sinkovits Imrét és feleségét, Gombos Katalint. Fotó: Körkép.sk/kpa

Hírdetés

Kalandos utazás

Német Zsigmond és Krug László 1981. július 18-án indult útnak az új-foundlandi Ganderből. Már az elején probléma adódott a nagyhatótávolságú rádióval, amit egy időre sikerült helyrehozni. 830 liter üzemanyaggal indultak útnak, egy olyan repülőgéppel, amely nem rendelkezett nyomáskiegyenlített kabinnal.

Az ötszemélyes gépen alig volt mozgásterük, a felszerelés (például légző palackok) és az utazás céljából hozzáépített második tank miatt. A két pilóta felváltva vezetett.

Néhány száz mérföld megtétele után azonban a nagy hatótávolságú rádió újra megadta magát, ezért a két pilóta, hogy életjelet tudjon adni magáról, az óceán felett közlekedő Boeingeken keresztül kommunikált a szárazfölddel.

„850 mérföldre az amerikai partoktól viharba kerültünk. 4,5 fél órán keresztül repültünk viharban, (…). 45 ezer láb (13,7 ezer méter) magasságig tornyosultak a felhők és mi csak 17 ezer lábig (cca. 5200 méterig) tudtunk emelkedni”

Még az európai partok előtt a két pilóta elfeledkezett bejelentkezni, és nem sokkal rá megjelent mellettük egy Izlandon felszállt amerikai vadászrepülő, hogy ellenőrizze helyzetüket.

„Aztán váratlanul ránk szólt egy hang egy amerikai vadászgépből, hogy: Bonanza, hol vagytok, mi van veletek? Akkor döbbentünk rá, hogy nem jelentkeztünk be.”

Frankfurtnál új koordinátákat kaptak, Prága felé akarták őket irányítani.

„ (…) Egymásra néztünk a Lacival, s így válaszoltunk: nem megyünk sehová, mi Kanadából indultunk és csak Budapesten szállhatunk le. Erre csak annyit mondott az irányító, gratulálok, menjenek tovább!”

Németh elmondta, Ausztriából szinte semmit sem láttak.

„Az elmúlt 125 év legnagyobb jégviharába kerültünk. (…) A szárnyakra valósággal kúszott fel a jég”

Hogy elkerüljék a szárnyak sérülését 20 ezer lábra  (cca. 6000 méter) emelkedtek. Végül sikeresen landoltak a budapesti Ferihegyi repülőtéren, ahol 15 ezer ember várta őket. Németh elmondta, hogy bár kormányküldöttség nem fogadta őket, de ott volt a Magyarok Világszövetségének akkori elnöke, a Magyar Repülőszövetség és a Közlekedésügyi Múzeum küldöttsége is. A magyarországi amerikai nagykövet fogadást tartott tiszteletükre.

Justice for Hungary

A magyar repüléstörténet bővelkedik rendkívüli személyekben és kiemelkedő teljesítményekben. Németh Zsigmondot elkísérte nagymegyeri előadására (ifj.) Szentgyörgyi Dezső, akinek édesapja a második világháború Magyar Királyi Honvéd Légierejének legeredményesebb alakja volt.

Szentgyörgyi az előadás felvezetésében beszámolt az 1931-es, Endresz-Magyar-féle óceánátrepülés történetéről, amelynek különlegessége nem csak az, hogy a két magyar pilóta három világrekordot is felállított (gyorsasági, távolsági és átlagsebesség), hanem hogy milyen nemzeti összefogás állt mögötte egy évtizeddel Trianon után.

„Trianon 10. évfordulóján nem volt olyan államférfi a világon, aki ne tartotta volna igazságtalannak a békediktátumot” kezdte Szentgyörgyi, aki elmesélte, hogy Endresz és Magyar „Justice for Hungary” kezdeményezését több mint 25 ezer dollárral támogatták, köztük az angol DailyMail napilap akkori tulajdonosa, Lord Rothermere, aki 10 ezer dollárt adományozott az óceánátrepülésre – és aki a magyar revízió egyik legnagyobb támogatója volt a nyugati világban (ezzel kapcsolatban több írása született, köztük a “Magyarország helye a nap alatt” című”). Közadakozásból pedig 15 ezer dollár gyűlt össze.

A rettegett magyar pilóták

Nehéz elsiklani a tény felett, hogy a magyar repüléstörténet nagyjai aránytalanul kis figyelmet kaptak a Kárpát-medencében is. Miközben az amerikai pilóták hőstetteitől hangos a hollywoodi filmipar, itthon arról alig esik szó, hogy a nagy amerikai hadsereg több száz gépből álló rajait egy maroknyi magyar pilóta tartóztatta fel a második világháborúban, mégpedig jó ideig sikeresen.

Vannak még tanúk, akik elmondják, amit ők, vagy apáik éltek át a fronton. Például, hogy mikor a magyar frontért felelős amerikai repülőgépbázis új parancsnokot kapott, az amerikai pilótáknak kijelentették, „a repülőgép pótolható, a pilóta nem, ennek alapján járjanak el”, amikor látják az ellenséges (magyar) pilótákat ejtőernyővel zuhanni. Egészen addig a gép kilövése után a pilóta sértetlenül érhetett földet ejtőernyővel, ezután azonban a magyar pilóták száma vészesen fogyni kezdett.

Hogy mi miatt kapnak méltánytalanul kis figyelmet a magyar repüléstörténet hősei? Vannak, akik úgy vélik, hogy léteznek olyan erők, amelyek nem nézhetik jó szemmel, hogy egy földközi kis ország sikerei beárnyékolják a nagyhatalmak győzelmeiről szőtt történeteket, főleg ha az az ország a náci Németország oldalán vonult hadba.

(Halkan érdemes megjegyezni, hogy Románia, az USA jelenlegi szövetségese, aki az utolsó pillanatban állt át a szövetségesek oldalára, kezdetben szintén Magyarország és Németország oldalán harcolt a keleti fronton.)

Így van, vagy sem, tény, hogy ezeket a történeteket meg kell hallgatnunk, amíg lehet, és meg kell örökítenünk gyermekink számára, hogy tudják, magyarként van mire büszkének lenniük.

 

 


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »